A lézeres szórási interferencia képalkotási (LSI) vagy más néven lézeres szórási interferencia kontrasztelemzési (laser speckle contrast analysis, LASCA) módszer alapját az a megfigyelés képezi, hogy az optikailag egyenetlen felületről visszaverődő koherens fény ernyőn felfogva jellegzetes mintázatot ad. Ez az ún. szórási interferencia kép a visszaverő felületről, valamint a primer hullámforrásról nyújt információt. Amennyiben a koponyába épített ablakon keresztül megvilágított felület mozgó elemeket (pl. erekben mozgó vörösvértesteket) tartalmaz, akkor ott a szórási interferencia kép is időben változó mintázatot mutat. Ha ezt a képet, illetve a képek sorozatát kamerával rögzítik, akkor látható, hogy a szórási inteferencia kép a mozgás területén a mozgás intenzitásától függően változik: gyorsabb mozgásnál (vagy hosszabb expozíciós idő esetén) a kép elmosódottabb, kevésbé kontrasztos. Az egymást követő képek mindegyikén az egymás melletti képpontok intenzitásának összehasonlítására számítógépes kontraszt analízist használnak. Ha az egyenetlen felületet fehér fény helyett lézer fénnyel világítják meg, a felfogó ernyőn szinte homogénen szemcsés-pöttyös szerkezetű szórási interferencia kép jelenik meg, ahol a nagyobb ereknél talán látható némi homályosodás, de alapvetően semmi nem vehető ki rajta. A kép valójában teljes egészében zaj. Az ebből a nyers képből kontraszt analízissel számított kotraszt-térkép viszont egyértelműen elkülöníti és élesen kirajzolja az alacsony kotrasztértékű helyeket, ahol mozgás, véráramlás van. A zaj egyes statisztikai tulajdonságait analizálva pedig következtetni lehet az áramlás paramétereire, pl. a mozgás átlagos sebességére, a mozgó szemcsék sebessége eloszlására, koncentrációjára, tehát pl. egy 5x5 pixeles agykérgi terület mikrocirkuláció viszonyaira (Domoki és munkatársai, 2012; Zölei-Szénási és munkatársai, 2013).