A hatékony vállalati innovációs folyamatok kiépítésének és a felhasználók különböző fejlesztésekbe való bevonásának lényeges feltételei vannak. A vállalatnak többek között rendelkezni kell az innovációk megvalósítására és a külső/belső ötletek befogadására vonatkozó abszorpciós kapacitással. Az abszorpciós kapacitás a szervezet azon képessége, amivel felismeri az új tudást, majd elsajátítja, beépíti azt a folyamataiba és üzleti célokra alkalmazza. Az abszorpciós kapacitás olyan kompetencia, amelyet a vállalatok jellemzően a kutatási-innovációs egységeikben építhetnek ki annak érdekében, hogy külső forrásokból származó tudáshoz, ötletekhez és technológiákhoz jussanak. Az abszorpciós kapacitás lényegében a vállalatok nyílt innovációs tevékenységét alapozza meg.

 

 

Első lépésben meg kell értenünk és megbecsülni a külső tudás, ismeretek és a külső ötletek értékét. Számos tudásforrásból táplálkozhat egy szervezet, ahogy azt a fejezet elején bemutattuk. A potenciálisan értékes tudás azonosítását és az ahhoz való hozzáférést, majd a tudás megszerzését követően a tudást elemezni, értelmezni és a szervezet meglévő tudásával kombinálni kell. Ideális esetben az új tudás viszonylag egyszerűen beintegrálható a szervezet tudásbázisába, de a bevett gondolkodásmódok és szervezeti kultúra miatt a vállalat egyszerűen el is taszíthatja a kívülről jövő új tudást, új ötleteket. Elegendő csak a „nem mi találtuk ki” vagy „nem a főnök ötlete” szempontokra hivatkozni és a munkatársak már tudják is, hogy az ilyen ügyekkel nem érdemes tovább foglalkozni. Ritkábban fordul elő az ellenkező eset, amikor megváltozik a szervezet hozzáállása. Jellemzően ez a fordulat a meglévő tudásstruktúrák átformálását és a tudás felhasználás módozatainak az átalakítását igényli. Ez utóbbi komoly vezetői vagy tulajdonosi akarat miatt változhat, de egy vállalatot fenyegető válsághelyzet és konkurenciaharc is kikényszerítheti. Végül az utolsó képesség, a hasznosítás arra a kompetenciára utal, hogy a megszerzett és internalizált tudást a vállalat ki tudja aknázni és hasznosítsa például új termékek, szolgáltatások és új vállalkozások formájában.

 

 

A különböző publikációkban bemutatott felhasználói innovációs gyakorlatok azt sugallják, hogy a felhasználók bevonása lényeges és számos értékes előnnyel jár a termék- és szolgáltatásfejlesztési folyamatokban. Azt is ki kell emelni ugyanakkor, hogy nem könnyű megvalósítani a felhasználók tudásának a beépítését a különböző fejlesztési folyamatokba. Mielőtt a felhasználói igények és preferenciák beépülhetnek az új termékekbe, szolgáltatásokba, három fontos akadályt kell leküzdeni. Elsőként a szervezetet érzékennyé kell tenni arra, hogy megértse a felhasználók által javasolt módosítások és változtatási javaslatok értékét. Másodszor ki kell alakítani a megfelelő vállalati rutinokat és gyakorlatokat a releváns felhasználók megtalálása érdekében. Végül a felhasználók inputját úgy kell megfogalmazni és kommunikálni, hogy a fejlesztők könnyen megértsék és felhasználhassák ezt a külső tudást, majd az így összeálló specifikációkat integrálni tudják a fejlesztési folyamatokba. Abban az esetben, ha ezen képességek közül bármelyik is hiányzik, a felhasználók hozzájárulása valószínűleg csak szerény hatást fog gyakorolni a vállalati innovációs folyamatokra.