Chikán Attila, Ilyés Márton: A Rajk Szakkollégium modellje • Értékek, elvek, módszerek
›
Második rész: Rajk-modell: közösségi iskola – demokratikus közösség
›
II. A Rajk pedagógiai modellje
›
2.3. A tudás és a tanulás új modellje – a kéthurkos tanulás koncepciója – tanuló szervezetek

2.3. A tudás és a tanulás új modellje – a kéthurkos tanulás koncepciója – tanuló szervezetek

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A tradicionális iskola a tudásátadásra szerződik, amit a tanárokon (mint fizetett alkalmazottakon) keresztül nyújt. Ez eredendően meghatározza a tanulás/tanítás folyamatát. Itt a tudásáramlás döntően egyirányú: a tanártól vezet az egyes tanulókhoz. Ez a folyamat pedig nyilván frontális keretek között hatékony: egy tanár magyaráz sok vele szemben ülő diáknak.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ez a tanulási modell pedig elsősorban a jól strukturált (lexikális) tudás átadásában eredményes. Viszont meglehetősen rossz az egyéni igények kielégítésében, a rosszul strukturált, „bonyolultabb” problémák megoldására való felkészítésben, a kreativitás felszabadításában, az értékek és készségek – különösen a közösségi érvényesüléshez szükséges készségek – fejlesztésében, a felfedezés élményének átadásában.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Sokat kritizálják a magyar iskolarendszert, hogy túlságosan a lexikális ismeretekre fókuszál, és bár sokszor próbálták már a tantervet átalakítani – a végén valahogy ez az alapjelleg mindig megmaradt. Úgy érzem, ennek oka az alapvető viszony logikájában és az ehhez kapcsolódó tudás-tanulás-tanítás fogalmak értelmezésében rejlik. Amíg a szülő-gyerek-iskola viszony alapvetően nem közösségi és dominánsan antidemokratikus, addig a legjobb esetben is egyirányú tudásátadás- vagy szolgáltatásjellegű lesz a tanítás. Ez a tanítási módszertan pedig egyszerűen a lexikális tudás átadásában jó, ebben versenyképes, és nem utolsósorban a szereplők is ebben lesznek érdekeltek.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Persze vannak jó iskolák, amelyek rengeteg kreativitással próbálják a rendszeren belül a legjobbat elérni: van sok csoportmunka, projektek, csoportbontások és egyénre szabott fejlesztések.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az egyik divatos hívószó az „élménypedagógia”. Az „élmény” szó sok szép asszociációt kelt az egyszeri szülőben, diákban. Az élménypedagógia lényege valóban, hogy a tanulás pozitív élménnyé váljon – egyfajta kreatív „flow” állapot legyen. Ez valóban ígéretes, de a gyakorlatban sokszor félreértik. A tanulás nem önmagáért jó dolog, ne önmagáért legyen élmény! Sőt az öncélú tanulás akár döntésképtelenséget, valamilyen beragadást is jelezhet – ez az egyén egyetemista vagy felnőtt korában releváns probléma lehet. Ezzel szemben a tanulás kemény, sok önfeláldozással és lemondással járó feladat, úgy is mondhatnánk: munka. Ne hazudjunk hát a gyerekeinknek, diákjainknak! A félreértett „élménypedagógia” céltalan szórakozást, és a legrosszabb esetben „vicces” tanárt jelent. Ehhez képest a valódi élmény nem pusztán a tanulás mint időtöltés, hanem a felismerés! Az élmény alapja inkább a tudásvágy és annak kielégítése.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az alternatív paradigma szerint a tudás egészen mást jelent a lexikális ismeret halmazához képest: információk, elméletek és gyakorlati megvalósítás tapasztalatainak szinte korlátlanul sokféle összekapcsolódását. A tudás ebben a megközelítésben a diákok-pedagógusok és a külvilág közti interakciókban alakul ki.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Tudásátadás helyett a tanulás-tanítás egy közös alkotó és felfedező folyamat (ami valóban élmény is egyben). Ennek a csodás folyamatnak a tanulóközösség minden tagja az alkotó része: az is, aki új kérdéseket tesz fel, aki információkat keres és hoz be, a kételkedő (netán kekeckedő), sőt az éppen lemaradó is, akinek el kell magyarázni az új felfedezést. Persze ezeken kívül is még számtalan hasznos szerep alakulhat ki a közös munka során.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Közben a tanár-mentor szerepe az, hogy ennek a felfedező közösségnek segítsen kereteket adni, mutasson perspektívát – ajánljon fel alternatív módszertanokat, válaszoljon a kérdésekre, és bátorítson akkor is, ha nem tud válaszolni. Találjunk együtt válaszokat! A tanár szerepéről persze sokat kellene még írni, de a legfontosabb talán nagyon egyszerűen hangzik: úgy általában legyen lelkes, higgye el, hogy egy kreatív alkotófolyamat része! Ez egy csodálatos életpálya, hihetetlen társadalmi értékteremtés, de közben nagyon nehéz lelkileg és szakmailag is.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A jövőben a robotok kiválthatnak rengeteg szakmát, ám legtöbb technológiahívő szerint is az oktatás (lényegi) része megmarad emberközi feladatnak. Sajnos attól tartok, hiába értékelődik fel a tanári hivatás még a robotok mellett is, a pálya anyagi elismertsége nem fog lényegesen javulni. A piacgazdaság azokat a tevékenységeket és szakmákat értékeli a helyén, amelyeknek jól mérhető és rövid távon is azonosítható eredményeik vannak; és a tanári munka bizony nem ilyen. Ahol a piac nem tud jól értékelni, ott az állam vállalhat felelősséget, ami mögött viszont a tömegdemokrácia politikai logikája áll. Ebben a politikai logikában viszont az érdekérvényesítési erő, a szavazók lelkéhez való kapcsolat számít. Sajnos a „tanár” ebben a politikai logikában is eléggé rosszul jön ki a játszmából. Mivel a diákot mindig az ismeretlen érdekli, számára a jó tanár olyan, mint egy zsámoly, amiről elrugaszkodva magasabbra jut. A „jó” diák mindig elégedetlen, mert többet akar. Az „igazán jó tanárt” talán szereti, és jobb esetben elismeri a teljesítményét, de igazán értékelni jóval a kapcsolat után fogja. (Ezért nem is jó tanár feltétlenül az, aki a legjobb értékeléseket kapja: lehet, hogy csak felszínesen vicces vagy behízelgő – a piaci logika bizony gyakran ezt a típust preferálja). Így a tanár teljesítménye nehezen számszerűsíthető és időben elhúzódó lecsapódású. Ez pedig a politika számára a legrosszabb kombináció.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A Neumann- és Nobel-díjas Richard Thaler a mesterkurzuson, 2017
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az üzleten-bizniszen gondolkodók persze jó ideje törik a fejüket hasonló problémákon. A Rajkban hatalmas sikere volt a „tanuló szervezet” és a „többhurkos tanulás” szervezeti modelljeinek. Peter Senge szervezetitanulás-modelljének1 jegyében a Rajk nemcsak a magatartások mögött vélelmezhető okok, ösztönzők megismerésére törekszik, hanem a visszacsatolások során feltárja azokat a szervezeti tényezőket, egészen a szervezet létének értelméig visszanyúlva, amelyek az adott magatartásra ösztönző környezetet előállítják. Ennek jegyében foglalkozunk nemcsak a személyes magatartást és teljesítményt befolyásoló tényezőkkel, hanem azzal is, hogy ezek a tényezők hogyan következnek a Rajk lényegéből, alapvető céljaiból.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A Rajk-modell tanuláselemének fő tanulságai:

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

  1. A diákokat felelősséggel kell felruházni az egész oktatási folyamat megszervezésében. A Rajkban ez kiterjed a tanárok és a tananyag kiválasztásától kezdve a teljesítmény értékeléséig.
  2. A tanulási folyamatot be kell kapcsolni a közösség mindennapi életébe: a felmerülő konfliktusok, problémák megoldására is tekintsünk úgy, mint ami a „tananyag” szerves része.
  3. Fontos a műfaji sokszínűség: frontális előadásoktól, a kiscsoportos tanuláson át az önképzés megannyi formájáig nagyon sokféleképp lehessen tanulni, és ezek kapcsolódjanak össze.
  4. Nagy szerepet és kellő időt kell szánni a visszajelzési mechanizmusokra, rendszeres komplex értékelésekre (mind a diákok és a tanárok egyéni értékelésére, de a tanulóközösségek szintjén is).
  5. Meg kell becsülni a tanárokat, mentorokat. Természetesen fontos az anyagi megbecsülés, de törekedni kell arra, hogy alkalmazotti viszony helyett a közösség alkotó tagjainak érezhessék magukat.
  6. A közösség gondolkodásának, vitáinak homlokterébe kell helyezni az adott iskola oktatási rendszerének végső céljait: miért tanulunk, milyen tudásra van valóban szükségünk?
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

1 Peter M. Senge: The Fifth Discipline: The art and practice of the learning organization. Doubleday, New York, 1990.
chevron_left
chevron_right
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next
A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:
    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave