Hamani és munkatársai egy 50 éves férfi betegen eredendően obesitas miatt végzett kétoldali Hyp-DBS-t követően a kognitív funkciók javulását észlelték[91]. Már intraoperatív stimulációs tesztelés során a betegnek hirtelen „déjà vu” érzése támadt, 20 évvel korábbi eseményekről számolt be részletesen a 4-es érintkező stimulációjakor (3,0 V, 60 µs és 130 Hz). Később a 0,1 és 4,5 érintkezőknél hasonlót tapasztaltak, az intenzitás 5,0, majd 7,0 V-ra emelésekor pedig a hatás erősödött. Mellékhatásként melegségérzet jelentkezett. A krónikus stimulációt 2,8 V intenzitásra állították mindkét oldalon. Posztoperatív CT alapján az elektróda vége az intercommissuralis felezőponthoz viszonyítva a jobb/bal oldalon 6,0/4,2 mm-re lateralisan, 10,5/11,0 mm-re előre és 11,7/11,3 mm-re alatta helyezkedett el. Mivel a betegen a testsúlya miatt PET- és MR-vizsgálatot nem végezhettek, a stimuláció hatását elektroencefalográfián alapuló standardizált, alacsony felbontású mágneses tomográfiával (sLORETA) vizsgálták, és a temporomedialis lebeny aktivitásának fokozódását találták, főként a hippocampus és a parahippocampalis gyrus területén. Neuropszichológiai vizsgálatok során a California Verbal Fluency és a Spatial Associative Learning tesztek alapján szignifikáns javulást mértek, és a felismert ingerpárokra adott felidéző válasz (remember response to recognized stimulus pairs) StimON állapotban 70%-ra történő javulását észlelték a StimOFF-ban mért 43%-hoz képest.