Benyó Zoltán, Sándor Péter

Az agyi vérkeringés élettani alapjai: önszabályzó mechanizmusok


20.5.2. Neuronalis eredetű vazokonstriktorok

Neuropeptid-Y (NPY). A sympathicus ganglionokból az agyi arteriákhoz és venákhoz érkező rostokból felszabaduló NPY az agyi keringési rendszer legerősebb vazokonstriktor anyaga: konstriktor hatása erősebb lehet, mint a velük co-localisatióban érkező noradrenaliné vagy akár az angiotenziné. A pialis ereken ugyanis az NPY okozta konstrikció maximuma és időtartama felülmúlhatja az NA vagy az AT hatásait, – de hasonló hatása van az intraparenchymalis agyi erekre is. Elképzelhető azonban, hogy e peptidnek mégsem ez a legfontosabb agyi keringési hatása. Az NPY ugyanis az agyi ereket beidegző parasympathicus idegekben is egyértelműen kimutatható, – így lehetséges, hogy azok primer vazodilatátor hatását módosítani vagy teljesen gátolni tudja. Ezért nem teljesen alaptalan az a feltételezés, hogy az NPY a cerebrovascularis folyamatoknak talán egyik legfontosabb fiziológiás modulátora. Az NPY hatása Ca2+-függő.
γ-Aminobutiro-vajsav (GABA). A pialis ereket és az agykéreg (főként a neocortex) intracorticalis arterioláit és capillarisait igen gazdagon látják el GABA-erg rostok, melyek közvetlenül az érfalhoz vagy a mikroereket körülölelő astrocytákhoz futnak. Részben corticalis eredetűek, részben a basalis előagyból (Basal Forebrain) érkező cholinerg rostokhoz társulnak. Az agykérgen kívül az agy más területein is (pl. hippocampus) megfigyelhető kiserekkel való közvetlen kapcsolatuk. Állatkísérletekben a GABA-receptorok exogen és endogen aktivációja egyaránt befolyásolja az agyi értónust: a GABAA-receptor-antagonisták (Muscimol) vazodilatációt, GABAB-receptor-agonisták (Baclofen) vazokonstrikciót váltanak ki (Fergus és Lee, 1997; Lauritzen, 2001). Focalis agyi ischaemiában a GABAA-receptorok blokádja a vér-agy gát felszakadásának mértékét tovább növeli.

Az agyi vérkeringés élettani alapjai: önszabályzó mechanizmusok

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 713 6

Az orvos számára az agyi vérkeringés minden más szervünktől eltérő egyedi sajátosságainak vizsgálata a legérdekfeszítőbb kutatási területek közé tartozik. A kutatásoknak azonban csak akkor van igazán értelme, ha eredményei az agyi keringési katasztrófák megelőzését, az életmentést, a postischaemiás „neuronmentést” vagy a rehabilitációt szolgálják. Mik a feltételei annak, hogy a kutatások új eredményeit a betegágynál álló orvos értékesíteni tudja? Nyilvánvaló, hogy ha egy bonyolult, de korábban jól működő szerkezet elromlik, azt csak úgy lehet megjavítani, ha tisztában vagyunk eredeti, normális működésének részleteivel. Ha a gyógyító orvos nem ismeri a ziológiás agyi keringés alapvető sajátosságait és az azokat szabályozó mechanizmusokat, nehezen tud eligazodni és beavatkozni a pathologiás cerebrovascularis állapotok megszüntetése érdekében. Az agyi vérkeringés atalnak tekinthető kutatási területének hirtelen hatalmassá vált adattárában ma már nem könnyű eligazodni: a (főként angol nyelvű) tankönyvek csak 2-3 éves késéssel tudják követni a lényeges új információkat, ráadásul a legújabb információk nemcsak az agyi keringési szakfolyóiratokban, hanem szétszórtan, a legkülönbözőbb kutatási területek folyóirataiban látnak napvilágot. A könyv határozott célja, hogy segítséget nyújtson az egészséges agy legfontosabb vérkeringési sajátosságaival és az agyi vérellátás állandóságát biztosító önszabályzó mechanizmusokkal kapcsolatos korábbi és legújabb adatok rövid áttekintésében. Tudomásunk szerint ez az első összefoglaló munka, amely magyar nyelven ezzel a céllal nyomtatott formában közlésre került.

Hivatkozás: https://mersz.hu/sandor-benyo-az-agyi-verkeringes-elettani-alapjai-onszabalyzo-mechanizmusok//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave