Nagyon is jellemző, hogy a magyar labdarúgásban kik kértek maguknak pozíciót. 1994–96 között az a Benkő László volt a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) elnöke, aki korábban a Caola privatizációjával szerzett komoly vagyont magának. 2000-től – két éven át – Demján Sándor volt a magyar futball első számú irányítója, mint a Hivatásos Labdarúgók Alszövetségének elnöke. 2010-ben Csányi Sándor, az OTP elnök-vezérigazgatója és a Mol IG elnökhelyettese vállalata el ezt a posztot. Hernádi Zsolt az általa irányított cégen, a Molon keresztül Orbán Viktor kedvenc focicsapatát, a Videotont és a szlovákiai Dunaszerdahely csapatát (hivatalos nevén: FC DAC 1904) szponzorálta hosszú éveken át.1 A debreceni DVSC többségi tulajdonosa (2001 és 2020 között) Szima Gábor volt, aki a szerencsejáték-kaszinók („félkarú rablók”) üzemeltetésével szerezte vagyonát, a Diósgyőr labdarúgócsapata mögött a Leisztinger-féle üzleti csoport állt,2 a Győr mögött hosszú ideig Tarsoly Csaba két Quaestor cége,3 a Honvéd mögött George Hemingway, a Pécsi Mecsek Futball Club (PMFC) mögött 2013 végéig a Matyi Dezső által irányított Mathias-csoport.4 A Fidesz gyakorlatilag gyarmatosította a magyar futballt. A 2020–21-es szezonban a magyar topliga 12 csapatából 11 Fidesz-közeli üzleti körök kezében volt.5

Így tehát a rendszerváltás után a magyar nagytőke képviselői részben „befizetői” szerepet vállaltak, ugyanakkor ez a terület a kapcsolatépítésnek is terepe volt. A figyelem ekkor már más sportágakra is kiterjedt. A politika és a sport összefonódásának az már inkább csak viccbe illő példája, hogy 2008-ban Csányi Sándor a Nemzetközi Cselgáncs Szövetség (IJF) tiszteletbeli alelnökévé választatta magát. Ennek egyetlen oka volt: kereste a kapcsolatot Putyin orosz miniszterelnökkel, akit vele egy időben a szövetség tiszteletbeli elnökévé választottak.6

Mindezt a 2. Orbán-kormány jogalkotási lépésekkel is erőteljesen támogatta. A sporttal összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2010. évi LXXXIII. törvény elfogadásával a látványcsapatsportot (labdarúgás, kézilabda, kosárlabda, vízilabda, jégkorong) támogató adózó az ellenőrző szervezet – a Nemzeti Sport Intézet – által kiállított támogatási igazolásban szereplő összegig társasági adókedvezményt, illetve illetékkedvezményt vehet igénybe.7 Egyszerűbben szólva: a kormány adóelengedéssel, közpénzből próbált extra támogatást biztosítani a felsorolt öt sportágnak. A kedvezményrendszer az első évben túlfutott: 2011-ben ezek a sportágak 95 Mrd Ft adókedvezményt igényeltek, amiből végül csak 30 Mrd került engedélyezésre, illetve felhasználásra, ami azt jelentette, hogy a vállalati kasszákból összesen 24 Mrd Ft kifizetés történt. 2014-ben ezen a csatornán 67 Mrd. 2015-ben 56 Mrd folyt ki. Súlyos tízmilliárdok mentek stadionépítésre a központi költségvetésből is: 2014-ben kb. 40, 2015-ben 63 Mrd Ft.8