5. Az agyi venás rendszer

Emberben (1) az agyfelszíni vénák és (2) az intraparenchymalis, mély agyi vénák vérének döntő része (3) a dura sinusok közvetítésével, a vena jugularis internan keresztül hagyja el az agyat. Kisebbik része a felső szemvenán, a plexus pterygoideuson, a koponyatető emissarium vénáin és a gerinccsatorna paravertebralis venáin keresztül távozik. Az agyi keringés venás oldalának szerkezetében – az agyi keringés arteriás oldalával ellentétben – kiterjedt anastomosisrendszer található. A venás elvezetés territoriumainak határa nem éles, a vena jugularisok venás vérének 70%-a ipsilateralis, intracerebralis eredetű, 3%-a extracranialis szövetekből származik, a maradék 27% pedig a contralateralis féltekéből érkezik.

Az agykérgi érhálózatok strukturális mintázatainak fraktális élettani elemzése (Eke, 2003) azt mutatja, hogy nem csak a pialis arterialis érfa, hanem a venás érfa is modulárisan szervezett, statisztikailag fraktális szerkezetű (8. ábra).

A nagyszámú anastomosis egyes vénák elzáródása esetén is lehetővé teszi a venás vér kerülő utakon történő áramlását. Elzáródás esetén a vékony falú vénák kitágulnak és bennük megfordulhat az áramlás iránya. Alapvető különbség más szervek venaszerkezetével szemben, hogy az agyi venás rendszerben (a vena jugularis interna distalis részét kivéve) hiányoznak a peripheriás vénák jellegzetes egyenirányító billentyűi. Ezért a testhelyzettől, nyomásviszonyoktól, a drainrendszer kapacitásától függően az intracranialis térből a koponyacsonton keresztülfúródó kis emissarium vénákon keresztül mindkét irányban folyhat a venás vér a koponyából kifelé, vagy befelé. Ezért alakulhat ki a fejbőr vénáinak elzáródása (pl. koponyatraumák) esetén cerebralis venás thrombosis. De fertőzések esetén az arcról, szemből, orrból, paranasalis sinusokból, fogakból és a torokból is a kórokozók – a sinus cavernosuson át – bejuthatnak az agyi venás rendszerbe (Monos, 2010).

 

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1342aavea_136/#m1342aavea_136 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1342aavea_136/#m1342aavea_136)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1342aavea_136/#m1342aavea_136)

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

search

8. ábra. Az intracorticalis arteriák és venák jellegzetes elágazódási mintázata a neocortex sejtes rétegeiben

(Duvernoy HM, 1983, után módosítva)

Tartalomjegyzék

• Az agyi vérkeringés élettani alapjai: önszabályzó mechanizmusok
• Impresszum
• Ajánlás
• Előszó
• Köszönetnyilvánítás
• Bevezetés
• chevron_rightI. Az agyi érrendszer funkcionális anatómiája
  • 1. Fő extra- és intracranialis artériák
  • 2. Intracranialisan futó extra- és intraparenchymalisartériák, arteriolák
  • 3. Mikrocirkuláció: intracerebralis capillarisok
  • 4. A vér-agy és vér-liquor gát
  • 5. Az agyi venás rendszer
  • 6. Az agy nyirokerei
  • 7. Az agyi erek falának saját vérellátása
  • 8. Az agy extracellularis és intracellularisvíztereinek aránya
• chevron_rightII. Teljes (globális) agyi véráramlás („gCBF”) – regionális agyi véráramlás („rCBF”)
  • chevron_right9. Regionális véráramlás különbségek nyugalomban
    • 9.1. A regionális különbségek a szürkeállomány (kéreg, subcorticalismagvak) – fehérállomány között
    • 9.2. A kérgi szürkeállományon belüli különbségek
    • 9.3. Az egyes agyi magvak közötti különbségek
    • 9.4. Ugyanazon magstruktúrán belüli különbségek
    • 9.5. Az agykéreg mikroregionális szöveti véráramlás-értékeinek térbelieloszlása
  • 10. Ingerhatások okozta regionálisvéráramlás-különbségek: funkcionális hyperaemia
  • 11. Az egyes agyterületek eltérő érzékenysége ugyanazon károsító behatással szemben: szelektív vulnerabilitás
• chevron_rightIII. Az agyi véráramlást befolyásoló legfontosabb fizikai tényezők: a perfúziós nyomás, a vér viszkozitása, az agyi erek ellenállása
  • 12. P1 – Az arteriás nyomás szerepe
  • chevron_right13. P2 – Az agyi venás nyomás és az intracranialis nyomás együttes értéke
    • 13.1. P1-P2, másképpen az agyi perfúziós nyomás = (arteriás középnyomás) – (agyi venás nyomás + cerebrospinalis folyadék nyomás)
    • 13.2. intracranialis nyomás
    • 13.3. Teljes agyi vértérfogat
  • chevron_right14. A vér viszkozitásának (h) szerepe
    • 14.1. Az agyi nagyerekben érvényesülő makroreológiai tényezők
    • 14.2. Az agyi mikroerekben érvényesülő mikroreológiai tényezők
  • 15. r4 – agyi érellenállás: az agyi erek sugarának szerepe
• chevron_rightIV. Az agyi erek simaizomzatának tónusát befolyásoló tényezők
  • chevron_right16. Intrinsic szabályzó mechanizmusok: az érfali simaizomzat és az érfali endothelium szerepe
    • 16.1. Az érfali simaizomzat válasza az intraluminalis nyomás változásaira
    • 16.2. Az érfali endothelium válasza az intraluminalis áramlási nyírófeszültség („shear stress”) változásaira
  • chevron_right17. Az agyi vérkeringést befolyásoló gázok: a légzésigázok (arteriás oxigén és szén-dioxid) és az agyszövet gáz halmazállapotú mediátor anyagai (nitrogén-monoxid és szén-monoxid)
    • chevron_right17.1. Légzési gázok
      • 17.1.1. Az arteriás oxigén hatása az agyi véráramlásra
      • 17.1.2. Az arteriás szén-dioxid hatása az agyi véráramlásra
    • chevron_right17.2. Az agyszövet gáz halmazállapotú mediátor anyagai
      • 17.2.1. Nitrogén-monoxid (NO) hatása az agyi véráramlásra
      • 17.2.2. Az endogén szén-monoxid szerepe
  • chevron_right18. Endothelium eredetű mediátorok szerepe az agyiértónus szabályozásában
    • 18.1. Endothelium eredetű agyi vazodilatátorok
    • 18.2. Endothelium eredetű agyi vazokonstriktorok
    • 18.3. Endothelium eredetű, körülményektől függően vazodilatátor vagy vazokonstriktor hatású anyagagok
  • chevron_right19. Metabolikus eredetű mediátorok szerepe az agyi értónus szabályozásában
    • 19.1. Perivascularis K+-koncentráció-növekedés
    • 19.2. A sejtmetabolizmus során felszabaduló szöveti CO2 szerepe: perivascularis pH-csökkenés, extracellularis acidosis
    • 19.3. Az agyszövet adenozinkoncentrációjának növekedése
  • chevron_right20. Neuralis tényezők szerepe az agyi értónus szabályozásában, az agyi érfalra ható neuronalis eredetű mediátorok
    • chevron_right20.1. Válaszok a XX. század elejétől tartó viták alapját képező, alapvető neuromorfológiai és keringésfiziológiai kérdésekre
      • 20.1.1. Neuromorfológiai kérdések
      • 20.1.2. Keringésfiziológiai kérdések
    • 20.2. Neurális tényezők szerepe az agyi értónus szabályozásában: extrinsic, perifériás idegi szabályzás
    • 20.3. Neurális tényezők szerepe az agyi értónus szabályozásában: intrinsic, centrális idegi szabályzás
    • chevron_right20.4. Neurális szabályzás a mikrocirkuláció szintjén
      • 20.4.1. Astrocyták
      • 20.4.2. Pericyták
    • chevron_right20.5. Az agyi érfalra ható neuronalis eredetű mediátorok
      • 20.5.1. Neuronalis eredetű vazodilatátorok
      • 20.5.2. Neuronalis eredetű vazokonstriktorok
      • 20.5.3. Neuronalis eredetű, körülményektől függően agyi vazodilatátor vagy vazokonstriktor hatású mediátor anyagok
      • 20.5.4. Agyi keringési folyamatokra hatást gyakorló egyéb neuronalis eredetű anyagok
• chevron_rightV. Az agyi vérkeringés-szabályozás fő mechanizmusai
  • chevron_right21. Az agyi vérkeringés alkalmazkodása a légzési gázok arteriás tenziójának megváltozásához
    • 21.1. Alkalmazkodás az arteriás O2-tenzióhoz
    • 21.2. Alkalmazkodás az arteriás CO2-tenzióhoz
  • chevron_right22. Az agyi vérkeringés alkalmazkodása az arteriás vérnyomás változásaihoz: az agyi véráramlás autoregulációja
    • 22.1. Az intraluminalis nyomás változásai által kiváltott myogen autoregulációs mechanizmus („Bayliss-effektus”)
    • 22.2. Az intraluminalis áramlási nyírófeszültség változásai által kiváltott endothelialis autoregulációs mechanizmus
  • chevron_right23. Az agyi vérkeringés alkalmazkodása az idegsejtekmegnövekedett metabolikus igényeihez
    • 23.1. A regionális agyi véráramlás metabolikus úton történő szabályozásának legfontosabb tényezői
    • 23.2. Miért nem fogadható el a lokális agyi véráramlás szabályozásánakkizárólagos magyarázataként a Roy–Sherrington-féle metabolikus szabályzási teória?
    • 23.3. A metabolikus és neurális szabályozási mechanizmusok egymáshoz való viszonya
• chevron_rightVI. Az agyi véráramlás „in vivo” meghatározására szolgáló leggyakrabban használt módszerek: az elméleti alapok rövid összefoglalása
  • 24. Elektromágneses véráramlásmérés, a nyaki ellátóartériák véráramlásának meghatározása
  • 25. Ultrahangos vizsgálatok: transcranialis doppler(TCD)
  • chevron_right26. A teljes agyi véráramlás és a regionális agyivéráramlás mérése inert gázok segítségével, a fick-elv alapján
    • 26.1. Dinitrogén-oxid (N2O) belélegeztetéses módszer
    • 26.2. H2-gáz-clearance módszer
  • 27. Mágneses magrezonancia vizsgálatok(magnetic resonance imaging, „MRI”, fMRI). A „bold”-jel jelentősége
  • chevron_right28. A nukleáris medicina agyi véráramlás méréséreszolgáló eljárásai
    • 28.1. Regionális agyi véráramlásmérés és computer tomográfia jelzettxenon gázzal (XeCT)
    • 28.2. Single Photon Emission Computed tomográfia (SPECT)
    • 28.3. Pozitron emissziós tomográfia (PET)
  • chevron_right29. Optikai eljárások
    • 29.1. Intravitális mikroszkópia
    • 29.2. Lézer Doppleres eljárások (LDF)
    • 29.3. Közel infravörös spektroszkópia (near infrared spectroscopy, NIRS)
    • 29.4. Folt interferencia analízis (laser speckle imaging – LSI)
• VII. Az agyi vérkeringés átlagos fiziológiás alapértékei egészséges felnőtt emberben, nyugalomban
• Irodalmi források
• Rövidítések

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 713 6

Az orvos számára az agyi vérkeringés minden más szervünktől eltérő egyedi sajátosságainak vizsgálata a legérdekfeszítőbb kutatási területek közé tartozik. A kutatásoknak azonban csak akkor van igazán értelme, ha eredményei az agyi keringési katasztrófák megelőzését, az életmentést, a postischaemiás „neuronmentést” vagy a rehabilitációt szolgálják. Mik a feltételei annak, hogy a kutatások új eredményeit a betegágynál álló orvos értékesíteni tudja? Nyilvánvaló, hogy ha egy bonyolult, de korábban jól működő szerkezet elromlik, azt csak úgy lehet megjavítani, ha tisztában vagyunk eredeti, normális működésének részleteivel. Ha a gyógyító orvos nem ismeri a ziológiás agyi keringés alapvető sajátosságait és az azokat szabályozó mechanizmusokat, nehezen tud eligazodni és beavatkozni a pathologiás cerebrovascularis állapotok megszüntetése érdekében. Az agyi vérkeringés atalnak tekinthető kutatási területének hirtelen hatalmassá vált adattárában ma már nem könnyű eligazodni: a (főként angol nyelvű) tankönyvek csak 2-3 éves késéssel tudják követni a lényeges új információkat, ráadásul a legújabb információk nemcsak az agyi keringési szakfolyóiratokban, hanem szétszórtan, a legkülönbözőbb kutatási területek folyóirataiban látnak napvilágot. A könyv határozott célja, hogy segítséget nyújtson az egészséges agy legfontosabb vérkeringési sajátosságaival és az agyi vérellátás állandóságát biztosító önszabályzó mechanizmusokkal kapcsolatos korábbi és legújabb adatok rövid áttekintésében. Tudomásunk szerint ez az első összefoglaló munka, amely magyar nyelven ezzel a céllal nyomtatott formában közlésre került.

Hivatkozás: https://mersz.hu/sandor-benyo-az-agyi-verkeringes-elettani-alapjai-onszabalyzo-mechanizmusok//