Habár a meningeomák esetében a metasztázisokénál alacsonyabb dózistartományok jó terápiás effektushoz vezetnek, érdekes módon konvexitás és parasagittalis meningeomák esetében ehhez képest gyakran alakul ki akár tünetképző cerebralis ödéma. A metasztázisokkal összevetve az ilyen ödéma gyakran nehezen kezelhető és hospitalizációt igényel, sok esetben jelentős neurológiai tünetek kialakulása mellett. Kezelésekor fokozott figyelemmel kell lenni a fentiekre, és a benignus szövettani dignitás ellenére szoros követést javasolnak. Kialakulási mechanizmusában a vénás keringészavar (a gamma-kezelést követően fellépő tumorduzzadás direkt komprimáló hatása, intimaproliferáció), az infiltráció miatti direkt sugárhatás, lokális anyagcsere-változások is szerepelhetnek[48, 49, 50, 51, 52]. Összességében a gamma-kezelés biztonságos az intracranialis, nem koponyabázison elhelyezkedő, convexitás meningeomák kezelésében, ám ezeknek a meningeomáknak a terápiája során gyakrabban jelentkezik peritumoralis radiológiai és ezzel párhuzamos tüneti eltérés. Ezért a gamma-kezelést nagy óvatossággal kell mérlegelni a cerebralis hemisphaeriumokat érintő meningeomák esetében, különös tekintettel a nyitott műtéttel könnyen eltávolítható tumorokra. A döntésben figyelembe kell venni az életkort, az általános állapotot, a tumor méretét, a cortexhez való viszonyát, a sinusszal való kapcsolatot, a meglévő tüneteket és a beteg választását.