Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon III.

Viták, megoldások, értékelések

8.6.3. Tanácsadók új szerepben, 2010–2018

A 2010 utáni időszakban egyre gyakrabban fordult elő, hogy a Fidesz holdudvarába tartozó üzletemberek – például Mészáros Lőrinc vagy Garancsi István – szinte naponta bejelentettek valamilyen tranzakciót. Sokszor ugyanazt a céget adták-vették a vállalkozó különböző hazai és külföldi (offshore) érdekeltségei, miközben a „világ pénzét” kifizették jogászoknak, tranzakciós szakembereknek. Hogy ez miért így történt, arra egy oknyomozó újságíró több lehetséges magyarázatot is összeszedett:1

A mindig is jogászok vezette Fidesz-világ imádja az ügyek jogi, formai megközelítését. A piacon működő jogászok elhitetik azt, hogy amennyiben papíron rendben van minden, akkor soha senki nem tudja ezeket a tranzakciósorozatokat morálisan vagy büntetőjogilag számonkérni.
Az ebben a világban jól helyezkedő jogászok és tanácsadók agyonköltségelik a kiszemelt oligarchákat, vagy fordítva, bizonyos közreműködőket így lehet jutalmazni.
A látszat, az óvatosság, vagyis az a furcsa hit, hogy amennyiben A pontból B-be lassabban jutunk el, akkor annak kevésbé lesz társadalmi visszhangja. Miközben a jól értesültek pontosan tudják egyes tranzakciók valódi célját és hátterét, hogy hova tart a portéka, az aktorok mégis sok tranzakciós költséget vállalnak valamilyen fokozatosságért, valamilyen látszatért.
A tanácstalanság: nincsenek határozott utasítások és azért még mindig van egyfajta félelem a jogkövetkezményektől. A végrehajtásban szerepet játszó szereplők jellemzően nem attól félnek, hogy valamilyen üzlet majd törvénytelen lesz, szabálytalan, a felügyelet vagy az ügyészség lecsap, hanem attól, hogy a Fidesz számukra is átláthatatlan erőviszonyai közepette félreértenek valamit, és közvetlenül szembekerülnek egy potentáttal.