Mindannyian egyetértünk abban, hogy 2012-ben ventrikulográfia alkalmazására már nincs szükség a funkcionális stereotaxiás beavatkozások során. Ugyanakkor a koordinátákat valamennyi, az előző század 50-es és 60-as éveiből származó atlaszban a ventrikulográfiás méretekkel korrelálták. A kollégák a sutura coronaria előtt fúrtak lyukat és zömmel a jobb oldali oldalsó agykamrát pungálták meg, hogy ne okozzanak beszédzavarban manifesztálódó sérülést a bal oldali féltekében. A kontrasztanyag oldalsó agykamrába való bejuttatása után röntgenfelvételek készültek oldal-, illetve anterior-posterior irányból. Így sikerült megismerni a III. agykamra szélességének (8 mm a „Hassler-féle standard agyban”) és hosszúságának (25 mm a „Hassler-féle standard agyban”) méreteit. Ezenfelül információt nyertek a koponya belső, csontos határairól is. Ezeken a csontos határokon belül helyezték el például a Talairach-féle (Párizs, Franciaország) vagy a Schaltenbrand- és Warren-féle stereotaxiás atlaszokat a III. agykamra méreteire vonatkoztatva. Ez azt jelenti, hogy a sebésznek integrálnia kell a mindenkori beteg méreteit a standard méretekkel, majd össze is kell hasonlítania azokat, vagyis a betegek koponyájába helyeztek egy atlaszt a belső határok közé. A sebészi beavatkozásokat erre alapozva végezték. A tiszteletre méltó eredmények napjainkban is érvényesek, és ezzel a stereotaxiás idegsebészet újjászületését érték el, ami messze túlnyúlik az idegsebészet határain. Meg kell említeni a ventrikulográfiát és az agyi angiográfiát mint az intracerebralis struktúrák megjelenítéséhez alkalmazott első módszereket.