É. Kiss Katalin (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXVII.

Diakrón mondattani kutatások


Változások a funkcionális vP-periférián

A tanulmány utolsó részében visszatérek arra a kérdésre, amelyet a 2.2. rész végén tárgyaltam: tudniillik arra, hogy a nem standard változatok levezethetők-e a standard változatból egy NegP > PolNegP > PolP grammatikalizációs sor segítségével. Ennek számos feltétele van. Az egyik az, hogy a történeti adatoknak valóban azt kell mutatniuk, hogy a tagadó nem mellett előbb jelent meg az -e egy, az igét tartalmazó F fejnél fentebbi F pozícióban, mint az igekötő mellett. A másik feltétel pedig az, hogy az ómagyarban, amikor az -e rögzülése F fejként még nem ment teljesen végbe (hiszen, mint az 5. részben láttuk, még mindig vannak fejvégű C-re valló adatok), ne legyenek jelen a mai nem standard változatra jellemző variánsok (vagy csak elenyésző mértékben), hiszen ez inkább arra utalna, hogy az -e eleve kétféle módon rögzült. Az általam végzett korpuszvizsgálat alapján elmondható, hogy ez a két feltétel teljesül, ez pedig alátámasztja a grammatikalizációs feltevést. Megjegyzendő, hogy egy irodalmi–köznyelvi normarendszer szabályozó erejével a 19. századig nem kell számolni, tehát a mai nem standard változatoknak megfelelő szórend hiánya sokkal inkább a szerkezet tényleges hiányára utal, mint a mai magyar esetében, hiszen a 19. századig valódi preskriptív nyomás nem tételezhető fel.

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXVII.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 059 934 4


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

Az Általános Nyelvészeti Tanulmányok jelen kötetében közreadott tanulmányok a „Magyar generatív történeti mondattan" elnevezésű kutatássorozat keretében készültek. Ennek az immár hatodik éve futó kutatási programnak a célja a magyar nyelv korábbi változatainak szerkezeti elemzése, a dokumentált vagy rekonstruálható mondattani változások feltárása és magyarázata, a leszűrhető elméleti tanulságok megfogalmazása. A kutatás eredményeképpen 2014-ben az Akadémiai Kiadónál megjelent Magyar generatív történeti mondattan átfogó képet igyekszik adni az ómagyar kori szintaktikai szerkezetek kialakulásához vezető alapvető mondattani változásokról, az ómagyar nyelv mondattanáról és a középmagyar korra átnyúló újabb mondattani fejleményekről. A 2015-ben az Oxford University Pressnél megjelent The evolution of functional left peripheries in Hungarian syntax tanulmányai a magyar nyelvtörténet elméleti tanulságait keresik. A jelen kötet pedig további olyan írásokból áll, amelyek empirikus vizsgálatokból általánosítható tanulságokat vonnak le, a magyar nyelvtörténeti kérdéseket elméleti keretbe helyezik, és a feltárt tényeket az elméleti keret egyes elemeinek alátámasztására, módosítására vagy megcáfolására használják fel.

A magyar nyelvtörténészek figyelmének előterében hosszú ideig a hang-, morféma-, illetve szótörténet állt, és sokkal kisebb teret kapott a szó- vagy mondatszerkezetek tanulmányozása. Ugyanakkor a magyar nyelv története legalább a 13. század óta - és különösen a többi uráli nyelvhez képest - adatokban igen gazdagnak mondható, másfelől pedig a nyelv kutatásának utóbbi évtizedeiben egyre nagyobb súlyt kaptak a mondattan történeti aspektusai. Az É. Kiss Katalin vezette kutatócsoport tagjai kezdettől fogva részt vettek és előadtak a témakör legjobb európai és amerikai konferenciáin, részeredményeikről egy információkban bővelkedő honlapon is beszámolnak, kutatásaikat pedig jelenleg is több irányban folytatják. Az ebben a kötetben közreadott tanulmányok fontos, esetenként vitatható, de mindenképpen izgalmas következtetésekkel gazdagítják tudásunkat a magyar nyelv mondattörténetéről.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kenesei-e-altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxvii//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave