MeRSZ online
okoskönyvtár
Több száz tankönyv egy helyen.
Online. Bárhol. Bármikor.
Az agyi vérkeringés élettani alapjai: önszabályzó mechanizmusok
III. Az agyi véráramlást befolyásoló legfontosabb fizikai tényezők: a perfúziós nyomás, a vér viszkozitása, az agyi erek ellenállása
A merev falú, csontos koponya, mely körülveszi az agyat, alapvetően befolyásolja az agy vérellátási viszonyait és ezen keresztül funkcióit. Fokozott védelmet jelent a koponyán kívüli folyamatokkal szemben (hőmérséklet, mechanikai hatások) és egészen különleges állandóságot biztosít az intracranialis térben zajló fizikai-kémiai folyamatok számára. Másrészt viszont behatárolja a koponyaűri nyomásviszonyok alakulását: az intracranialis térben elhelyezkedő három compartment (agyszövet, vér, liquor cerebrospinalis) egyikének térfogata sem nőhet meg anélkül, hogy egy másik (vagy a másik kettő) térfogata ne csökkenne. (A valóságban az agyi véráramlás, illetve vértérfogat kismértékű növekedése még nem növeli az intracranialis nyomást, mert a puhafalú vénák enyhe kompressziója ezt kompenzálja.)
Harvard
(): . : .
: /hivatkozas/m1342aavea_190/#m1342aavea_190 ()
Chicago
. . . : .
(: /hivatkozas/m1342aavea_190/#m1342aavea_190)
APA
(). . .
(: /hivatkozas/m1342aavea_190/#m1342aavea_190)
16. ábra. Az agyi véráramlás szabályozásában szerepet játszó leg- egyes kisebb agyi régióknak a fontosabb fizikai tényezők véráramlási viszonyait is
A 16. ábra azokat a fő paramétereket tünteti fel, melyek az agyi véráramlást alapvetően befolyásolják: az agyi arteriás nyomást, agyi venás nyomást, intracranialis nyomást (a cerebrospinalis folyadék nyomását), a vér viszkozitását, valamint az agyi erek keresztmetszetét. Az ér keresztmetszete (egész pontosan: az ér sugara) az összes tényező közül a legdöntőbb módon befolyásolja nemcsak az agy egészének, hanem az egyes kisebb agyi régióknak a véráramlási viszonyait is.
A folyadékok áramlását befolyásoló paraméterek között elsőként Poiseuille állapított meg összefüggést 1842-ben. Az összefüggés szigorúan véve csak merev falú csövekre, tiszta, oldatokra, lamináris áramlási viszonyokra vonatkoztatva tekinthető teljesen igaznak. Az erek még a meszesedési folyamatok ellenére sem teljesen merev falú csövek, a vér nem-Newtoni-folyadék (nem oldat, hanem sejtes szuszpenzió), a véráramlás sem mindig lamináris karakterű. Ennek ellenére, amikor azt a kérdést vizsgáljuk, hogy mekkora az élő szervezetben a keringés bármely pontján – így az agy területén is – az időegység alatt áthaladó vér mennyisége (azaz a véráramlás) ma sem tudunk megfelelőbb összefüggést találni az egyes szoba jövő paraméterek között, mint amelyet a Hagen–Poiseuilleszabály néven ismertté vált egyenlet ír le:
Harvard
(): . : .
: /hivatkozas/m1342aavea_194/#m1342aavea_194 ()
Chicago
. . . : .
(: /hivatkozas/m1342aavea_194/#m1342aavea_194)
APA
(). . .
(: /hivatkozas/m1342aavea_194/#m1342aavea_194)
melyben p állandó, P1–P2 = a cső két végén uralkodó nyomás közötti különbség, r4 = a cső sugarának negyedik hatványa, h = a folyadék viszkozitása, l = a cső hossza.
Fiziológiás körülmények között a szisztémás arteriás középnyomáshoz (P1 = MAP) képest – különösen álló testhelyzetben, amikor a gravitációs erő inkább szívó hatást gyakorol, mintsem nyomást indukálna a szív szintje felett elhelyezkedő agyi vénákban, az agyi venás nyomás (CVP) értéke igen alacsony: 0–13 Hgmm. Ezért az agyi perfúziós nyomás (P1–P2) nagyságát alapvetően a P1, az arteriás nyomás határozza meg. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy a P2 értéke teljesen elhanyagolható. A merev falú koponyán belüli nyomás emelkedése a puha falú intracranialis vénák kör alakú keresztmetszetét ellapíthatja, és így növelheti ebben az érszakaszban a perifériás rezisztenciát. Így – mivel az arteriás és venás nyomásviszonyok egy zárt, csontos „dobozon”, a koponyán belül érvényesülnek – az agyi perfúziós nyomás meghatározásához egy harmadik nyomáskoponenst: az intracranialis nyomást (ICP) is figyelembe kell vennünk, melynek értékét a cerebrospinalis folyadék nyomásának (CSFP) mérésével lehet meghatározni. Ezért a P2 = CVP + CSFP.
Tartalomjegyzék
- Az agyi vérkeringés élettani alapjai: önszabályzó mechanizmusok
- Impresszum
- Ajánlás
- Előszó
- Köszönetnyilvánítás
- Bevezetés
- I. Az agyi érrendszer funkcionális anatómiája
- 1. Fő extra- és intracranialis artériák
- 2. Intracranialisan futó extra- és intraparenchymalisartériák, arteriolák
- 3. Mikrocirkuláció: intracerebralis capillarisok
- 4. A vér-agy és vér-liquor gát
- 5. Az agyi venás rendszer
- 6. Az agy nyirokerei
- 7. Az agyi erek falának saját vérellátása
- 8. Az agy extracellularis és intracellularisvíztereinek aránya
- 1. Fő extra- és intracranialis artériák
- II. Teljes (globális) agyi véráramlás („gCBF”) – regionális agyi véráramlás („rCBF”)
- 9. Regionális véráramlás különbségek nyugalomban
- 9.1. A regionális különbségek a szürkeállomány (kéreg, subcorticalismagvak) – fehérállomány között
- 9.2. A kérgi szürkeállományon belüli különbségek
- 9.3. Az egyes agyi magvak közötti különbségek
- 9.4. Ugyanazon magstruktúrán belüli különbségek
- 9.5. Az agykéreg mikroregionális szöveti véráramlás-értékeinek térbelieloszlása
- 9.1. A regionális különbségek a szürkeállomány (kéreg, subcorticalismagvak) – fehérállomány között
- 10. Ingerhatások okozta regionálisvéráramlás-különbségek: funkcionális hyperaemia
- 11. Az egyes agyterületek eltérő érzékenysége ugyanazon károsító behatással szemben: szelektív vulnerabilitás
- 9. Regionális véráramlás különbségek nyugalomban
- III. Az agyi véráramlást befolyásoló legfontosabb fizikai tényezők: a perfúziós nyomás, a vér viszkozitása, az agyi erek ellenállása
- IV. Az agyi erek simaizomzatának tónusát befolyásoló tényezők
- 16. Intrinsic szabályzó mechanizmusok: az érfali simaizomzat és az érfali endothelium szerepe
- 17. Az agyi vérkeringést befolyásoló gázok: a légzésigázok (arteriás oxigén és szén-dioxid) és az agyszövet gáz halmazállapotú mediátor anyagai (nitrogén-monoxid és szén-monoxid)
- 18. Endothelium eredetű mediátorok szerepe az agyiértónus szabályozásában
- 19. Metabolikus eredetű mediátorok szerepe az agyi értónus szabályozásában
- 20. Neuralis tényezők szerepe az agyi értónus szabályozásában, az agyi érfalra ható neuronalis eredetű mediátorok
- 20.1. Válaszok a XX. század elejétől tartó viták alapját képező, alapvető neuromorfológiai és keringésfiziológiai kérdésekre
- 20.2. Neurális tényezők szerepe az agyi értónus szabályozásában: extrinsic, perifériás idegi szabályzás
- 20.3. Neurális tényezők szerepe az agyi értónus szabályozásában: intrinsic, centrális idegi szabályzás
- 20.4. Neurális szabályzás a mikrocirkuláció szintjén
- 20.5. Az agyi érfalra ható neuronalis eredetű mediátorok
- V. Az agyi vérkeringés-szabályozás fő mechanizmusai
- 21. Az agyi vérkeringés alkalmazkodása a légzési gázok arteriás tenziójának megváltozásához
- 22. Az agyi vérkeringés alkalmazkodása az arteriás vérnyomás változásaihoz: az agyi véráramlás autoregulációja
- 23. Az agyi vérkeringés alkalmazkodása az idegsejtekmegnövekedett metabolikus igényeihez
- 23.1. A regionális agyi véráramlás metabolikus úton történő szabályozásának legfontosabb tényezői
- 23.2. Miért nem fogadható el a lokális agyi véráramlás szabályozásánakkizárólagos magyarázataként a Roy–Sherrington-féle metabolikus szabályzási teória?
- 23.3. A metabolikus és neurális szabályozási mechanizmusok egymáshoz való viszonya
- 23.1. A regionális agyi véráramlás metabolikus úton történő szabályozásának legfontosabb tényezői
- VI. Az agyi véráramlás „in vivo” meghatározására szolgáló leggyakrabban használt módszerek: az elméleti alapok rövid összefoglalása
- 24. Elektromágneses véráramlásmérés, a nyaki ellátóartériák véráramlásának meghatározása
- 25. Ultrahangos vizsgálatok: transcranialis doppler(TCD)
- 26. A teljes agyi véráramlás és a regionális agyivéráramlás mérése inert gázok segítségével, a fick-elv alapján
- 27. Mágneses magrezonancia vizsgálatok(magnetic resonance imaging, „MRI”, fMRI). A „bold”-jel jelentősége
- 28. A nukleáris medicina agyi véráramlás méréséreszolgáló eljárásai
- 29. Optikai eljárások
- 24. Elektromágneses véráramlásmérés, a nyaki ellátóartériák véráramlásának meghatározása
- VII. Az agyi vérkeringés átlagos fiziológiás alapértékei egészséges felnőtt emberben, nyugalomban
- Irodalmi források
- Rövidítések
Kiadó: Semmelweis Kiadó
Online megjelenés éve: 2026
ISBN: 978 963 331 713 6
Az orvos számára az agyi vérkeringés minden más szervünktől eltérő egyedi sajátosságainak vizsgálata a legérdekfeszítőbb kutatási területek közé tartozik. A kutatásoknak azonban csak akkor van igazán értelme, ha eredményei az agyi keringési katasztrófák megelőzését, az életmentést, a postischaemiás „neuronmentést” vagy a rehabilitációt szolgálják. Mik a feltételei annak, hogy a kutatások új eredményeit a betegágynál álló orvos értékesíteni tudja? Nyilvánvaló, hogy ha egy bonyolult, de korábban jól működő szerkezet elromlik, azt csak úgy lehet megjavítani, ha tisztában vagyunk eredeti, normális működésének részleteivel. Ha a gyógyító orvos nem ismeri a ziológiás agyi keringés alapvető sajátosságait és az azokat szabályozó mechanizmusokat, nehezen tud eligazodni és beavatkozni a pathologiás cerebrovascularis állapotok megszüntetése érdekében. Az agyi vérkeringés atalnak tekinthető kutatási területének hirtelen hatalmassá vált adattárában ma már nem könnyű eligazodni: a (főként angol nyelvű) tankönyvek csak 2-3 éves késéssel tudják követni a lényeges új információkat, ráadásul a legújabb információk nemcsak az agyi keringési szakfolyóiratokban, hanem szétszórtan, a legkülönbözőbb kutatási területek folyóirataiban látnak napvilágot. A könyv határozott célja, hogy segítséget nyújtson az egészséges agy legfontosabb vérkeringési sajátosságaival és az agyi vérellátás állandóságát biztosító önszabályzó mechanizmusokkal kapcsolatos korábbi és legújabb adatok rövid áttekintésében. Tudomásunk szerint ez az első összefoglaló munka, amely magyar nyelven ezzel a céllal nyomtatott formában közlésre került.
Hivatkozás: https://mersz.hu/sandor-benyo-az-agyi-verkeringes-elettani-alapjai-onszabalyzo-mechanizmusok//
BibTeXEndNoteMendeleyZotero
gomb segítségével választhatsz, hogy fejezetről fejezetre lapozva vagy inkább folyamatosan görgetve olvasnád-e a könyvet.
