A terminológia kialakításának javasolt módja a természettudományokban szokásos szemléletet tükrözi, és azzal az előnnyel jár, hogy nem kényszerít a tartalom (teljességre törekvő) kibontására már a meghatározás pillanatában, ami gyakran nehéz feladat, és nem is mindig sikerül maradéktalanul. Az ilyen meghatározásokba foglalt leírás gyakran inkább példálózó jellegű marad, és nem szándékolt módon szűkíti a fogalom terjedelmét, vagy éppen hosszabb-rövidebb idő elteltével kívánna kiegészítést a szakma fejlődése okán. Más területektől eltérően a természettudományok művelői inkább a rövid (minimalista) definíciókat preferálják: az arisztotelészi definíció szabályát követve egyrészt megadják a fölérendelt (bővebb) fogalmat, másrészt ezen fölérendelt fogalom azon csupán egy (vagy minimális számú) olyan jegyét (tulajdonságát), amely csakis a definiálandó fogalomra igaz, és így egyértelműen meghatározza azt. A fogalmakhoz kapcsolódó esszenciális tudástartalmat tehát nem a fogalom meghatározásába sűrítik, hanem a definiált terminológiára épülő, azt alkalmazó tételekben, tézisekben, modellekben, elméletekben fejtik ki (Pálvölgyi, 1981). Lehet, hogy első olvasásra az ilyen meghatározások kevesebb élvezetet nyújtanak, mivel látszólag keveset árulnak el tárgyukról, egyik-másik akár meglepőnek is tűnhet, de jól felépített fogalomrendszer esetén később megmutatkozik ezen megközelítés előnye.

A fogalomalkotás ezen megközelítésére tehát az egyszerű, rövid fogalommeghatározások jellemzők, amelyek megítélésünk szerint jobban támogatják a gyakorlati alkalmazást is. A kevesebb meghatározó elem a fogalmakat absztraktabbá teszi. Ebben a megközelítésben tipikusan sok egymáshoz kapcsolódó fogalmat alkotnak, amelyek együttesen írják le a vizsgált jelenségkört, és gyakran egy vizuálisan is megjeleníthető modellből eredeztethetők, vagy egy ilyenben foglalhatók össze. Megjelenhetnek olyan fogalmak is, amelyek létüket kizárólag a logikai teljességre törekvésnek köszönhetik. A tiszta logikai felépítésre törekvés lehetővé teheti olyan hipotézisek vagy tételek megfogalmazását, amelyekre kizárólag logikai úton jutunk.

Az itt szereplő egyes fogalmakhoz kapcsolódó alapkérdések és következtetések a definiált fogalmi terjedelmen belül sokoldalúan kifejthetők, tárgyalhatók, figyelemmel a vonatkozó számos releváns publikációra is. Ilyen kifejtést igényel például az életpálya-építési kompetencia tartalmi területeinek kérdése, amelyet az alábbi definíció szándékosan érintetlenül hagy, mivel erre sokféle megközelítés létezik. Az erre vonatkozó saját felfogásunkat a 2.1.1 alfejezetben mutattuk be.

A definiált fogalmak szoros egymáshoz kapcsolódása azt is jelenti, hogy a meghatározásokban szereplő azon kifejezések, amelyekre alább saját definíció található, nem a szokásos szakirodalmi értelmezésben, hanem kifejezetten az alább olvasható meghatározások rendszerében értendők. Egyes esetekben itt érzékelhető eltérések mutatkozhatnak a szokásos szakirodalmi értelmezéshez képest. Ezek néhol valóságosak, néhol látszólagosak. Példaként említhető az átmenet (transition) definíciója, amely szerint ez az egyén átlépését jelenti az egyik pályaszakaszból az azt követő következő pályaszakaszba. Első olvasásra úgy tűnhet, hogy itt egy túlságosan szűk értelmezéssel van dolgunk, ha viszont megnézzük az életpályaszakasz definícióját, látható, hogy egyáltalán nem ez a helyzet.