Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon III.

Viták, megoldások, értékelések

12.3. A privatizáció tényleges és látszólagos vesztesei

„A gazdasági összeomlás brutális következményei [...] összeolvadtak az 1989–90-es politikai fordulattal. A megjelenő és robbanásszerűen növekvő munkanélküliséget, a magas inflációt és a különböző társadalmi csoportok között mélyülő szakadékot a társadalom egy része egyszerűen az új rendszer számlájára írta, nem véve tudomást arról, hogy nem a demokrácia és a piacgazdaság váltotta ki a gazdasági gondokat, hanem az utóbbiak kényszerítették ki a rendszerváltást. Ez a társadalmi farkasvakság vezetett az „ellopott rendszerváltás” ideológiájával igazolt és politikaivá transzformálható indulat kialakulásához, miközben az állami tulajdon lebontásának folyamatát lebonyolító elit megkapta a „nemzetközi tőke szálláscsinálója” és a „komcsi hatalomátmentés támogatója” címkéket. A rendszerváltáshoz kötődő ezen érzületek, függetlenül attól, hogy mennyire voltak megalapozottak, az azóta eltelt évtizedekben, kőkemény társadalmi-politikai tényezőként, a legkülönfélébb populista politikák fűtőanyagaként szolgáltak.”

Magyar Bálint (2013)1

A méltányosság is úgy kívánja, hogy a könyv utolsó fejezetében előbb azokról beszéljünk, akik bármikor is úgy érezhették, hogy ők a privatizáció vesztesei. Kenyérkereső, családfenntartó emberek százezreiről van szó, akik a munkahelyüket jelentő állami vállalat átalakulása és/vagy privatizációja során váratlanul, akaratuk ellenére rosszabbul fizető állásokba, munkanélküliségbe, korai nyugdíjazásba vagy rokkant státuszba kényszerültek (8.5.2.). Meg azokról az 1989 után iskolába került fiatalokról, akik szüleik élettapasztalata alapján okkal gondolták azt, hogy a 8 osztályt jó-rossz eredménnyel elvégezve különösebb erőfeszítés nélkül is biztosan fognak kapni munkát valamelyik környékbeli nagyüzemében vagy tsz-ben vagy akár Budapestre ingázva – és mégsem kapnak.2

1	Id. mű: 22.
2	Köllő (2009) becslése szerint 1990 és 2005 között a 25–64 éves korosztály aktivitása 73–74%-ról 65%-ra csökkent (id. mű: 30–31).