Simonyi Károly

A fizika kultúrtörténete a kezdetektől a huszadik század végéig


Egy kompromisszum: Tycho de Brahe

Tycho de Brahe (1546–1601) számára II. Frigyes dán király az újkorban – hozzá kell azonban tennünk, hogy csak Európában – egyedülálló lehetőséget nyújtott asztronómiai megfigyelések számára (3.2-15 ábra). A csillagászok talán csak az ókorban Alexandriában, az újkorban Európán kívül, Szamarkandban, Ulugbeg udvarában dolgozhattak anyagi gondoktól mentesen, bő felszereléssel ellátva. Tycho de Brahe vérbeli megfigyelő volt. Ez nemcsak annyit jelentett, hogy közel húsz éven át figyelte és jegyezte fel a bolygók mozgását, hanem vizsgálatokat is végzett az akkori eszközökkel elérhető legnagyobb pontossággal. Így többek között megállapította azt is, hogy bizonyos méretnövekedésen túl a csillagászati megfigyelések pontossága nem nő, mert egyrészt a berendezések nem készíthetők el megfelelő pontossággal, másrészt a merevségük sem elegendő. Közvetlenül a távcső megjelenése előtt Tycho de Brahe érte el a legnagyobb pontosságot: 2 szögperc hibával dolgozott a szögmeghatározásnál. Szerencsés véletlennek kell tulajdonítani, hogy éppen az ő életében tűnt fel 1572-ben egy nóva és 1577-ben egy üstökös. Saját feljegyzései szerint Tycho de Brahe mély megdöbbenéssel vette tudomásul az új csillag feltűnését; csodának és káprázatnak hitte, csak hosszabb megfigyelés után látta be, hogy az új csillag ugyanúgy az állócsillagok közé tartozik, mint bármely régóta ismert csillag. A kísérleti tények hatására, vonakodva bár (3.2-4 idézet), de leszögezte, hogy nemcsak a szublunáris világ van alávetve a változás, a keletkezés és a megsemmisülés törvényeinek, hanem az örök és változhatatlannak hitt égitestek világa is.

A fizika kultúrtörténete a kezdetektől a huszadik század végéig

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 490 6

A magyar természettudományos könyvkiadás talán legjelentősebb műve most először jelenik meg a legendás szerző által megalkotott teljességében. A 2001-ben elhunyt Simonyi Károly legutoljára egy német kiadás számára dolgozott könyvén, s az ekkor keletkezett szakaszok, amelyek a XX. század utolsó évtizedét is átfogják, csak most jutnak el a hazai olvasókhoz. A fizika kultúrtörténete az emberi gondolkodással egyidős tudományág fejlődését mutatja be a kezdetektől napjainkig. Az izgalmas történetet a fontos mérföldköveket jelentő kísérletek, elméletek és bizonyítások könnyen érthető leírásán túl a fizikával sokszor szorosan összefonódva kibontakozó egyetemes bölcselet és művészet alkotásaiból választott szemelvények illusztrálják. A könyv tanúsága szerint egy-egy jelentős természettudományos felismerés ugyanakkora teljesítmény és a civilizáció ugyanolyan ünnepe, mint a kultúra vagy művészet bármely közismert, nevezetes alkotása. Mindkettő egy tőről, az emberi zsenialitásból fakad. A mű népszerűségét éppen az adja, hogy befogadásához nem kell túlzottan sok fizikai ismeret, így mindenki, aki a kultúra értékei iránt fogékony, értékes olvasmányként forgathatja.

Hivatkozás: https://mersz.hu/simonyi-a-fizika-kulturtortenete//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave