Bartos Huba (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXIII.

Új irányok és eredmények a mondattani kutatásban


Diskurzusreprezentáció az interpretálói elmékben, elmereprezentáció a világmodellben

A megoldás abban rejlik, hogy a diskurzusábrázolást bele kell építeni a világmodellbe, ily módon kiküszöbölve a köztes reprezentációs szintet, ugyanakkor megőrizve annak tartalmát és releváns szerkezeti tényezőit. Ezt pedig abban a nagyobb szabású keretben lehet megvalósítani, amelyben a diskurzusreprezentációt nem közvetlenül próbáljuk beágyazni a világmodellbe, hanem az interpretálók elmereprezentációjának részeként, ahogyan az alábbi (3) pontban látható. Hiszen a világban nemcsak a „jól látható” tárgyak, növények, állatok és emberek vannak ott, hanem a rejtett belső tartalmú „elmék” is. És ahogy a folytonos változásban lévő tárgyakról, növényekről, állatokról és emberekről folyamatos tudósítást adnak az érzékszerveink, ugyanúgy kapunk folyamatos tudósítást a (humán kommunikációnak köszönhetően) szintén folytonos változásban lévő – új és új információállapotba kerülő – elmékről is; így hát belső tartalmuk nem is annyira rejtett.

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXIII.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

Az Általános Nyelvészeti Tanulmányok 23. kötetének központi témája a szintaxis helye a modern nyelvelméletben. A kötet egyúttal tisztelgés is Kiefer Ferenc akadémikus előtt, 80. születésnapja alkalmából.

Az első rész (Elméletek, modellek, univerzálék) tanulmányai részben kevésbé ismert nyelvészeti modellek szintaktikai alkalmazhatóságát mutatják be, részben az általános tipológia szintjén működő információszerkezeti elveket, mintázatokat vizsgálják.

A második rész (Modulok és kapcsolódásaik) a modern grammatikaelmélet egyik legsajátosabb, eredményeit tekintve talán leggyümölcsözőbb vizsgálati módját követő, az emberi elme részeként feltételezett nyelvi rendszer egyes összetevői közötti kapcsolódásokat tanulmányozó cikkekből áll. Találunk itt elemzéseket a szintaxis és a szemantika, a szintaxis és a prozódia együttműködéséről, valamint arról, hogy a szintaxis, a tudatelmélet és az afáziás jelenségek együttes vizsgálata milyen új következtetésekre vezethet.

A kötet harmadik része (A fókusz kérdésköre) három olyan tanulmányt tartalmaz, amelyek a fókuszjelenségek megfelelő értelmezéséről újabban felpezsdült szakmai vitához szólnak hozzá, teljesen új megközelítéseket, elemzéseket, megfontolásokat javasolva. Jól látható belőlük, hogy noha a fókuszálás a magyar nyelvben önálló szintaktikai konstrukció, alkalmazásának feltételeit jól leírni és magyarázni csak a szemantika és a pragmatika felől közelítve, információszerkezeti alapokon lehetséges.

A kötet negyedik része (Elemzések, alkalmazások) esettanulmányokat gyűjt egybe, amelyek az általános mondattani elméleteket a magyar nyelv egyes jelenségeinek kezelésére alkalmazzák.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bartos-altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxiii//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave