Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon III.

Viták, megoldások, értékelések

12.3.1. Mitől és hogyan nőttek a társadalmi különbségek?

Emberileg teljesen érthető, hogy a rendszerváltás vesztesei közül sokan mindenért a privatizációt, illetve a privatizációt levezénylő kormányokat hibáztatják. Valójában azonban ez csak annyiban igaz, hogy a privatizáció a rendszerváltás elválaszthatatlan része, feltétele volt. De, mint erre a fentebbi Magyar Bálint idézet is utal, az oksági láncolat sokkal bonyolultabb, mint ahogyan azt maguk a változás vesztesei és sok jó szándékú elemző gondolja.1

Ha van is igazság abban, hogy Magyarországon 2014-ben szakadék tátongott a szegénységben vagy társadalmi kirekesztettségben élők (35%)2 és a társadalom többsége között – s efelől e sorok írójának sincs kétsége –, abból még nem következik, hogy

ez az 1989-et követő évtizedek fejleménye,
a különbség nemzetközi mércével is kirívóan növekvő lenne,
ezek a különbségek a privatizáció miatt alakultak volna ki.

Ha a társadalmi egyenlőtlenségek mérésére a leginkább elterjedt, standard mérőeszközöket használjuk, akkor meglehetős biztonsággal állíthatjuk, hogy 1989-hez képest a magyar jövedelmi egyenlőtlenségi adatok a növekedés ellenére is normálisak – a nemzetközi tendenciáknak megfelelőek – voltak. 2014-ben, az EU országaival összehasonlítva, a magyar szegénységi ráta hajszálpontosan azonos volt az EU28-ak átlagával, és kisebb, mint a megfelelő olasz, spanyol vagy görög adat.3

Az adózás utáni jövedelmek, továbbá az állami jövedelmi transzferek hatását is figyelembe vevő4 egyenlőtlenségi mutató, az ún. Gini-együttható értéke nálunk 2007-ben 0,27 volt. Alacsonyabb, mint az OECD-átlag, egy árnyalattal magasabb, mint Franciaországban vagy a skandináv államokban, de alacsonyabb, mint Németországban. Egyébként a 0,27-es magyar Gini-együttható különösen alacsony a 2007-ben mért 0,42-es orosz vagy a 0,45-höz közelítő kínai adattal összevetve.5

És talán még ennél is meglepőbb lehet sokak számára, de tény, hogy az OECD számításai szerint Magyarország azon országok egyike, ahol az elmúlt két évtizedben a Gini-együttható értéke nem növekedett, hanem – ha minimális értékben is – inkább csökkenést mutatott (12.9. ábra A és B rész). Vagyis mindent összevetve a háztartások közötti jövedelemkülönbségek nem nőttek. Ez minden bizonnyal az akkortájt még nagyvonalú nyugdíjrendszer hatásának következménye.

2: Nem a rendszerváltás nyomán szakadt ketté az ország

Jóllehet, ma már erre kevesen emlékeznek, de mégis tény, hogy az empirikus magyar szociológia és szociográfia kiválóságai – Havas Gábor, Solt Otília és sokan mások – már a rendszerváltás előtti években kemény szavakkal ecsetelték a magyar társadalom „végletes kettéhasadás(át) egy európai mércével mérhető, rendezett életformájú, stabil egzisztenciájú, konszolidált többségre, és egy zárványhelyzetben rekedt, ázsiai állapotok között élő, szívósan újratermelődő, tanulatlan-képzetlen kisebbségre”. Mindazok a konfliktusok, amelyek 2010-es választások idején jelentős mértékben betöltötték a médianyilvánosságot (pl. területi egyenlőtlenségek, leszakadt települések, atomizált társadalom, gyenge szolidaritás, kirekesztettség, a városi, lumpenizálódó szegények körében terjedő fasisztoid ideológiák) valójában már a 80-as évek végén megfigyelhetők voltak, s a fentebb említett szerzők szó szerint ezeket a fogalmakat használták a problémák leírására.6

12.9. ábra. A háztartások közötti jövedelemegyenlőtlenség szintje az OECD-országokban

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1266peam3_5515/#m1266peam3_5515 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1266peam3_5515/#m1266peam3_5515)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1266peam3_5515/#m1266peam3_5515)

BibTeX EndNote Mendeley Zotero

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1266peam3_5516/#m1266peam3_5516 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1266peam3_5516/#m1266peam3_5516)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1266peam3_5516/#m1266peam3_5516)

BibTeX EndNote Mendeley Zotero

Megjegyzések:

(i) A Gini-együttható a tényleges jövedelem eloszlását hasonlítja össze a teljes jövedelemskálán egy olyan elméletileg ideális elosztás mellett, melyben mindenkinek azonos jövedelme van: Gini = 0. A mutató 1-es értéke azt jelenti, hogy 1 fő kapja az összes jövedelmet.

(ii) A háztartások rendelkezésre álló jövedelmét a család létszámának figyelembevételével állapították meg.

(iii) A magyar adatok 1991-re, illetve 2007-re vonatkoznak.

Forrás: OECD Society at Glance 2011. (http://www.oecd.org/social/socialpoliciesanddata/societyataglance2011-oecdsocialindicators.htm#data, 2012. aug. 14.-i letöltés).

12.6. táblázat. Országon belüli átlagos jövedelemkülönbségek nemzetközi összehasonlításban, 1990–2005

Jelentős különbségű országok	A felső és az alsó decilis hányadosa*	Viszonylag kis különbségű országok	A felső és az alsó decilis hányadosa*
Grúzia	12,46	Szlovákia	4,71
Moldova	12,05	Csehország	4,95
Oroszország	11,00	Szlovénia	5,20
Észtország	10,46	Belarusz	5,44
Üzbegisztán	9,77	Ukrajna	6,22
Lengyelország	8,29
Litvánia	8,59
Lettország	8,42
Románia	7,96
26 posztszocialista ország átlaga**	7,78	Magyarország	6,80

Megjegyzés: Magyarország esetében a háztartások felső 10%-a a jövedelmek 23,83%-ával rendelkezett, míg az alsó 10% 3,51%-kal. A táblázatban szereplő adat e két szám hányadosa.

* 13 egymást követő időpontban elvégzett háztartás-statisztikai felvétel átlaga.

** 209 háztartás-statisztikai felvétel átlaga.

Forrás: Milanovic–Ersado (2008: Annex 1).

Magyarországon – mint valamennyi posztszocialista országban – a társadalmi különbségek közvélemény által érzékelt növekedése részben azzal is összefügg, hogy megszűnt az az ellentmondás, amit Kolosi Tamás igen találóan státusinkonzisztenciának – státus-megnemfelelésnek – nevezett.7 A 70-es és 80-as években a magyar középrétegnek számos olyan tagja volt, aki képzett is volt, jelentős politikai hatalma is volt, de viszonylag alacsony volt a jövedelme; mások sokat kerestek (pl. kisiparosként), de gyenge volt a társadalmi pozíciójuk, alacsony volt a kulturális szintjük – mindenféle kombináció létezett. A rendszerváltás ezt az ellentmondásos társadalmi hierarchiát tette rendbe. A magyar társadalom 12-13%-a minden tekintetben kiemelkedett a középosztályból – egyértelműen és konzisztens módon belőlük alakult ki a felső osztály, a magyar társadalom elitje. Ez a részarány több mint a duplája annak az 5%-os értéknek, amit a magyar szociológia a rendszerváltás előtt mért, becsült az elit nagyságára vonatkozóan.

A jövedelmi pozíciók átrendeződése gyorsan végbement. A jövedelemadatok mikroszintű (háztartásonkénti) felmérése azt mutatja, hogy a rendszerváltás és ezen belül a privatizáció hatására igen gyorsan megnőtt a relatív szegénységben élők abszolút száma. Az alacsony jövedelmi szinten élők száma – most mindegy, hogy felnőttek, gyermekek vagy nyugdíjasok – két évvel a rendszerváltás után már majdnem 60%-kal volt nagyobb, mint három évvel a rendszerváltás előtt, 1996-ra pedig a szegények abszolút száma gyakorlatilag megháromszorozódott. Tulajdonképpen meglepő, mert ellentmond a közvélemény érzületének, hogy 1996 után már a szegények száma már gyakorlatilag nem nőtt, az 1,1–1,2 milliós sávban ingadozott. Ugyanezt a hosszú, negyedszázadnál is hosszabb időszakot tekintve a magas jövedelműek száma részben hasonló, részben eltérő módon alakult. A medián jövedelem kétszeresénél többel rendelkező személyek száma a rendszerváltás körüli öt év során 53%-kal nőtt, onnantól kezdve a trend inkább csökkenő volt, 2009 és 2014 között pedig jelentős volt a visszaesés (34%).

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1266peam3_5532/#m1266peam3_5532 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1266peam3_5532/#m1266peam3_5532)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1266peam3_5532/#m1266peam3_5532)

BibTeX EndNote Mendeley Zotero

12.10. ábra. A hazai népesség jövedelemeloszlása (1000 főben), 1987–2014

Megjegyzés: 12.10/a ábra: * Akiknek a medián kétszeresénél nagyobb a jövedelme. ** Akiknek a medián 50%-a alatt van a jövedelmük.

Mint a 12.10. ábra alsó blokkjában látható, a jövedelmi szintek alapján számított középosztály létszáma közel egy évtized alatt, 1987 és 1996 között drámai gyorsasággal, 14%-kal csökkent, ezt követően azonban már nem volt jelentős változás.8

Valójában közel 30 évvel a rendszerváltás után a magyar társadalom igazi problémája nem a jövedelem és/vagy a vagyoneloszlás egyenlőtlensége, hanem a felfelé irányuló mobilitás lényeges lelassulása. Ám ez sem magyar vagy posztkommunista specialitás; hasonló tendenciák érvényesültek az Egyesült Államokban és sok nyugat-európai országban is.9 2010 után az egymást követő Orbán-kormányok újabb és újabb csoportok számára kreáltak járadékosi pozíciókat, de ennek eszköze csak nagyon kis mértékben volt tennen érhető a privatizációban, sokkal inkább a közbeszerzések és a koncessziók területén (pl. kaszinóüzlet, állami dohányboltok) ment végbe ez a fajta tudatos jövedelemátcsoportosítás.

1	Szalai Erzsébet (2009) szerint – például – „ma már közhelyszámba megy az a megállapítás, hogy egzisztenciáját tekintve a társadalom kétharmada a rendszerváltás vesztese, és csak legfeljebb öt-tíz százalék az, amely az egyértelmű nyertesek közé sorolható”. Ez biztosan téves.
2	Az Európai Unió 2020-ig szóló programjában definiált módszer szerint számolva. Forrás: Tárki (2015: 8).
3	Tárki (2015: 47).
4	Angolul: disposable income.
5	Az orosz és kínai adatok forrása: Popov (2010: 4).
6	A szó szerinti idézet forrása az SZDSZ (1989) ún. kék könyve, amely a „Rendszerváltás programja” címet viselte (60. oldal). A 61–62. oldalakon található a zárójelben felsorolt jelenségek rövid ismertetése. De nemcsak az SZDSZ liberális szakértői látták így a helyzetet. A szocialista Vitányi Iván (1985, 1989) ugyanezt a jelenséget – vagyis az ország kettészakadását – „egyharmadország” megnevezéssel tárgyalta könyveiben és tanulmányaiban.
7	Kolosi Tamás hozzászólása a Mozgó Világ kerekasztal-beszélgetésén (MV, 2011. január, 5–7).
8	Fontos megjegyezni azonban azt is, hogy 1987 és 2014 között az össznépesség 6%-kal csökkent!
9	Erről részletesen lásd Mihályi–Szelényi (2018).