Benyó Zoltán, Sándor Péter

Az agyi vérkeringés élettani alapjai: önszabályzó mechanizmusok

20.5.3. Neuronalis eredetű, körülményektől függően agyi vazodilatátor vagy vazokonstriktor hatású mediátor anyagok

Noradrenalin (NA). Az agyi arteriákhoz és vénákhoz jutó noradrenalin primeren konstrikciót okoz, – de a létrejövő érválasz nagyszámú, ma már jól ismert tényező közrejátszásától függően – lehet változatlan érátmérő, de akár értágulat is. Ilyen tényezők: (1) A noradrenerg rostok denzitása igen heterogén (a parietalis és temporalis kéreg, thalamus, hypothalamus arteriái kb. 60%-ban innerváltak, a cerebellum és medulla obl. arteriái csak kb. 10%-ban), ennek megfelelően jelentősen eltérő az egyes érterületek NA-release-ére adott válasza. (2) A NA konstriktor hatása erősen pH-érzékeny (alkalosis csökkenti). (3) Az agy más, dilatátor természetű anyagaival való kölcsönhatások csökkenthetik, vagy meg is gátolhatják a vazokonstriktor hatást, pl. NA hatására a pialis arteriolákban dilatátor hatású nitrogén-monoxid szabad gyökök szabadulnak fel, melyek – az NO-felszabadulás mértéke szerint – gyengíthetik, vagy teljesen gátolni képesek magának a noradrenalinnak az érfali simaizomelemekre gyakorolt konstriktor hatását. Ezzel szemben a sympathicus axonterminalisban a konstriktor NPγ-nal való co-release jelentősen növelheti a konstriktor hatás nagyságát. (4) Állatkísérletekben nagy a speciesek közti hatáskülönbség (pl. noradrenerg rostok ingerlésére áramláscsökkenés macskákon, malacokon, nyulakon, majmokon, de változatlan agyi véráramlás kutyákon, bárányokon). (5) Eltérő a hatás az egyedfejlődés különböző szakaszaiban: emlősökön, majmokon a növekedés során csökken a konstriktor hatás. (6) Jelentősen befolyásolja a hatást az arteriás nyomás aktuális szintje: normotenziós körülményekhez viszonyítva hypertensióban fokozódik a sympathicus ingerlés agyi véráramlást csökkentő hatása. (Részletesebben lásd: Sándor P: Az agyi vérkeringés szabályozása: dogmák, tények, gondolatok. Scientia Kiadó, Budapest, 1998).

Szerotonin (5-HT). A sympathicus ganglionokból és a raphe magvakból a cerebralis arteriolákhoz, capillarisokhoz és vénákhoz érkező rostokból felszabaduló szerotonin hatása az agy keringési rendszerében az ér aktuális tónusától függ: fokozott érfali simaizomtónus esetén dilatációt, alacsony értónus mellett konstrikciót hoz létre. A postcapillaris venulákra és venákra gyakorolt konstriktor hatása révén szignifikánsan befolyásolja az agyi keringési rendszer kapacitanciaviszonyait és részt vesz a klasszikus migraine során észlelhető érreakciók létrehozásában. Jelentős szerepe lehet a neuronalis aktivitás és a lokális agyi véráramlás kapcsoltságát biztosító folyamatokban. Érdekes körülmény, hogy a sympathicus idegvégződések képesek az extracellularis térből szerotonin felvételére, raktározására és kiürítésére. Így megvan a lehetősége annak, hogy a szerotonin „hamis neurotranszmitterként” hasson: a sympathicus idegvégződéseken gátolhatja a noradrenalin felszabadulását, vagy éppen ellenkezőleg, potencírozhatja annak vazokonstrikciós hatását.

Dinorfin. Nagy valószínűséggel részt vesz az agyi értónus szabályozásában, de hatása állatkísérletekben nagymértékben függ a kísérleti körülményektől: mind vazokonstriktor, mind vazodilatátor hatást kifejthet (Armstead, 1996).

Kolecisztokinin (CCK). „In situ” és „in vitro” kísérletekben nem gyakorol közvetlen vazomotoros hatást az agyi arteriákra, illetve corticalis arteriolákra. Primatakon és rágcsálókon végzett vizsgálatok adatai szerint valószínűtlen, hogy a perivascularis CCK-tartalmú neuronoknak jelentős agyi keringési hatása volna. Szisztémás adása esetén hatástalannak bizonyul az agy glukóz-háztartására, kivéve a limbicus rendszer néhány kisebb regióját (hippocampus CA1, entorhinalis kéreg, habenula), melyekben kismértékben csökkenti a glukózfogyasztást.

Endogén kannabinoidok. A több más szövet mellett a neuronok membránjában is szintetizálódó anandamid (ANA) – receptorain keresztül – elvileg magára a neuronra, vagy autocrin/paracrin módon a szomszédos neuronra, a gliasejtekre, vagy a parenchymalis mikroerekre is kifejtheti hatását. A neurovascularis egység tehát az endokannabinoidoknak egyrészt forrása, termelődési helye, másrészt azok hatásainak célpontja (Benyó és mtsai, 2016). CB1-receptorok nagy számban találhatók a központi idegrendszer GABAerg, glutamaterg, cholinerg, noradrenerg, szerotonerg synapsisain (Katona és Freund, 2012), de megtalálhatók a pialis ereken, humán agyi mikroerek simaizom- és endothelsejtjeiben, astrocytákban és pericytákban is (Golech és mtsai, 2004; Stella, 2010). Hasonló megfigyelések bizonyítják a CB2-receptorok jelenlétét is agyi perivascularis microglia, astrocyta, pericyta, valmint agyi érendothel és simaizomsejtjeken (Nunez és mtsai, 2004). Az endokannabinoidok képesek aktiválni az agyi erek simaizomzatában és endotheliumában lévő CB1-receptorokat (Chen, 2000; Gebremehdin, 1999; Golech, 2004). Az anandamid – a CB1-receptorokon keresztül – Ca2+-influxot indít meg a cerebrovascularis simaizomsejtekbe, humán agyi capillarisokba és microvascularis endothelsejtekbe (Chen, 2000; Golech, 2004), ami arra utal, hogy a CB1-receptorokhoz kötődő endogen kannabinoidok jelentős szerepet játszanak az agyi értónus szabályozásában (Gebremedhin, 1999). Az ANA ugyanakkor – a CB1-receptorok aktiválásával – fokozza az endothelialis és neuronalis NOS enzim aktivitását is (Fimiani, 1999; Stefano, 1998) és tengerimalacok arteria basilarisában – kapszaicinszenzitív sensoros idegek közvetítésével – vazodilatációt idéz elő (Ishioka, 1999). A vanilloid TRPV4-csatornákról (mesenterialis kiserek in vitro vizsgálatának adatai szerint) feltételezhető, hogy ezek azok a mechanoszenzitív csatornák, melyeken át a shear stress okozta stimulus az endothelialis relaxing faktorok release-ét és a rezisztencia erek dilatációját elindítja (Mendoza és mtsai, 2010).

A kannabinoidok in vivo cerebrovascularis hatásaira vonatkozó irodalom adatai ellenmondásosak: egyes adatok szerint növelik, mások szerint csökkentik az agyi véráramlást, ismét mások szerint nem egyértelmű, hogy milyen körülmények között van egyáltalán agyi keringési hatásuk. Humán vizsgálatokban a marihuana cigaretta szívás fokozta az agyi véráramlást, ez arányos volt a plazmában kialakult delta-9-tetrahidrokannabinol (D9-THC) szinttel (Mathew és mtsai, 1992). Kísérleti körülmények között a D9-THC adása kutyákban és emberben fokozta az agyi véráramlást, ami CB1-receptor-antagonistával gátolható volt. A CB1-receptor-agonisták (HU-210 vagy WIN 55212-2) állatkísérletekben az agyi véráramlást fokozták, ezt az áramlás fokozódást CB1-antagonistával (SR141716A) gátolni lehetett (Battista és mtsai, 2004).

Ezen adatokkal szemben állnak azok az éber patkányokban nyert adatok, melyek szerint az intravenásan adott Δ9-THC vagy anandamid egyaránt szignikánsan csökkentette az agyi véráramlást (Bloom és mtsai, 1997; Stein és mtsai, 1998). Altatott, spontán légző patkányokban, fiziológiás, nyugalmi körülmények között sem a CB1-receptor stimulálásának, sem szelektív gátlásának nincs ugyan jelentős agyi keringési hatása, de a CB1-blokád fokozza a cortex hypoxia/hypercapnia okozta véráramlás növekedését. Egyes adatok alapján valószínű, hogy a CB1-receptorok részt vesznek a corticalis erek véráramlási autoregulációjában (Iring és mtsai, 2012; Benyó és mtsai, 2016).

Az agyi vérkeringés élettani alapjai: önszabályzó mechanizmusok

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 713 6

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

Az orvos számára az agyi vérkeringés minden más szervünktől eltérő egyedi sajátosságainak vizsgálata a legérdekfeszítőbb kutatási területek közé tartozik. A kutatásoknak azonban csak akkor van igazán értelme, ha eredményei az agyi keringési katasztrófák megelőzését, az életmentést, a postischaemiás „neuronmentést” vagy a rehabilitációt szolgálják. Mik a feltételei annak, hogy a kutatások új eredményeit a betegágynál álló orvos értékesíteni tudja? Nyilvánvaló, hogy ha egy bonyolult, de korábban jól működő szerkezet elromlik, azt csak úgy lehet megjavítani, ha tisztában vagyunk eredeti, normális működésének részleteivel. Ha a gyógyító orvos nem ismeri a ziológiás agyi keringés alapvető sajátosságait és az azokat szabályozó mechanizmusokat, nehezen tud eligazodni és beavatkozni a pathologiás cerebrovascularis állapotok megszüntetése érdekében. Az agyi vérkeringés atalnak tekinthető kutatási területének hirtelen hatalmassá vált adattárában ma már nem könnyű eligazodni: a (főként angol nyelvű) tankönyvek csak 2-3 éves késéssel tudják követni a lényeges új információkat, ráadásul a legújabb információk nemcsak az agyi keringési szakfolyóiratokban, hanem szétszórtan, a legkülönbözőbb kutatási területek folyóirataiban látnak napvilágot. A könyv határozott célja, hogy segítséget nyújtson az egészséges agy legfontosabb vérkeringési sajátosságaival és az agyi vérellátás állandóságát biztosító önszabályzó mechanizmusokkal kapcsolatos korábbi és legújabb adatok rövid áttekintésében. Tudomásunk szerint ez az első összefoglaló munka, amely magyar nyelven ezzel a céllal nyomtatott formában közlésre került.

Hivatkozás: https://mersz.hu/sandor-benyo-az-agyi-verkeringes-elettani-alapjai-onszabalyzo-mechanizmusok//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero