Korszerű gyógyszeres kezelésre az elsőként választandó szerek között a szelektív szerotoninújrafelvétel-gátló (SSRI) készítményeket javasolják. Amennyiben az első készítmény a megfelelő terápiás dózisban nem hoz eredményt 10–12 hét alatt, másik szerre vagy klomipraminra kell váltani. Az SSRI-készítmények és a klomipramin hatástalansága esetén a mirtazepin (szerotonin- és noradrenalinújrafelvétel-gátló, SNRI) ezt követően pedig a venlafaxin (szelektív szerotonin- és norepinefrinújrafelvétel-gátló, SSNRI) alkalmazását ajánlják. Ha részleges az eredmény, kombinálható klonazepámmal. Amennyiben a beteg a fenti készítményekre nem reagál, szelektív szerotoninerg és klomipramin kombinációja következhet – az utóbbi intravénás alkalmazása is hatékony lehet. Az SSRI-szerek közül a citaloprám adható infúzióban. Affektív tünetegyüttes társulása esetén lítiummal vagy karbamazepinnel kell kiegészíteni a kezelést. Első generációs antipszichotikumot csak pszichotikus tünetek és ticek esetén érdemes adni, rutinszerűen nem. Második generációs készítmények SSRI-re nem reagáló betegeknek hatásosak lehetnek, így a riszperidon, az olanzapin, a kvetiapin és az aripiprazol, de Magyarországon nem törzskönyvezett. Az amiszulpirid hatása nem egyértelmű, a klozapin pedig akár ronthatja a kényszeres tüneteket. A glutaminerg rendszerre ható szerek biztatóak, de még további vizsgálatok szükségesek[32].