Benyó Zoltán, Sándor Péter

Az agyi vérkeringés élettani alapjai: önszabályzó mechanizmusok


29.4. Folt interferencia analízis (laser speckle imaging – LSI)

A lézeres szórási interferencia képalkotási (LSI) vagy más néven lézeres szórási interferencia kontrasztelemzési (laser speckle contrast analysis, LASCA) módszer alapját az a megfigyelés képezi, hogy az optikailag egyenetlen felületről visszaverődő koherens fény ernyőn felfogva jellegzetes mintázatot ad. Ez az ún. szórási interferencia kép a visszaverő felületről, valamint a primer hullámforrásról nyújt információt. Amennyiben a koponyába épített ablakon keresztül megvilágított felület mozgó elemeket (pl. erekben mozgó vörösvértesteket) tartalmaz, akkor ott a szórási interferencia kép is időben változó mintázatot mutat. Ha ezt a képet, illetve a képek sorozatát kamerával rögzítik, akkor látható, hogy a szórási inteferencia kép a mozgás területén a mozgás intenzitásától függően változik: gyorsabb mozgásnál (vagy hosszabb expozíciós idő esetén) a kép elmosódottabb, kevésbé kontrasztos. Az egymást követő képek mindegyikén az egymás melletti képpontok intenzitásának összehasonlítására számítógépes kontraszt analízist használnak. Ha az egyenetlen felületet fehér fény helyett lézer fénnyel világítják meg, a felfogó ernyőn szinte homogénen szemcsés-pöttyös szerkezetű szórási interferencia kép jelenik meg, ahol a nagyobb ereknél talán látható némi homályosodás, de alapvetően semmi nem vehető ki rajta. A kép valójában teljes egészében zaj. Az ebből a nyers képből kontraszt analízissel számított kotraszt-térkép viszont egyértelműen elkülöníti és élesen kirajzolja az alacsony kotrasztértékű helyeket, ahol mozgás, véráramlás van. A zaj egyes statisztikai tulajdonságait analizálva pedig következtetni lehet az áramlás paramétereire, pl. a mozgás átlagos sebességére, a mozgó szemcsék sebessége eloszlására, koncentrációjára, tehát pl. egy 5x5 pixeles agykérgi terület mikrocirkuláció viszonyaira (Domoki és munkatársai, 2012; Zölei-Szénási és munkatársai, 2013).

Az agyi vérkeringés élettani alapjai: önszabályzó mechanizmusok

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 713 6

Az orvos számára az agyi vérkeringés minden más szervünktől eltérő egyedi sajátosságainak vizsgálata a legérdekfeszítőbb kutatási területek közé tartozik. A kutatásoknak azonban csak akkor van igazán értelme, ha eredményei az agyi keringési katasztrófák megelőzését, az életmentést, a postischaemiás „neuronmentést” vagy a rehabilitációt szolgálják. Mik a feltételei annak, hogy a kutatások új eredményeit a betegágynál álló orvos értékesíteni tudja? Nyilvánvaló, hogy ha egy bonyolult, de korábban jól működő szerkezet elromlik, azt csak úgy lehet megjavítani, ha tisztában vagyunk eredeti, normális működésének részleteivel. Ha a gyógyító orvos nem ismeri a ziológiás agyi keringés alapvető sajátosságait és az azokat szabályozó mechanizmusokat, nehezen tud eligazodni és beavatkozni a pathologiás cerebrovascularis állapotok megszüntetése érdekében. Az agyi vérkeringés atalnak tekinthető kutatási területének hirtelen hatalmassá vált adattárában ma már nem könnyű eligazodni: a (főként angol nyelvű) tankönyvek csak 2-3 éves késéssel tudják követni a lényeges új információkat, ráadásul a legújabb információk nemcsak az agyi keringési szakfolyóiratokban, hanem szétszórtan, a legkülönbözőbb kutatási területek folyóirataiban látnak napvilágot. A könyv határozott célja, hogy segítséget nyújtson az egészséges agy legfontosabb vérkeringési sajátosságaival és az agyi vérellátás állandóságát biztosító önszabályzó mechanizmusokkal kapcsolatos korábbi és legújabb adatok rövid áttekintésében. Tudomásunk szerint ez az első összefoglaló munka, amely magyar nyelven ezzel a céllal nyomtatott formában közlésre került.

Hivatkozás: https://mersz.hu/sandor-benyo-az-agyi-verkeringes-elettani-alapjai-onszabalyzo-mechanizmusok//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave