Fontosnak tartottuk (s tartjuk ma is), hogy a Rajknak van önmagán túlmutató szerepe és jelentősége, s hogy ennek betöltéséhez szükséges az, hogy szövetségeseink is legyenek hasonló intézmények képében. Ez a törekvésünk az első időszakban csak részleges sikereket hozott, de a második évtizedben, 1980 után elkezdtek létrejönni, majd újabb tíz év múlva, a kilencvenes évektől gomba módra szaporodnak a mi három pillérünkkel azonos vagy némiképp módosított elvi alapokra épített szakkollégiumok. Ez olyan változatosságot eredményezett, hogy napjainkban a baráti diskurzuson túlmutató éles viták is folynak arról, mely intézmények tekinthetők valójában szakkollégiumnak. Ezekről a vitákról a XIII. fejezetben szólunk, jelen gondolatmenetünk szempontjából leginkább az lényeges, hogy ma a szakkollégiumként való elfogadottság attól függ, hogy az egyes intézmények mennyiben valósítják meg az immár több mint három évtizede elfogadott Szakkollégiumi Chartában foglalt elveket és követelményeket. A Szakkollégiumi Chartát 1991-ben fogalmazta meg az akkor működő szakkollégiumok mintegy 15-20 képviselője. A charta a rendszerváltást követő együttműködés alapjainak lerakását szolgálta, s tartalmában lényegében a Rajk-modell „általánosítását” jelentette.