Bartos Huba (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXIII.

Új irányok és eredmények a mondattani kutatásban


Kimerítőség és fókusztágítás

Eddig azt vettük számba, hogy egy posztverbális fókusz kimerítő vagy nem kimerítő értelmezését hogyan befolyásolhatja annak az explicit vagy implicit kérdésnek a típusa, közelebbről az „Említsd mindet!” ill. az „Említs legalább egyet!” kérdéstípus, amelyre a fókuszt tartalmazó mondat választ ad. Ennek során rámutattunk, hogy az explicit kérdés nem korlátozza teljesen a válaszadót: az implicit Éppen Tárgyalt Kérdés, amelyre a válaszadó mondata valójában válaszol, eltérhet a diskurzusban elhangzó explicit kérdéstől (l. főként a 3.4. pontot). Most amellett fogok érvelni, hogy a 3.1–2. pont példáinak válaszaiban a kimerítőként értelmezett, a kérdőszóra felelő, posztverbális válaszkonstituensek azért kapnak kimerítő értelmezést, mert maga a válasz nem a feltett explicit kérdésre, hanem egy attól információszerkezetében eltérő ÉTK-ra felel. Ez a lehetőség azért elérhető (bár nem minden beszélő számára egyformán jelöletlen, vö. 10. lábj.), mert az erre az eltérő ÉTK-ra adott válaszból következik a válasz magára a feltett kérdésre is. Közelebbről az állítom, hogy a fenti kimerítően értelmezett válaszok tágabb fókuszúak, mint amit a kérdés–válasz kongruencia megkívánna. A hol kérdőszóval kezdődő kérdések szigorúan véve szűk, helyhatározói fókuszt kívánnak meg a kongruens válaszban; a fenti válaszok azonban állítmányi (VP) fókuszt tartalmaznak.

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXIII.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

Az Általános Nyelvészeti Tanulmányok 23. kötetének központi témája a szintaxis helye a modern nyelvelméletben. A kötet egyúttal tisztelgés is Kiefer Ferenc akadémikus előtt, 80. születésnapja alkalmából.

Az első rész (Elméletek, modellek, univerzálék) tanulmányai részben kevésbé ismert nyelvészeti modellek szintaktikai alkalmazhatóságát mutatják be, részben az általános tipológia szintjén működő információszerkezeti elveket, mintázatokat vizsgálják.

A második rész (Modulok és kapcsolódásaik) a modern grammatikaelmélet egyik legsajátosabb, eredményeit tekintve talán leggyümölcsözőbb vizsgálati módját követő, az emberi elme részeként feltételezett nyelvi rendszer egyes összetevői közötti kapcsolódásokat tanulmányozó cikkekből áll. Találunk itt elemzéseket a szintaxis és a szemantika, a szintaxis és a prozódia együttműködéséről, valamint arról, hogy a szintaxis, a tudatelmélet és az afáziás jelenségek együttes vizsgálata milyen új következtetésekre vezethet.

A kötet harmadik része (A fókusz kérdésköre) három olyan tanulmányt tartalmaz, amelyek a fókuszjelenségek megfelelő értelmezéséről újabban felpezsdült szakmai vitához szólnak hozzá, teljesen új megközelítéseket, elemzéseket, megfontolásokat javasolva. Jól látható belőlük, hogy noha a fókuszálás a magyar nyelvben önálló szintaktikai konstrukció, alkalmazásának feltételeit jól leírni és magyarázni csak a szemantika és a pragmatika felől közelítve, információszerkezeti alapokon lehetséges.

A kötet negyedik része (Elemzések, alkalmazások) esettanulmányokat gyűjt egybe, amelyek az általános mondattani elméleteket a magyar nyelv egyes jelenségeinek kezelésére alkalmazzák.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bartos-altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxiii//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave