A betördelt anyag zárt formátumban egynyelvű lektorálásra kerül. Az ilyen ellenőrzés elsődleges célja a tördelés helyességének és teljességének vizsgálata. A szabvány megkülönbözteti a review és a proofreading fogalmát: a review-t mint célnyelvi (szakmai) lektorálást, a proofreadinget mint korrektúrázást, a nyomtatás előtti utolsó ellenőrzést értelmezi. A szabvány a kétnyelvű lektorálás esetében felhívja rá a figyelmet, hogy a lektor és a fordító személye nem lehet azonos, ám az egynyelvű lektorálás és a korrektúra személyi feltételeire nem tér ki. A korrektúra Horváth definíciója alapján „az a lektori olvasás, amely a fordítás helyesírási és sajtóhibáinak keresésére irányul” (Horváth, 2011, 240). De létezik olyan definíció is, amely az egynyelvű lektorálást azonosítja a korrektúrával: „Korrektúra (proofreading): […] Lektorálásként néha az egynyelvű lektorálás szinonimája, főleg akkor, ha javításokra korlátozódik (azaz nem jár együtt jobbítással)” (Mossop, 2001, 168, ford. Horváth, 2011, 76). Annyi bizonyos, hogy az egynyelvű lektorálás szerepének és tartalmának értelmezése sem a szakirodalomban, sem a gyakorlatban nem egységes. A továbbiakban az egynyelvű lektorálás részeként értelmezzük a korrektúrát is, mivel a gyakorlatban a tördelés után történő lektorálás célja, hogy nyomdakész anyag jöjjön létre. Ennek érdekében ellenőrizni kell, hogy minden bekerült-e a célnyelvi dokumentumba. Ilyenkor van lehetőség a képszövegek és a főszöveg közötti esetleges inkonzisztencia kiszűrésére is, hiszen a lektor ilyenkor már a célnyelvi képekkel együtt, egészében látja a szöveget, továbbá az elválasztási hibák javítására is sor kerül. A kiadványszerkesztő szoftverekbe elválasztási szótárak is beépíthetők, így az elválasztásoknak nagyrészt szintén helyesnek kell lenniük, de egy-egy, a szótárból hiányzó elválasztási szabály esetén a lektornak kell felismernie a hibákat. Továbbá szintén nyelvi szakemberre van szükség az esetlegesen összecsúszott szavak vagy egyéb, a tördelés, technikai kezelés során bekerült nyelvi hibák kiszűrésére. Tehát a projekt ezen fázisában valóban egynyelvű lektorálásról van szó, a forrásanyag kizárólag referenciaként szolgál. Horváth egynyelvű lektorálást érintő definíciója is ezt támasztja alá: az egynyelvű lektorálás „a fordítás elolvasásából álló részleges lektorálás, amelyet csak vélt vagy valós hiba észlelése esetén egészít ki a forrásnyelvi szöveggel való összehasonlítás” (Horváth, 2011, 237). Ám ahhoz, hogy a teljességet is ellenőrizzük, valamelyest mégiscsak szükség van a forrásanyaggal való összevetésre is.