17.2.1. Nitrogén-monoxid (NO) hatása az agyi véráramlásra

Az NO gáz halmazállapotú, szabadon diffundál a membránokon át, féléletideje másodpercekre tehető. Alapvetően különbözik a légzési gázoktól, az oxigéntől és a szén-dioxidtól: enzimatikus folyamatokban szintetizálódik, erősen reaktív természetű, a vérrel gyakorlatilag nem is szállítódik, csak a szintézis közvetlen környezetében fejti ki hatását. Az NO rendkívül jelentős agyi értágító, lokális szöveti véráramlást fokozóhatása csak a szén-dioxidéhoz (illetve az általa okozott lokális szöveti extracellularis acidosiséhoz) hasonlítható, melyet az 1970–1980-as évekig a szervezet leghatásosabb természetes vazodilatátor anyagának tartottak. [Azóta egyértelműen bizonyítást nyert, hogy a szén-dioxid értágító hatása döntően az NO mediációjával jön létre (Sándor és mtsai, 1994).]

A cerebralis vazodilatációt okozó NO (1) az agyi erek endotheliuma felől, (2) a perivascularis nitrit-oxiderg idegvégződések felől és az agysejtek metabolizmusa során(3) az agysejtek felől iselérheti az érfalsimaizomrétegét.

A nitrogén-monoxid három ismert módon befolyásolja az agyi véráramlást: (1) közvetlen értágító hatása révén, (2) az ateriás hypoxia okozta agyi vazodilatáció befolyásolása révén, (3) az arteriás hypercapnia vazodilatátor hatásában játszott szerepe révén.

 

(1) Az agyi arteriás nitrogén-monoxid- (NO szabad gyök) koncentráció közvetlen értágító hatásával szerepet játszik részben az agy nyugalmi véráramlásának fenntartásában, részben az agy dinamikusan változó, akutan fokozódó véráramlási igényeinek fedezésében. Az arteriás nyomás pulzatilis jellege következtében nitrogén-monoxid szabad gyökök termelődése az artériák endothelsejtjeiben folyamatos. A tónusosan termelt NO közvetlenül stimulálja az agyi arteriák falában nagy mennyiségben jelen lévő szolubilis guanilát-cikláz (sCG) enzimet, mely fokozza a cGMP szintézisét. A cGMP gátolja a miozin könnyűlánc-kinázt és aktiválja a protein-kináz-G-t. Ennek következtében csökken az intracellularis Ca2+-szint, ami az érfali simaizomzat ellazulásához, vazodilatációhoz vezet. Az agyi arteriás NO koncentráció ugyanakkor shear stress kialakulása során akutan is megnő. A shear stress az érfali simaizomsejtekben lévő mechanoszenzitív ioncsatornákra kifejtett hatása révén csökkenti az intracellularis Ca2+-szintet, és így vált ki vazodilatációt.

 

(2) Hypoxia hatására jelentősen nő az agyszövetben a vazodilatátor cGMP-koncentráció. A cGMP-nek ezt a hatását az NO szabad gyökök termelődésében kulcsszerepet játszó NOS enzim bénításával teljesen gátolni lehet. Ez egyértelműen bizonyítja az NO hypoxiás agyi értágulatban való közvetlen szerepét (Pearce, 2006).

 

(3) Bizonyítást nyert, hogy a hypercapnia, illetve az azt kiváltó szén-dioxid nem közvetlenül hat az agyi erekre, vazodilatátor hatása nitrogén-monoxid (NO szabad gyökök) jelenlétéhez kötött. Ez – jelenlegi ismereteink szerint – nem azt jelenti, hogy a hypercapnia emeli az NO-szintet. Azt azonban altatott macskákon végzett kísérletek adatai egyértelműen bizonyítják, hogy az NOszintáz enzim bénítását – tehát az NO keletkezésének gátlását követően – hiába emelkedik a PaCO2-szint, nem jön létre agyi vazodilatáció: az agyi véráramlás növekedése szinte teljesen (kb. 90–95%-ban) megszűnik (Sándor és mtsai, 1994) (22. ábra). Ebben a vonatkozásban jelentős eltérések figyelhetők meg az egyes speciesek között és azokon belül is a különböző életkorokban tapasztalható hatások között: pl. 1–2 napos újszülött malac esetében a CO2 által kiváltott vazodilatáció 100%-osan blokkolható indometacinnal, néhány nap múlva viszont már csak részlegesen, ugyanakkor az NOS-inhibitor adásával a gátló hatás 100%-ossá tehető (Domoki és mtsai, 2005).

 

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1342aavea_275/#m1342aavea_275 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1342aavea_275/#m1342aavea_275)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1342aavea_275/#m1342aavea_275)

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

search

22. ábra. A CO2 regionális agyi véráramlásra gyakorolt hatásának változása NOS-enzim bénítását követően (30 mg/kg L-NAME,iv.) altatott, normoxiás macskákonA cortex, cerebellum, hypothalamus és a medulla oblongata ereinek CO2-érzékenysége NO hiányában gyakorlatilag megszűnik. A fekete vonal a kontroll, fiziológiás sóoldattal kezelt csoport, a piros vonal az L-NAME-vel kezelt, NO-bénított csoport CO2-érzékenységének átlagértékét mutatja az arteriás PaCO2 függvényében (Sándor és munkatársai, 1994)

 

Megjegyzendő, hogy bár az agyi erek hypercapniás dilatációjának mediálásában az NO szerepe kétségtelenül szignifikáns, mégsem tekinthető kizárólagosnak. A hatás létrejöttében szerepe van az adenozinnak is, konkrétan a G-proteinekhez kapcsolódó adenozin A2A-receptorok aktiválódásának is, mert szelektív A2A-receptor-bénítással is csökkenteni lehet a corticalis arteriák szén-dioxid okozta értágulatát. Feltételezhető, hogy a hypercapniás agyi vazodilatáció mechanizmusában esetleg a KATP-csatornák is szerepet játszhatnak, mert ezen csatornák glibenclamiddal történő bénítása is csökkenti az agy parenchymás arterioláinak enyhe hypercapniára adott dilatációs válaszát.

Tartalomjegyzék

• Az agyi vérkeringés élettani alapjai: önszabályzó mechanizmusok
• Impresszum
• Ajánlás
• Előszó
• Köszönetnyilvánítás
• Bevezetés
• chevron_rightI. Az agyi érrendszer funkcionális anatómiája
  • 1. Fő extra- és intracranialis artériák
  • 2. Intracranialisan futó extra- és intraparenchymalisartériák, arteriolák
  • 3. Mikrocirkuláció: intracerebralis capillarisok
  • 4. A vér-agy és vér-liquor gát
  • 5. Az agyi venás rendszer
  • 6. Az agy nyirokerei
  • 7. Az agyi erek falának saját vérellátása
  • 8. Az agy extracellularis és intracellularisvíztereinek aránya
• chevron_rightII. Teljes (globális) agyi véráramlás („gCBF”) – regionális agyi véráramlás („rCBF”)
  • chevron_right9. Regionális véráramlás különbségek nyugalomban
    • 9.1. A regionális különbségek a szürkeállomány (kéreg, subcorticalismagvak) – fehérállomány között
    • 9.2. A kérgi szürkeállományon belüli különbségek
    • 9.3. Az egyes agyi magvak közötti különbségek
    • 9.4. Ugyanazon magstruktúrán belüli különbségek
    • 9.5. Az agykéreg mikroregionális szöveti véráramlás-értékeinek térbelieloszlása
  • 10. Ingerhatások okozta regionálisvéráramlás-különbségek: funkcionális hyperaemia
  • 11. Az egyes agyterületek eltérő érzékenysége ugyanazon károsító behatással szemben: szelektív vulnerabilitás
• chevron_rightIII. Az agyi véráramlást befolyásoló legfontosabb fizikai tényezők: a perfúziós nyomás, a vér viszkozitása, az agyi erek ellenállása
  • 12. P1 – Az arteriás nyomás szerepe
  • chevron_right13. P2 – Az agyi venás nyomás és az intracranialis nyomás együttes értéke
    • 13.1. P1-P2, másképpen az agyi perfúziós nyomás = (arteriás középnyomás) – (agyi venás nyomás + cerebrospinalis folyadék nyomás)
    • 13.2. intracranialis nyomás
    • 13.3. Teljes agyi vértérfogat
  • chevron_right14. A vér viszkozitásának (h) szerepe
    • 14.1. Az agyi nagyerekben érvényesülő makroreológiai tényezők
    • 14.2. Az agyi mikroerekben érvényesülő mikroreológiai tényezők
  • 15. r4 – agyi érellenállás: az agyi erek sugarának szerepe
• chevron_rightIV. Az agyi erek simaizomzatának tónusát befolyásoló tényezők
  • chevron_right16. Intrinsic szabályzó mechanizmusok: az érfali simaizomzat és az érfali endothelium szerepe
    • 16.1. Az érfali simaizomzat válasza az intraluminalis nyomás változásaira
    • 16.2. Az érfali endothelium válasza az intraluminalis áramlási nyírófeszültség („shear stress”) változásaira
  • chevron_right17. Az agyi vérkeringést befolyásoló gázok: a légzésigázok (arteriás oxigén és szén-dioxid) és az agyszövet gáz halmazállapotú mediátor anyagai (nitrogén-monoxid és szén-monoxid)
    • chevron_right17.1. Légzési gázok
      • 17.1.1. Az arteriás oxigén hatása az agyi véráramlásra
      • 17.1.2. Az arteriás szén-dioxid hatása az agyi véráramlásra
    • chevron_right17.2. Az agyszövet gáz halmazállapotú mediátor anyagai
      • 17.2.1. Nitrogén-monoxid (NO) hatása az agyi véráramlásra
      • 17.2.2. Az endogén szén-monoxid szerepe
  • chevron_right18. Endothelium eredetű mediátorok szerepe az agyiértónus szabályozásában
    • 18.1. Endothelium eredetű agyi vazodilatátorok
    • 18.2. Endothelium eredetű agyi vazokonstriktorok
    • 18.3. Endothelium eredetű, körülményektől függően vazodilatátor vagy vazokonstriktor hatású anyagagok
  • chevron_right19. Metabolikus eredetű mediátorok szerepe az agyi értónus szabályozásában
    • 19.1. Perivascularis K+-koncentráció-növekedés
    • 19.2. A sejtmetabolizmus során felszabaduló szöveti CO2 szerepe: perivascularis pH-csökkenés, extracellularis acidosis
    • 19.3. Az agyszövet adenozinkoncentrációjának növekedése
  • chevron_right20. Neuralis tényezők szerepe az agyi értónus szabályozásában, az agyi érfalra ható neuronalis eredetű mediátorok
    • chevron_right20.1. Válaszok a XX. század elejétől tartó viták alapját képező, alapvető neuromorfológiai és keringésfiziológiai kérdésekre
      • 20.1.1. Neuromorfológiai kérdések
      • 20.1.2. Keringésfiziológiai kérdések
    • 20.2. Neurális tényezők szerepe az agyi értónus szabályozásában: extrinsic, perifériás idegi szabályzás
    • 20.3. Neurális tényezők szerepe az agyi értónus szabályozásában: intrinsic, centrális idegi szabályzás
    • chevron_right20.4. Neurális szabályzás a mikrocirkuláció szintjén
      • 20.4.1. Astrocyták
      • 20.4.2. Pericyták
    • chevron_right20.5. Az agyi érfalra ható neuronalis eredetű mediátorok
      • 20.5.1. Neuronalis eredetű vazodilatátorok
      • 20.5.2. Neuronalis eredetű vazokonstriktorok
      • 20.5.3. Neuronalis eredetű, körülményektől függően agyi vazodilatátor vagy vazokonstriktor hatású mediátor anyagok
      • 20.5.4. Agyi keringési folyamatokra hatást gyakorló egyéb neuronalis eredetű anyagok
• chevron_rightV. Az agyi vérkeringés-szabályozás fő mechanizmusai
  • chevron_right21. Az agyi vérkeringés alkalmazkodása a légzési gázok arteriás tenziójának megváltozásához
    • 21.1. Alkalmazkodás az arteriás O2-tenzióhoz
    • 21.2. Alkalmazkodás az arteriás CO2-tenzióhoz
  • chevron_right22. Az agyi vérkeringés alkalmazkodása az arteriás vérnyomás változásaihoz: az agyi véráramlás autoregulációja
    • 22.1. Az intraluminalis nyomás változásai által kiváltott myogen autoregulációs mechanizmus („Bayliss-effektus”)
    • 22.2. Az intraluminalis áramlási nyírófeszültség változásai által kiváltott endothelialis autoregulációs mechanizmus
  • chevron_right23. Az agyi vérkeringés alkalmazkodása az idegsejtekmegnövekedett metabolikus igényeihez
    • 23.1. A regionális agyi véráramlás metabolikus úton történő szabályozásának legfontosabb tényezői
    • 23.2. Miért nem fogadható el a lokális agyi véráramlás szabályozásánakkizárólagos magyarázataként a Roy–Sherrington-féle metabolikus szabályzási teória?
    • 23.3. A metabolikus és neurális szabályozási mechanizmusok egymáshoz való viszonya
• chevron_rightVI. Az agyi véráramlás „in vivo” meghatározására szolgáló leggyakrabban használt módszerek: az elméleti alapok rövid összefoglalása
  • 24. Elektromágneses véráramlásmérés, a nyaki ellátóartériák véráramlásának meghatározása
  • 25. Ultrahangos vizsgálatok: transcranialis doppler(TCD)
  • chevron_right26. A teljes agyi véráramlás és a regionális agyivéráramlás mérése inert gázok segítségével, a fick-elv alapján
    • 26.1. Dinitrogén-oxid (N2O) belélegeztetéses módszer
    • 26.2. H2-gáz-clearance módszer
  • 27. Mágneses magrezonancia vizsgálatok(magnetic resonance imaging, „MRI”, fMRI). A „bold”-jel jelentősége
  • chevron_right28. A nukleáris medicina agyi véráramlás méréséreszolgáló eljárásai
    • 28.1. Regionális agyi véráramlásmérés és computer tomográfia jelzettxenon gázzal (XeCT)
    • 28.2. Single Photon Emission Computed tomográfia (SPECT)
    • 28.3. Pozitron emissziós tomográfia (PET)
  • chevron_right29. Optikai eljárások
    • 29.1. Intravitális mikroszkópia
    • 29.2. Lézer Doppleres eljárások (LDF)
    • 29.3. Közel infravörös spektroszkópia (near infrared spectroscopy, NIRS)
    • 29.4. Folt interferencia analízis (laser speckle imaging – LSI)
• VII. Az agyi vérkeringés átlagos fiziológiás alapértékei egészséges felnőtt emberben, nyugalomban
• Irodalmi források
• Rövidítések

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 713 6

Az orvos számára az agyi vérkeringés minden más szervünktől eltérő egyedi sajátosságainak vizsgálata a legérdekfeszítőbb kutatási területek közé tartozik. A kutatásoknak azonban csak akkor van igazán értelme, ha eredményei az agyi keringési katasztrófák megelőzését, az életmentést, a postischaemiás „neuronmentést” vagy a rehabilitációt szolgálják. Mik a feltételei annak, hogy a kutatások új eredményeit a betegágynál álló orvos értékesíteni tudja? Nyilvánvaló, hogy ha egy bonyolult, de korábban jól működő szerkezet elromlik, azt csak úgy lehet megjavítani, ha tisztában vagyunk eredeti, normális működésének részleteivel. Ha a gyógyító orvos nem ismeri a ziológiás agyi keringés alapvető sajátosságait és az azokat szabályozó mechanizmusokat, nehezen tud eligazodni és beavatkozni a pathologiás cerebrovascularis állapotok megszüntetése érdekében. Az agyi vérkeringés atalnak tekinthető kutatási területének hirtelen hatalmassá vált adattárában ma már nem könnyű eligazodni: a (főként angol nyelvű) tankönyvek csak 2-3 éves késéssel tudják követni a lényeges új információkat, ráadásul a legújabb információk nemcsak az agyi keringési szakfolyóiratokban, hanem szétszórtan, a legkülönbözőbb kutatási területek folyóirataiban látnak napvilágot. A könyv határozott célja, hogy segítséget nyújtson az egészséges agy legfontosabb vérkeringési sajátosságaival és az agyi vérellátás állandóságát biztosító önszabályzó mechanizmusokkal kapcsolatos korábbi és legújabb adatok rövid áttekintésében. Tudomásunk szerint ez az első összefoglaló munka, amely magyar nyelven ezzel a céllal nyomtatott formában közlésre került.

Hivatkozás: https://mersz.hu/sandor-benyo-az-agyi-verkeringes-elettani-alapjai-onszabalyzo-mechanizmusok//