Benyó Zoltán, Sándor Péter

Az agyi vérkeringés élettani alapjai: önszabályzó mechanizmusok

VII. Az agyi vérkeringés átlagos fiziológiás alapértékei egészséges felnőtt emberben, nyugalomban

Tömege: 1275–1475 g. Az agy tömegének 85%-át teszik ki a sejtek, és csak 15%-a az extracellularis tér. Az agyi parenchyma 60%-a „szürkeállomány”, 40%-a „fehérállomány”

Teljes agyi véráramlás: 750 ml/min (életkorfüggően 0,4 ml/perc/év értékkel csökken, egy 70 éves emberben átlag 550 ml/perc)

Átlagos lokális szöveti véráramlás: a szürkeállományban 60–80 ml/100 g/perc, a fehérállományban 15–20 ml/100 g/perc

Agyi vértérfogat: 75 ml. Nyugalomban 60%-a az agyi vénákban, 40%-a az artériákban helyezkedik el

Az agyszövet normál víztartalma: szürkeállomány 800 mg/g, fehérállomány: 600 mg/g

Teljes agyi O2-fogyasztás: 45–50 ml/min

Átlagos lokális szöveti O2-fogyasztás: a szürkeállományban: 3,3 ml O2/100 g/min, a fehérállományban 0,3 ml O2/100 g/min Egészséges agy szöveti PO2: 28–30 Hgmm

Napi cerebrospinalis folyadék termelődés: 700 ml

Liquor cerebrospinalis térfogata: 150 ml (75 ml intracranialisan + 75 ml a spinalis térben, a teljes mennyiség turnovere: naponta 4–5-ször)

A liquor cerebrospinalis nyomása (intracranialis nyomás) fekvő helyzetben: 5–15 Hgmm (68–195 H2Omm, alsó szintje alatt megáll a a liquor reszorpciója, felső szintje fölött megszűnik a szekréciója)

Agyi venás nyomás: 0–13 Hgmm (0–169 H2Omm)

Perfúziós nyomás kritikus alsó határértéke: 45 Hgmm (=arteriás középnyomás és intracranialis nyomás különbsége)

Agyi véráramlás kritikus alsó határértéke: 19 ml/100 g agyszövet/perc (= ezen érték alatt 4 órán túl már irreverzíbilis a sejtkárosodás)

Infarctusküszöb: 8–10 ml/100 g agyszövet/perc véráramlás, illetve 65 mmol/100 g agyszövet/perc O2-fogyasztás (= 4 percen túl infarctus)

Arteriás pO2-minimum: 20 Hgmm (30 Hgmm: eszméletvesztés, 25 Hgmm: agyi véráramlási autoreguláció megszűnik

Az agyi vérkeringés élettani alapjai: önszabályzó mechanizmusok

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 713 6

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

Az orvos számára az agyi vérkeringés minden más szervünktől eltérő egyedi sajátosságainak vizsgálata a legérdekfeszítőbb kutatási területek közé tartozik. A kutatásoknak azonban csak akkor van igazán értelme, ha eredményei az agyi keringési katasztrófák megelőzését, az életmentést, a postischaemiás „neuronmentést” vagy a rehabilitációt szolgálják. Mik a feltételei annak, hogy a kutatások új eredményeit a betegágynál álló orvos értékesíteni tudja? Nyilvánvaló, hogy ha egy bonyolult, de korábban jól működő szerkezet elromlik, azt csak úgy lehet megjavítani, ha tisztában vagyunk eredeti, normális működésének részleteivel. Ha a gyógyító orvos nem ismeri a ziológiás agyi keringés alapvető sajátosságait és az azokat szabályozó mechanizmusokat, nehezen tud eligazodni és beavatkozni a pathologiás cerebrovascularis állapotok megszüntetése érdekében. Az agyi vérkeringés atalnak tekinthető kutatási területének hirtelen hatalmassá vált adattárában ma már nem könnyű eligazodni: a (főként angol nyelvű) tankönyvek csak 2-3 éves késéssel tudják követni a lényeges új információkat, ráadásul a legújabb információk nemcsak az agyi keringési szakfolyóiratokban, hanem szétszórtan, a legkülönbözőbb kutatási területek folyóirataiban látnak napvilágot. A könyv határozott célja, hogy segítséget nyújtson az egészséges agy legfontosabb vérkeringési sajátosságaival és az agyi vérellátás állandóságát biztosító önszabályzó mechanizmusokkal kapcsolatos korábbi és legújabb adatok rövid áttekintésében. Tudomásunk szerint ez az első összefoglaló munka, amely magyar nyelven ezzel a céllal nyomtatott formában közlésre került.

Hivatkozás: https://mersz.hu/sandor-benyo-az-agyi-verkeringes-elettani-alapjai-onszabalyzo-mechanizmusok//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero