Ladányi Mária, Tolcsvai Nagy Gábor (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXII.

Tanulmányok a funkcionális nyelvészet köréből

4.2.1. Az episztemikus (evidenciális) talán

Az adatok többsége (a várakozásnak megfelelően)1 mindkét korpuszban szubjektív episztemikus modalitást jelölt (lásd pl. a (15a)-t). Ezekre a fent tárgyalt, a funkcióra és a szófajra jellemző tulajdonságok igazak, parafrazálhatók a ’lehet/lehetséges, hogy’ szerkezettel2 (vö. a (15b)-vel, ill. l. Kiefer (2005: 125)), helyettesíthetők hasonló modális erősségű módosítószóval (pl. feltehetőleg, valószínűleg) (lásd a (15c)-t), és a beszélő episztemikus attitűdjét jelölik a szubjektivizáció során.

(15)	(a)	[. . .] hogy a sze. . . , hogy rövidlátó volt, az valószínűnek látszik, mert egyrészről egyszer azt mondja, hogy nem emlékeztek, amikor ott jártam köztetek, kivájtátok volna a szemeteket, hogy ideadjátok nekem, mért kellett volna odaadni a szemüket, talán azért, mert, mert rosszul látott, [. . .] (BNYGY VII. 1.)
	(b)	Lehetséges [az], hogy azért, mert rosszul látott.
	(c)	Valószínűleg/feltehetőleg azért, mert rosszul látott.

Az episztemikus talán primer funkciójában a beszélő (a tudatosság szubjektuma) episztemikus folyamatait teszi hozzáférhetővé, egyben jelzi metapragmatikai tudatosságát.

Mindkét korpuszban volt példa arra, hogy a talán nemcsak episztemikus modalitást jelölt, hanem buletikus jellegű is volt, vagyis a kotextusból egyértelművé vált, hogy a beszélő az előtérbe helyezett eseményt nemcsak lehetségesnek ítéli, hanem fennállását a referenciavilágban kívánatosnak, kedvezőnek is tartaná (lásd (16a)-ban, ill. (17a)-ban). Ezt a jelentéstöbbletet csak a remélhetőleg módosítószóval való helyettesítés tudja érzékeltetni kontextuális megerősítés nélkül (vö. (16b) és (17b)), de az episztemikus funkciónak megfelelő parafrázis is működik (vö. (16c) és (17c)).

(16)	(a)	[Tornából hányasa van?] Hát kettes, biztos. Hármast megadja neki talán. (BNYGY VI. 3. B ak.)
	(b)	(A) hármast megadja neki remélhetőleg.
	(c)	Lehetséges az, hogy a hármast megadja neki.
(17)	(a)	Istenem! Hadd gondolkozzam legalább. . . Talán még nincs későn. (MNSZ, Örkény I. 1970)
	(b)	Remélhetőleg még nincs későn.
	(c)	Lehetséges az, hogy még nincs későn.

A fenti két funkció aránya a két korpuszban az összes adat százalékában a következő:

6. táblázat

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1432anthk_1716/#m1432anthk_1716 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1432anthk_1716/#m1432anthk_1716)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1432anthk_1716/#m1432anthk_1716)

BibTeX EndNote Mendeley Zotero

Az arányok azt mutatják (már előzetesen, az egyéb, főként pragmatikai funkciók beható vizsgálata nélkül is), hogy a beszélt nyelvi korpuszban az egyéb szerepek az episztemikus funkció(k) mellett nagyobb arányban vannak jelen, mint az írott szövegekben.

Az episztemikus funkción belül a következő használatok különíthetők el.

a) Alternatívák jelölése. A közepes valószínűség kifejezéséhez (’legalább annyira lehetséges p, mint nem p’) kapcsolódik az a funkció, amikor a módosítószó alternatívák jelölésében játszik szerepet általában azt jelölve, hogy az alternatívák egyaránt, ugyanolyan mértékben lehetségesek (lásd (18)).

(18)	. . . (talán engesztelésül, talán amúgy is járó juttatásként) szintén kapott egy ilyen csodakenut. (MNSZ, Vajna T. 1998)

Ezt a szerepet csak az írott korpuszból tudtam adatolni. Előfordult nem teljesen párhuzamos szerkesztés is az esetleg és a talán módosítószóval (l. a (19)-es példát), illetve mellérendelő kötőszóval (s) és a talán-nal is.

(19)	Már eddig is feltételezték, hogy örökletes változás, esetleg egy autoimmun tényező vagy valamiféle környezeti ok, talán éppen egy vírus okozza a szklerózis multiplexet. (MNSZ, 1998)

b) A lehetségesség mint ötletszerű felvetés jelölése. Az episztemikus bizonytalanságra épül ez a funkció. Elkülönítése csak a ko(n)textus ismeretében lehetséges. A (20) példában a beszélő előbb közli, hogy nem ismeri az okot, majd a következő mondatban felvet egyet a lehetséges okok közül. A (21)-ben közbevetésben, az egyik alternatívához lazán kapcsolódva fordul elő a felvetés.

(20)	Már ekkor vonzódtam hozzájuk—nem is tudom, miért. Talán, mert valahogy már a nevükből valami költői varázs áradt. Vagy inkább népmesei? (MNSZ, Balla L. 1973)
(21)	Azért szeretnék vidéken tanítani, mert. . . mert azt hiszem, hogy. . . [. . .] szóval én tudom azt, hogy mit jelent egy vidéki gimnáziumban, vagy akár általános iskolában, mert talán ott is tanítanék, mit jelent az, hogy nem tűz közelben lenni. (BNYGY VI. 4. 1. ak.)

c) Az elkötelezettség csökkentése, a bizonyosság gyengítése. A bizonyosság, az elkötelezettség (pl. valóban, l. a (22)-ben), a kiemelés, a nem episztemikus szükségesség (pl. kell, l. a (23)-ban) jelölői mellett a talán funkciója nem a bizonyosság közepes vagy nagyobb fokának a jelölése, hanem az egyéb jelölők által kifejezett bizonyosságot, szükségességet a beszélő épp a talán segítségével gyengíti, bizonytalanítja el.

(22)	Ezúttal talán valóban a költemény keletkezése körülményeinek ismerete segíthetne. . . (MNSZ, Gergely G. 1972)
(23)	. . . s most talán kell is ennyi eltérés, hogy valóban egymást lássuk. (MNSZ, Mészöly M. 1971)

d) Az ítélet elbizonytalanítása, az óvatosság, óvatoskodás, szerénykedés kifejezése. Az episztemikus funkcióban működő bizonytalansági faktor az az összetevő, amely alkalmassá teszi a talán-t a beszélő ítéletének elbizonytalanítására (l. a (24)-ben), és ennek révén a szerénykedés, az óvatosság vagy óvatoskodás kifejezésére. Ez a szerep a beszélt nyelvi korpusz mondatainak 34,1%-ában, az írotténak 50%-ában volt valószínűsíthető.

(24)

Látni fogják, [. . .] hogy ennek a költeménynek, amelyik a forradalom napjai közvetlen közelében születik, tehát ugye tizennyolc októberi forra. . . , tizenhét októberi forradalom után közvetlen íródik, tizennyolcban jelenik meg, de a megírás napjai, majd még beszélünk róla, közvetlenül az októberi forradalmat követő hetek és hónapok, talán kivételes erővel tudja közvetíteni a számunkra azt, hogy mit jelent a forradalom témája az irodalomban. (BNYGY VII. 5.)

Ez a funkció jól elkülöníthető azokban a mondatokban, amelyekben 1) a beszélő bizonyítékkal is alátámasztja állításának érvényét; 2) az esetleges bizonytalanságot propozicionáltan (a megkonstruált szituáció részeként) is jelöli (valószínűnek látszik), szubjektív modalitást is jelöl (lehetett)—tehát a talán már nem az episztemikus bizonytalanság egyetlen operátora, a jelölők halmozásában „felszabadul”, és nem modális attitűdöt, többletet (is) kifejez (óvatosság).

(25)	Valószínűnek látszik az, hogy a többször emlegetett és fölpanaszolt fájdalmas betegség talán malária lehetett, de hát persze én hogy merem mondani, hogy valószínű, azér’ merem mondani, mert az irodalom legnagyobb része így foglal állást [. . .] (BNYGY VII. 1.)

e) Becslés kifejezése. A bizonytalan értékeléssel függ össze az, hogy ha a módosítószó nem a teljes esemény valószínűségét jelöli, hanem annak csak egy részlete van előtérbe helyezve, akkor erőteljesebbé válik a fenti, elbizonytalanító funkció. Ha valamilyen mennyiségi értékelésre vonatkozik a talán, akkor a lehetségesség helyett a becslés jelölése válik meghatározóvá (vö. (26)-tal), ebből alakult tovább a talán becslő partikula szerepe (l. a (27)-es példát).

(26)	Egy éve talán, a régi szerkesztőségemben telefonon kerestek. (MNSZ, Thiery Á. 1974)
(27)	Nem sok embert mozgat. Talán harminc ember vesz részt benne. (MNSZ, H. B. Vigilia 1972)

A (27) már a modális tartományból való kilépés egyik ösvényét szemlélteti, mert bár a módosítószó parafrázistesztje működik, a funkció elmozdulását figyelhetjük meg. A talán a profilált entitás mennyiségére vonatkozó bizonytalanságot jelöl, csak annak (és nem az eseménynek, a teljes szituációnak) az érvényét korlátozza.3

f) Kvotatív bizonyíték (és ezzel összefüggésben a perspektivizáció) jelölése. Az evidencia típusa szempontjából a talán tipikusan inferenciális bizonyítékot vagy okfejtést jelöl. Néhány példa azonban van kvotatív evidencia jelölésére is, de kizárólag a beszélt nyelvi korpuszból.

(28)	[. . .] tényleg a prédikációkból, az iratokból az derült ki, hogy a világ végét, a Messiás második, vagy talán első eljövetelét a nagyon közeli időre várják, az ajtóban áll és kopogtat, íme itt a Krisztus, íme ott a Krisztus. . . (BNYGY VII. 1.)
(29)	Megint fölvetődött a kérdés, mit kell tenni tehát, dolgozzunk-e, vagy várjunk, tényleg olyan közeli a világvége, tényleg itt van-e az ajtóban a messiás, vagy talán rosszul értelmezzük, és egy kicsit távolabbra kellene helyezni az elérkeztét és a vele összekapcsolt világvégét. (BNYGY VII. 1.)

g) Pragmatikai funkció. Az episztemikus modalitásban a beszélő (mint háttér, egyben a tudatosság szubjektuma) és a megkonstruált szituáció közötti viszony a modális reláció, ennek jelentősége a partnerek közötti együttműködésben van (lásd az implicit szerződés elméletét). Amikor azonban erre egy másik viszony (általában a beszélő és a partner közötti, tehát interperszonális viszony) jelölése is ráépül, akkor a módosítószó pragmatikai funkcióval is telítődik. Ha azonban ez csak a kontextus ismeretében tárható fel, és a tagmondat mint (szemantikai-szintaktikai) környezet sem teszi egyértelművé az aktuális funkciót, akkor a módosítószó jelentésének ez a szerep még nem vált a részévé.

(30)	[. . .] talán sokan tudják, mert szinte közhelynek számít, a költemény megjelenése pillanatában az egész költeményről is hatalmas viharok indultak, kavardultak, de mondanom sem kell, hogy különösen a befejezés körül, hatalmas vihar támadt. (BNYGY VII. 5.)
(31)	Ahogy beszélek, talán úgy tűnik, megvetem az olyan embereket, akik a családnak élnek. Annyira nem vetem meg, hogy. . .(MNSZ, Csörsz I. 1971)

A (30)-ban és a (31)-ben a talán minden kritériumnak eleget tesz, amelyet az episztemikus módosítószókra érvényesnek tartunk, a modális tagmondattal azonban a beszélő a partner kognitív folyamataira is utal, a közös tudás strukturálását végzi (a feltételezetten ismert információt később közli), így a talán-nak az udvarias kapcsolattartásban is szerepe van.

Pragmatikai funkciójú a módosítószó a kontextuális implikáció jelölésében, de csak kĳelentő mondatban:4

(32)	Ennél talán mégis fontosabb: mifajta gondok ülnek egy közösség homlokráncában. (MNSZ, Sütő A. 1972)

A (32)-ben a beszélő reagál a partner kikövetkeztetett vagy explicit ’a profilált tartalom nem igaz; nem fontosabb’ állásfoglalására.5 A talán modális funkciója érvényesül (helyettesíthető más episztemikus módosítószóval; jó a mondat lehetséges, hogy... szerkezetű átalakítása), vagyis a szubjektivizáció ugyanúgy lezajlik, az episztemikus attitűd értelmezhető, a konvencionális implikatúra a módosítószó kihagyása esetén is működik— a talán-nak mégis szerepe van a beszélő elvárásainak kifejezésre juttatásában (tehát egy másik, nem a modálisra jellemző reláció jelölésében).

1	Mivel a gyakoriságot lényeges szempontnak tartjuk, ez megerősíti, hogy az elméleti részben a legnagyobb arányban adatolható, primer funkcióval (szubjektív episztemikus modalitás jelölése) foglalkoztunk.
2	Ez azonban a modalitás egy másik típusa; a lehetséges fölérendelt predikátumként a langackeri keretben „felülírná” a másik tagmondat lehorgonyzottságát anélkül, hogy maga episztemikus lehorgonyzást végezne el, és — véleményem szerint— a konceptualizáló a lehetségességet helyezi előtérbe (de legalábbis a lehetségesség viszonyként „onstage” jelenik meg); a hagyományos értelemben pedig objektív (propozicionált) modalitást jelöl, szemben a módosítószó („hagyományos” értelemben is) szubjektív jellegével.
3	Az episztemikus és a becslő partikula funkciójának elhatárolásához (és egyben az igemódosító + ige szórenddel összefüggő ambiguitások, az objektív és szubjektív episztemikus többértelműség — vö. Kiefer (2005: 73kk.) — kezeléséhez) munkámban az elméleti hátteret Imrényi (2007) adja. A módosítószó a protoállítás érvényességének (teljesülése lehetőségének) különböző fokozatait jelöli. A módosítószó általában a lehetségességet — még ha alacsony fokon is, de — fenntartja (ilyenkor egyenes szórendet tapasztalunk, vö. Talán meghívom); kivételes esetben— ezt képviseli az aligha — hangsúlyozottan korlátozza a protoállítás érvényességét, negatív típusjelölőként viselkedik (ilyenkor inverziót vált ki, vö. Aligha hívom meg). A nemsemleges mondatokban a (pragmatikai) típusjelölés valamilyen művelete révén (pl. kérdő, azonosító-kontrasztív, megszorító típusjelölés) a protoállítás érvénye csökken, így a módosítószó szórendi helyétől függően már nem a protoállításra, nem a totális, hanem egy már korlátozott szituációra vonatkozik, ezzel függ össze a hatóköri szűkülés és—a becslő partikula esetében—az új funkció, az új állomás a grammatikalizációs folyamatban.
4	Ez a megszorítás azért fontos, mert Kiefer Ferenc a kérdő mondatokban megjelenő talán-t is modálisnak tartja (Kiefer 2005: 126), lásd a dolgozat 4.2.2. b) pontja alatt.
5	A beszélő valamilyen jel alapján azt gondolja, hogy a partner szerint nem fontosabb.