Valálik István

Stereotaxiás és funkcionális idegsebészet


Krónikus klaszterfejfájás (chronic cluster headache, CCH)

Az epizodikus klaszterfejfájással (CH) ellentétben a krónikus klaszterfejfájás (CCH) valóban nagyon ritka betegség a gyógyszeres és a sebészi kezelés területén egyaránt. A CH-rohamok egyoldaliak, az orbitalis, a supraorbitalis és/vagy a temporalis régiókat érintik, és kezelés nélkül időtartamuk 15 perctől 150 percig is elhúzódhat, súlyos diszkomfortérzést okozva. A fejfájás az alábbi, a fájdalom oldalával azonos oldalon jelentkező tünetek legalább egyikével társul: kötőhártya-belövelltség vagy lacrimatio, orrdugulás és/vagy orrfolyás, szemhéjödéma, homlok- és arcverejtékezés, miosis és/vagy ptosis, nyugtalanságérzés és agitáció. Az epizodikus formában a rohamok hét naptól akár egy évig tarthatnak, amelyeket azután egy hónapos vagy annál is hosszabb fájdalommentes időszak követ. Krónikus formában (CCH) a rohamok több mint 1 éven keresztül jelentkeznek remisszió nélkül, vagy a remisszió rövidebb, mint egy hónap[1]. A mind CH-rohamok alatt, mind azokon kívül talált idegrendszeri képalkotó eredmények indokolttá tették a hypothalamus-DBS-t[2]. CH közben a pozitronemissziós tomográfia (PET) a fájdalommodulációval és -érzéssel (anterior cingularis kéreg, insula és contralateralis thalamus) kapcsolatos területek aktivációját jelezte, és rámutatott a fájdalommal azonos oldalú, hátsó és alsó hypothalamus-szürkeállomány aktivációjára is[2]. Az utóbbi területről kezdetben azt gondolták, hogy csak CH alatt aktiválódik, és klasztergenerátorként tartották számon[1]. Később kimutatták, hogy ez a hypothalamusterület szintén aktiválódik a rövid ideig tartó egyoldali, neuralgiform fejfájásrohamok alatt, amelyeket kötőhártya-belövelltség és könnyezés (SUNCT)[3], valamint paroxysmalis hemicrania (PH)[4] és hemicrania continua kísér[5]. Érdemes megjegyezni, hogy e fejfájásformák mindegyikét szigorúan egyoldali rohamok jellemzik, amelyeket craniofacialis autonóm jelenségek kísérnek, és amelyek megkülönböztethetők a roham időtartama szerint[1]. Ezenfelül a voxelalapú morfometriás kutatás emelkedett neuronalis sűrűséget mutatott az alsó hátsó hypothalamusban, a fájdalommal azonos oldalon – ez volt a legelső laesioazonosítás, amely valamilyen primer fejfájással tűnt társíthatónak[6]. Protonmágneses rezonanciaspektroszkópiával végzett vizsgálatok csökkent N-acetil-aszpartát/kreatin-foszfokreatin és kolin/kreatin-foszfokreatin hányadosokat találtak a CH-betegek hypothalamusában, a migrénbetegekkel és az egészséges alanyokkal szemben[7, 8]. Ezek az idegrendszeri képalkotó adatok tehát megerősítették a hypothalamusnak a CH-ban való érintettségéről szóló korábbi föltevéseket[9]. A CH-rohamok során megfigyelt posterior hypothalamus (pHyp-) aktiváció új, ésszerű megközelítést sugallt a CH kezelésében: azt feltételezték, hogy a magas frekvenciájú hypothalamusstimuláció gátolná a kimutatott hiperaktivitást ebben az agyi areában[10]. A célterület stereotaxiás koordinátái a voxelalapú morfometriás vizsgálat eredményein alapultak[6]. Szükség volt az új terápiás megközelítésekre, hiszen a CH-betegek 15–20%-a élt át CCH-t, és gyakran nem reagáltak a gyógyszeres kezelésre sem[9]: ezek a páciensek komoly klinikai feladatot jelentenek a fájásrohamok súlyossága és gyakorisága (naponta több alkalommal) miatt.

Stereotaxiás és funkcionális idegsebészet

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 183 7

A kötet az idegrendszeri működészavarok és kóros elváltozások korszerű műtéti megoldásait mutatja be. A stereotaxiás és funkcionális idegsebészet az orvostudomány és a biotechnológia egyik leggyorsabban fejlődő területe, így komoly igény mutatkozott egy áttekintő mű szerkesztésére. Ismertetésre kerül a daganatos betegek stereotaxiás biopszián és sugársebészeti eljárásokon alapuló kezelési alternatívája, a mozgászavarok, kiemelten a Parkinson-kór és az epilepszia sebészi kezelésének lehetősége. Áttekintést kap a Kedves Olvasó a krónikus fájdalomban szenvedő betegek terápiás alternatíváiról, a perifériás idegek stimulációjától kezdve a gerincvelő és a motoros cortex neuropacemakerrel történő stimulációjáig. A pszichiátriai sebészetben a reverzibilis megoldást nyújtó mély agyi stimuláció új távlatokat nyitott, leginkább a Tourette-szindróma és a kényszerbetegségek kezelése terén. A stereotaxia alapvető tételeiről, a hibaforrások elkerülésének lehetőségeiről és a gyakorlati alkalmazásra vonatkozó hasznos tanácsokról egyaránt olvashatnak.

Hivatkozás: https://mersz.hu/valalik-stereotaxias-es-funkcionalis-idegsebeszet//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave