Az SNS gerincvelő-károsodás utáni eredményeit még mindig nem értékelték elég körültekintően. Spina bifida esetén a tünetek súlyossága attól függően alakul, hogy mennyire súlyos a neurológiai érintettség, van-e „tethered cord” (kipányvázott gerincvelő), meningokele, myelokele motoros és vegetatív funkciózavarral, esetleg társul-e hydrocephalus. Előfordul, hogy a széklet- és vizeletürítési zavar súlyosabb gondot jelent a beteg számára, mint az alsó végtagi motoros tünetek. A kezelés általában konzervatív: antikolinerg szereket, visszatérő húgyúti fertőzések esetén antibakteriális kezelést, esetleg a széklet állagát befolyásoló terápiákat alkalmaznak. A sebészi beavatkozások közül a periurethralis feltöltés, a hólyagrekonstrukciós és augmentációs műtétek, esetleg a műsphincter-implantáció javasolható[110]. Az SNS alternatív megoldást jelenthet az ilyen pácienseknek is – alkalmazásáról néhány közleményben számoltak be. Az operált betegek száma viszonylag alacsony, valamivel 50 fölötti lehet[111]. Néhány szerző csak 1–4 esetről ír[112, 113, 114, 115, 116, 117]. Tanagho munkatársaival 19 beteg, Guys munkatársaival 13 beteg és utóbb Lansen-Koch munkatársaival tíz beteg eredményeit ismertette[110, 111, 118]. A tesztelt betegeknek hozzávetőlegesen a 30–60%-a kap végleges SNS-t. Hosszú követés után Lansen-Koch és munkatársai az implantált betegek 20%-ánál tapasztalnak jó eredményeket[111].