Bartos Huba (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXIII.

Új irányok és eredmények a mondattani kutatásban


Összefoglalás

A tanulmány azt mutatta meg, hogy a fókuszos mondatszerkezetben nemcsak a fókusz kap sajátos jelentéstartalmat, hanem a háttér is: míg a fókuszpozícióba emelt összetevőhöz [kimerítő] jegy, a háttérhez [előfeltételezett] jegy társul. Ugyanakkor a strukturális előfeltételezettség nem szükségszerűen kapcsolódik a kontextuális adottsághoz; mint azt cikkemben bemutattam, bizonyos kontextusokban a strukturálisan előfeltételezett rész új – de tudottnak vagy tudandónak gondolt vagy tényként beállított – információt tartalmazhat. Ha a magyar fókusz–háttér szerkezetű mondatokat az angol, német és svéd pseudo-cleft, illetve cleft mondatok mintájára, specifikációs állításokként elemezzük, mind a fókusz [kimerítő] jegye, mind a háttér [előfeltételezett] jegye szemantikai következményként adódik, tehát nem kell ilyen jegyeket, sem kimerítő azonosítást végző operátort stipulálnunk. A javasolt elemzésből a fókuszos mondatokkal kapcsolatos számos olyan probléma megoldása levezethető, amelyet az alternatív fókuszelméletek (Szendrői 2003; Horvath 2005; 2007) nem tudnak kezelni.

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXIII.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

Az Általános Nyelvészeti Tanulmányok 23. kötetének központi témája a szintaxis helye a modern nyelvelméletben. A kötet egyúttal tisztelgés is Kiefer Ferenc akadémikus előtt, 80. születésnapja alkalmából.

Az első rész (Elméletek, modellek, univerzálék) tanulmányai részben kevésbé ismert nyelvészeti modellek szintaktikai alkalmazhatóságát mutatják be, részben az általános tipológia szintjén működő információszerkezeti elveket, mintázatokat vizsgálják.

A második rész (Modulok és kapcsolódásaik) a modern grammatikaelmélet egyik legsajátosabb, eredményeit tekintve talán leggyümölcsözőbb vizsgálati módját követő, az emberi elme részeként feltételezett nyelvi rendszer egyes összetevői közötti kapcsolódásokat tanulmányozó cikkekből áll. Találunk itt elemzéseket a szintaxis és a szemantika, a szintaxis és a prozódia együttműködéséről, valamint arról, hogy a szintaxis, a tudatelmélet és az afáziás jelenségek együttes vizsgálata milyen új következtetésekre vezethet.

A kötet harmadik része (A fókusz kérdésköre) három olyan tanulmányt tartalmaz, amelyek a fókuszjelenségek megfelelő értelmezéséről újabban felpezsdült szakmai vitához szólnak hozzá, teljesen új megközelítéseket, elemzéseket, megfontolásokat javasolva. Jól látható belőlük, hogy noha a fókuszálás a magyar nyelvben önálló szintaktikai konstrukció, alkalmazásának feltételeit jól leírni és magyarázni csak a szemantika és a pragmatika felől közelítve, információszerkezeti alapokon lehetséges.

A kötet negyedik része (Elemzések, alkalmazások) esettanulmányokat gyűjt egybe, amelyek az általános mondattani elméleteket a magyar nyelv egyes jelenségeinek kezelésére alkalmazzák.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bartos-altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxiii//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave