2.1.3.3. Életpálya-építés

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A bizonytalanság külső társadalmi-gazdasági okai kapcsán az életpálya-építés napjainkban különösen fontossá váló konstruktivista elméletéhez érdemes visszatérnünk, miszerint az életpályát a társadalom és az egyén interakciói folyamatosan alakítják, és ezért a pályaválasztás egyszeri aktusa helyett a szakmai pályafutás dinamikus megközelítésére és folyamatos építésére kell koncentrálni (Savickas, 2005). A pedagógiai munkában ez felértékeli az önismeret és a pályaismeret szerepét, és az előretekintést a távolabbi időhorizontra (tekintettel arra is, hogy az emberek napjainkban minden eddigi történelmi korhoz viszonyítva tovább élnek). Fontossá válik a pályaadaptáció, ami az újra és újra előálló döntési helyzetek önálló kezelésének képességére utal. Alkotóelemei közé tartozik a nyitottság és hajlandóság a változtatásra, valamint a naprakész önismeret és pályaismeret (Savickas, 2002); illetve az utóbbi hiányában az a képesség, hogy pályaismeretét az érintett adott esetben gyorsan naprakésszé tegye. A pályaadaptációs képesség birtokában az egyének meg tudnak birkózni az átmenetekkel, képesek megközelítőleg zökkenőmentesen alkalmazkodni a változásokhoz, és fenntartani az egyensúlyt a különböző életpályaszerepeik között (Super & Knasel, 1981; Chen et al, 2020).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az életpálya-építés (pályakonstruálás) igénye megnöveli a pályadöntési énhatékonyság jelentőségét, ami az egyén hite abban, hogy képes lesz jól megalapozott és átgondolt döntést hozni (Taylor & Betz, 1983). Ez a hit attitűd jellegű, viszont fedezetként mögötte állhat a szükséges kompetenciarendszer. A kapcsolódó magyar kutatások közül az észlelt életvezetési énhatékonyság (Kiss, 2009), a pályadöntési énhatékonyság (Török, 2016), a tanulmányokkal kapcsolatos énhatékonyság (Pogátsnik, 2018) valamint a pályaorientáció összefüggéseit elemző empirikus vizsgálatokra utalunk. Az énhatékonyság fejlesztése a pályaedukációs intervenciók egyik gyakori célkitűzése (ld. 3.4.4).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A pályadöntési énhatékonyság erősítése, valamint kompetenciafedezetének, a ténylegesen birtokolt életpálya-építési kompetenciának a fejlesztése a pályaedukáció fontos feladata. Különösen az utóbbi hosszú tanulási folyamat eredményeként, sokféle tevékenységi alkalmat, élményt és ezek feldolgozási lehetőségét nyújtó tanulási környezetben valósulhat meg (Pálvölgyi, 2022a). Széles körű élményanyag, tapasztalati bázis hiányában a szükséges pályaválasztási értettség nehezebben alakulhat ki. Az elérhető kutatások egybehangzóan támasztják alá, hogy a pályaválasztási érettség tanulási folyamat eredményeként jöhet létre, de nem 14 éves kor előtt (Kenderfi, 2019).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az élethosszig tartó karrierépítés megköveteli az átmenetek sorozatának kezelését, ezért alapvető jelentőségűvé válik az életpálya-építési kompetencia, amelynek révén az emberek hatékonyan tudják fejleszteni és menedzselni életpályájukat, és fontossá válik ezen kompetencia fejlesztése is (Sultana, 2009, 2012a, 2012b). Az életpálya-építési kompetencia értelmezését részletesen a 3.1 fejezet tárgyalja.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az életpálya-építés nem képzelhető el folyamatos tanulás nélkül. Itt nem csak a szakmai kompetenciák szükséges fejlesztésére gondolunk, hanem speciálisan az életpálya-építési kompetenciák fejlesztésére is (ideértve az önfejlesztést és a spontán fejlődést is). A tanulás jelentőségére többen rámutattak a pályaépítés kapcsán. Healy (2023) szerint számos mértékadó szerző kifejezetten tanulási folyamatként közelíti meg a pályaépítés folyamatát, ideértve a tapasztalatszerzést és a tapasztalatok átgondolását, a készségek és viselkedések fejlesztését, az énkép kialakítását, valamint a változásokhoz és átmenetekhez való alkalmazkodást is.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Bandura (1977, 2001) szociális tanulás elmélete szerint az emberi viselkedést nem csak közvetlen jutalmak és büntetések, hanem mások viselkedésének megfigyelése és utánzása is befolyásolja (vikariáló tanulás). A pályafejlődés a tanulási tapasztalatok kumulatív hatására jön létre, beleértve a feladatok elsajátítására irányuló erőfeszítések mellett a mások megfigyelésére épülő tanulást is. Krumboltz (2009) szerint a feladat nemcsak az, hogy segítsük az egyént abban, hogy megfelelő foglalkozást találjon, hanem az is, hogy motiváljuk és képessé tegyük a felfedező, proaktív és adaptív karriermagatartás elsajátítására, valamint arra, hogy reflektáljon tapasztalataira és tanuljon belőlük. A sikert azzal mérjük, hogy mit ér el az egyén a való világban.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Law (1996, 1999) a szociális tanulás elméletére, valamint a tanulás és a pályaépítés konstruktivista elméleteire támaszkodva túllépett a DOTS modell eredeti keretein (vö. 3.1.1), melynek egyébként egyik szerzője. A karrier-tanulás (career learning) folyamatát az identitás építéseként és az értelmes lét kereséseként értelmezte az észlelés, szűrés, fókuszálás és megértés lépésein keresztül. A karriertanulás ezen felfogását kifejezetten a közép- és felsőoktatási tantervekbe való integrálás támogatására fejlesztették ki.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A tanulási tapasztalatok fontos szerepet játszanak a szociálkognitív pályaelméletben is (Lent et al., 1994, 1996, 2000, 2006, 2019) (2.1.3.1). Ez a megközelítés is a szociális tanulás modelljére épül. Az énhatékonyság négy lehetséges forrását azonosítja, amelyek jól segítik a pályaedukáció tervezését. Ezek az elsajátítási tapasztalatok, a mások megfigyelésére épülő vikariáló (utánzó) tanulás, a verbális meggyőzés, valamint az érzelmi hatások. Itt említhető még az életpálya-építés konstruktivista elmélete is (Savickas, 2002, 2005), amely szerint az életpálya és a szakmai identitás folyamatosan épül a társadalom és az egyén interakcióinak következtében, melynek során a tanulás alapvető szerepet játszik a napjainkban oly fontos karrier-alkalmazkodóképesség fejlődésében. Savickas szerint a következő négy tényező („négy C”) elengedhetetlen ahhoz, hogy valaki megalapozott pályadöntéseket hozzon, és sikeresen kezelje a modern munkaerőpiac kihívásait: concern (érdeklődés, aggodalom, előrelátás, tervezés); control (a saját karrier irányítása, felelősségvállalás); curiosity (felfedezés, kíváncsiság, nyitottság az új dolgokra); és confidence (a saját képességekbe vetett hit, önbizalom, magabiztosság). A felsorolt négy terület irányt ad a pályaedukáció számára.
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave