Számos stereotaxiás atlasz áll rendelkezésre a thalamusmagok és a bazális ganglionok anatómiai feltérképezésére. Valamennyi típusú tremor csillapítására a Vim mag a leggyakrabban alkalmazott célpont. A Vim mag lateralis határát a capsula interna, hátsó (dorsalis) határát a thalamus nucleus ventralis posterolateralis (Vpl = Vc szenzoros mag), míg alsó határát az intercommissuralis (IC) sík képezi. A Vim mag empirikus lokalizálásához mágneses rezonanciás vizsgálat (MRI), komputertomográfia (CT) és ventrikulográfia egyaránt használható. Az intercommissuralis sík axiális, T1-súlyozott felvételeken (GE 1,5 – T Scanner General Electric, TR 600, TE 14, szeletvastagság 2 mm, interspace 0, matrix 256 × 256) állítható be[13]. A képalkotó vizsgálatok során számos lokalizálótechnika alkalmazható a Vim mag tapasztalati úton történő megkeresésére. A fejlett képalkotó módszerek (CT és MRI) nagyobb felbontóképességet biztosítanak ugyan a törzsdúci képletek láthatóvá tételére, ám a thalamus magcsoportjainak részletes vizuális elkülönítése még ezekkel az eljárásokkal sem lehetséges. Ezért van szükség arra, hogy intraoperatív neurofiziológiai módszerekkel is lokalizáljuk a felkutatandó magcsoportokat. Az intraoperatív stimuláció és a mikroelektródás elvezetés ezért továbbra is nélkülözhetetlen eszköz a célpont kijelölésében. Az emberi agy átlagos méreteire alapozva kidolgozott atlaszok adatai szerint a Vim-Vop magcsoport a commissura anteriort (AC) és a commissura posteriort (PC) összekötő IC vonal középpontjától 4-5 mm-re dorsalisan, lateralisan a középvonaltól 13–15 mm-re, míg vertikális irányban az intercommissuralis síkban vagy a felett 1 mm-re helyezkedik el. Mivel a III. agykamra tágassága változó, széles kamra esetén lateralis irányban a célpont több mm-rel is eltérhet[51] – ezért számos mérési technikát alkalmazhatunk a tapasztalati Vim célpont fölkutatására: