Eddig két nagy multicentrikus, kettős vak-, randomizált vizsgálat, az EO3[75] és az EO5[76] igazolta a módszer hatékonyságát – mindkettőben a magas frekvenciás stimulációt (30 Hz) hasonlították össze az alacsony frekvenciás (1 Hz) stimulációval, s a kontrollcsoport mindkét esetben az alacsony frekvenciával stimulált csoport volt. A két vizsgálat során 114, illetve 199 beteget implantáltak. Az EO3 vizsgálatban 24,5%-os rohamszámcsökkenést találtak a magas frekvenciás csoportban és 6,1%-osat az 1 Hz-cel stimuláltban (p = 0,072), míg az EO5 vizsgálat során 28% vs. 15%-os rohamszámcsökkenés-különbséget észleltek a magas, illetve az alacsony frekvenciával stimuláltak csoportja között (p = 0,04). Ezek a vizsgálatok három hónapig tartottak, s azóta megjelentek a terápia hosszú távú hatékonyságát igazoló vizsgálatok, amelyek három év után a reszponderek 43%-os arányát mutatják. Így első szintű evidenciák igazolják, hogy a VNS-terápia hatékony a felnőttek és a serdülőkorú gyermekek esetében a gyógyszerrezisztens parciális epilepsziák kezelésében. A nemrég közölt, evidenciák szempontjából II. és III. szintű klinikai vizsgálatok metaanalízisei hasonló eredményekről számolnak be gyermekek vonatkozásában (55%-os rohamszámcsökkenés), és hasonló javulás látható a generalizált epilepsziák terén (58%-os rohamszámcsökkenés). A fenti vizsgálatok alapján a hatékonyság a második, illetve a harmadik évben javult.