É. Kiss Katalin (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXVII.

Diakrón mondattani kutatások


Miért változnak a struktúrák és miért versengnek a stratégiák?

Az elméleti nyelvészet azon ágai, amelyek úgy vélik, hogy a világ nyelveinek bizonyos tulajdonságai ugyanazokra az univerzális elvekre vezethetők vissza, a nyelvek közötti különbségekről azt feltételezik, hogy azok tulajdonképpen az általános elveken alapuló tulajdonságok eltérő parametrikus beállításaiból származnak. A nyelvelsajátítás folyamata tehát a lexikon elsajátításán felül e paraméterek „beállításából” áll. A nyelvi változás legfőbb oka pedig abban keresendő, hogy a beszélők által elsajátított nyelvtan mindig különbözni fog valamelyest a szülők generációjának nyelvtanától, vagyis a paraméterek beállítása – ha kis mértékben is, de – minden generációval módosulhat (l. pl. Lightfoot 1991; 1999; Roberts–Roussou 2003). A változás eleinte csak meghatározott kontextusokra korlátozódik, így egyes nyelvi jelenségekben gradualitás észlelhető (Traugott–Trousdale 2010), de ahogy a változás egyre több környezetre is kiterjed, gyakran indul be egyfajta láncreakció, és a változás „katasztrófaszerű” jelleget ölt (vö. Lightfoot 1991; 1999).

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXVII.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 059 934 4


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

Az Általános Nyelvészeti Tanulmányok jelen kötetében közreadott tanulmányok a „Magyar generatív történeti mondattan" elnevezésű kutatássorozat keretében készültek. Ennek az immár hatodik éve futó kutatási programnak a célja a magyar nyelv korábbi változatainak szerkezeti elemzése, a dokumentált vagy rekonstruálható mondattani változások feltárása és magyarázata, a leszűrhető elméleti tanulságok megfogalmazása. A kutatás eredményeképpen 2014-ben az Akadémiai Kiadónál megjelent Magyar generatív történeti mondattan átfogó képet igyekszik adni az ómagyar kori szintaktikai szerkezetek kialakulásához vezető alapvető mondattani változásokról, az ómagyar nyelv mondattanáról és a középmagyar korra átnyúló újabb mondattani fejleményekről. A 2015-ben az Oxford University Pressnél megjelent The evolution of functional left peripheries in Hungarian syntax tanulmányai a magyar nyelvtörténet elméleti tanulságait keresik. A jelen kötet pedig további olyan írásokból áll, amelyek empirikus vizsgálatokból általánosítható tanulságokat vonnak le, a magyar nyelvtörténeti kérdéseket elméleti keretbe helyezik, és a feltárt tényeket az elméleti keret egyes elemeinek alátámasztására, módosítására vagy megcáfolására használják fel.

A magyar nyelvtörténészek figyelmének előterében hosszú ideig a hang-, morféma-, illetve szótörténet állt, és sokkal kisebb teret kapott a szó- vagy mondatszerkezetek tanulmányozása. Ugyanakkor a magyar nyelv története legalább a 13. század óta - és különösen a többi uráli nyelvhez képest - adatokban igen gazdagnak mondható, másfelől pedig a nyelv kutatásának utóbbi évtizedeiben egyre nagyobb súlyt kaptak a mondattan történeti aspektusai. Az É. Kiss Katalin vezette kutatócsoport tagjai kezdettől fogva részt vettek és előadtak a témakör legjobb európai és amerikai konferenciáin, részeredményeikről egy információkban bővelkedő honlapon is beszámolnak, kutatásaikat pedig jelenleg is több irányban folytatják. Az ebben a kötetben közreadott tanulmányok fontos, esetenként vitatható, de mindenképpen izgalmas következtetésekkel gazdagítják tudásunkat a magyar nyelv mondattörténetéről.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kenesei-e-altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxvii//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave