Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon III.

Viták, megoldások, értékelések

12.4.3. Ki kerülhet fel a Top 100 listára?

A Magyar Hírlap 2002 novemberében nagy feltűnést keltő médiakampány keretében mutatta be úttörő kiadványát, a Top 100-at, amely a 100 leggazdagabb magyar üzletembert állította rangsorba a 2001. évi vállalati mérlegadatok alapján (vagyis 1 éves késleltetéssel). Később a lista éveken át a Napi Gazdaság logója alatt jelent meg, majd egy önálló, magántulajdonú vállalkozás intézte a kiadói ügyeket.

Ezen a listán azok a gazdag magyar vállalkozók (néhány esetben örököseik) szerepeltek, akikről a lista összeállítói azt feltételezték, hogy jövedelmük legális módon halmozódott fel az üzleti életből, és a szó tankönyvi értelmében vállalkozónak mondhatók. A Szakonyi Péter újságíró nagyszerű kezdeményezése mögött álló lelkes csapat kezdettől fogva azonos módszertani elveket alkalmazott:1

Magyar állampolgárság. Mint a következő fejezet is jól mutatja (12.4.4.), Magyarországon sok olyan külföldinek sikerült számottevő vagyonra és befolyásra szert tenni, aki nem rendelkezett magyar állampolgársággal, esetenként magyarországi lakcímmel sem. És megfordítva, azt sem veszik figyelembe, ha a tulajdonos magyar állampolgár, de cégei külföldön működnek (pl. Soros György esetében).
Kizáró ok továbbá, ha a vagyon tartalmáról és értékéről semmilyen nyomtatott formában elérhető bizonyíték nem áll rendelkezésre (pl. tőzsdei árfolyam, céges beszámoló, aukciós értékelés) vagy nem választható ketté az egyes személyek magán- és üzleti vagyona (pl. ismert strómanok esetében).
Kizáró ok lehetett az is, ha valamely magyar üzletember ellen jogerős bírói ítélet született a vagyonával kapcsolatos ügyekben. Egy adott évben nem szerepelhetett a listán olyan vagyonos üzletember sem, aki az adott évben magas kormányhivatalt viselt (lásd Lantos Csaba helyzetét 2022/2023-ban).