Simonyi Károly

A fizika kultúrtörténete a kezdetektől a huszadik század végéig


Fúziós energiatermelés: a csillagok fűtőanyaga az ember kezében

A nehéz atommagok hasadásánál fellépő energia hasznosítása, az úgynevezett fissziós energia hasznosítása nem az egyetlen lehetőség a magenergia hasznosítására. A jelen idők (1990) legnagyobb problémája az atomenergia hasznosításával kapcsolatban a termonukleáris vagy fúziós energia felszabadításának realizálása. Ez alapvetően más jellegű, mint a fissziós energiafelszabadítás, és sokkal inkább hasonlít a klasszikus értelemben vett égésnél fellépő energia hasznosításához. A kötési energia 5.4-34 ábrán látható görbéje már utal arra, hogy akár a nehéz magok szétesése középnehéz magra, akár a könnyű magok egyesülése, fúziója egy nehezebb maggá, energiafelszabadulással jár. Ilyen fúziós energiát szolgáltató reakciók láthatók az 5.4-51 és 5.4-52 ábrákon. Ezek a reakciók akkor mennek végbe, ha az egyes részecskék elegendő nagy mozgási energiával ütköznek egymásnak. Ez gyorsítóberendezésben minden nehézség nélkül megvalósítható, de természetesen olyan rossz hatásfokkal, hogy energiakinyerésre gondolni sem lehet. Ha azonban az egyes részecskéknek úgy adunk igen nagy sebességet, hogy igen magas hőmérsékletre hozzuk az egész rendszert – itt természetesen több százmillió fok hőmérsékletről van szó –, akkor várható, hogy a magreakciók elegendő gyakorisággal mennek végbe ahhoz, hogy ez a hőmérséklet állandóan fennmaradjon, miközben a rendszerből még energiát is vonhatunk el. Hogy ez az energiafelszabadulás nagyban valóban lehetséges, azt a hidrogénbomba léte bizonyítja. Abban ugyanis ez a fúziós reakció szolgáltatja a hatalmas energiát. Az energiafelszabadítás megszelídítése, tehát kontrollált formában való előállítása mind ez ideig nem sikerült; siker esetén az emberiség megszabadulna nyomasztó energiagondjaitól.

A fizika kultúrtörténete a kezdetektől a huszadik század végéig

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 490 6

A magyar természettudományos könyvkiadás talán legjelentősebb műve most először jelenik meg a legendás szerző által megalkotott teljességében. A 2001-ben elhunyt Simonyi Károly legutoljára egy német kiadás számára dolgozott könyvén, s az ekkor keletkezett szakaszok, amelyek a XX. század utolsó évtizedét is átfogják, csak most jutnak el a hazai olvasókhoz. A fizika kultúrtörténete az emberi gondolkodással egyidős tudományág fejlődését mutatja be a kezdetektől napjainkig. Az izgalmas történetet a fontos mérföldköveket jelentő kísérletek, elméletek és bizonyítások könnyen érthető leírásán túl a fizikával sokszor szorosan összefonódva kibontakozó egyetemes bölcselet és művészet alkotásaiból választott szemelvények illusztrálják. A könyv tanúsága szerint egy-egy jelentős természettudományos felismerés ugyanakkora teljesítmény és a civilizáció ugyanolyan ünnepe, mint a kultúra vagy művészet bármely közismert, nevezetes alkotása. Mindkettő egy tőről, az emberi zsenialitásból fakad. A mű népszerűségét éppen az adja, hogy befogadásához nem kell túlzottan sok fizikai ismeret, így mindenki, aki a kultúra értékei iránt fogékony, értékes olvasmányként forgathatja.

Hivatkozás: https://mersz.hu/simonyi-a-fizika-kulturtortenete//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave