Huygens egy másik csúcsteljesítménye a fizikai inga lengésidejének megállapítása; pontosabban a fizikai ingával azonos lengésidejű matematikai inga hosszának megállapítása. Álljon a fizikai inga – a 3.6-11 ábrának megfelelően – egy egyenes, merev, súlytalan rúdra elhelyezett három testből. Ha ezt kilendítjük, az O pont körül lengéseket végez. Huygens két tétele alapján a következőket állapíthatjuk meg. Vizsgáljuk az inga állapotát egy tetszés szerinti időpillanatban. Ha ekkor mindegyik testet kiszabadítva képzeljük a merev kötésből, amely a többiekkel összekapcsolja, és mindegyik sebességét függőlegesen felfelé irányítva képzeljük – amit egy alkalmasan elhelyezett síkkal ütköztetve akár meg is valósíthatunk –, majd rögzítettnek képzeljük mindegyik testet az általa elért legnagyobb magasságban, akkor az így kapott elrendezés súlypontja nem kerülhetett magasabbra, mint amilyen magasan a kiindulási állapotban volt. De alacsonyabban sem lehet, mert akkor ezekből a magasságokból mint kiindulóhelyzetből indítva az egyes testeket a mozgás megfordíthatósága miatt az inga visszajutna eredeti, most végállapotként szereplő helyzetébe, ahol a súlypont magasabban lenne, mint a kiindulóhelyzetében volt, ami lehetetlen. Mindebből az következik, hogy bármely időpillanatban az így meghatározott képzelt elrendezés súlypontja ugyanazon magasságban van, mint a kiindulóhelyzetben volt. A tétel kapcsolatát az energiamegmaradás tételével a későbbiekben még részletezni fogjuk.