Az oldalsó megközelítések magukban foglalják a valószínűleg legáltalánosabban használt, transsulcalis T1–2 (vagy T2–3) (7. ábra) és trans-T2 (8. ábra) útvonalakat a középső temporalis gyruson (Niemeyer) keresztül, amely ennek a lebenynek a legszélesebb tekervénye. Ez a trans-T2 útvonal használatos a legrégebben a hippocampus elérésére[21, 28], és még azon a régi elven alapul, miszerint biztonságosabb áthaladni egy gyruson, mint áthatolni a sulcus ereinek„erdején”. Megfordítva: a mikrosebészet fejlődésével és más technikai finomításokkal a cerebralis sulcusok olyan „autópályákká” váltak, amelyek mélyebbre vezetik a preparálást, elkerülvén nagy mennyiségű agyszövet roncsolását. Ezek a lateralis megközelítési útvonalak típusos ívelt (vagy függőleges egyenes) halántéki bőrmetszést és csontfeltárást (vagy kulcslyukfeltárást) jelentenek, a fej kissé vízszintesen oldalra fordított pozíciójában, néha kissé hátradöntötten. A transsulcalis megközelítés (Rougier), amikor az útvonal a T1–2 sulcus elülső részén – ahol több a fontos vénáktól mentes hely – keresztül halad, az oldalsó agykamrához tágas hozzáférést biztosító legrövidebb és legegyszerűbb módok egyike (a távolságokat lásd a 2. táblázatban).