Bartos Huba (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXIII.

Új irányok és eredmények a mondattani kutatásban


Közvetlen kompozicionalitás a Tökéletes Grammatikában

Ehelyett a Tökéletes Grammatikát kellene megkeresni, amely minden nyelvészetinek tekinthető jelenségre megoldást nyújt, és amelyben a szintaxis és a szemantika közötti együttműködés a tökéletes. A λ-absztrakció pedig annyira erős eszköz, hogy valójában nem jelent valóságos követelményt a szintaxis és a szemantika homomorfiájára nézve. Valódi homomorfiára – lényegi szerkezeti hasonlóságra – kellene törekedni, arra korlátozva magunkat, hogy mellőzzük a λ-absztrakció fegyverét. A DRS-ek sorrendezetlen kondíciósorai nem mutatnak szerkezeti hasonlóságot a frázisstruktúrákkal. Valamelyik reprezentáció mellett le kell tenni a garast, és nem rejtem véka alá, hogy ez az alábbi gondolatmenetek végeredményeképpen a szemantika lesz. Ez persze részben „ideológiai” döntés, mellyel kapcsolatban a szintaxis primátusa mellett elkötelezett olvasókat arra kérem, hogy toleráns nyitottsággal kövessék a DRS-szemantika determinálta szintaxis kidolgozásának kísérletét.

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXIII.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

Az Általános Nyelvészeti Tanulmányok 23. kötetének központi témája a szintaxis helye a modern nyelvelméletben. A kötet egyúttal tisztelgés is Kiefer Ferenc akadémikus előtt, 80. születésnapja alkalmából.

Az első rész (Elméletek, modellek, univerzálék) tanulmányai részben kevésbé ismert nyelvészeti modellek szintaktikai alkalmazhatóságát mutatják be, részben az általános tipológia szintjén működő információszerkezeti elveket, mintázatokat vizsgálják.

A második rész (Modulok és kapcsolódásaik) a modern grammatikaelmélet egyik legsajátosabb, eredményeit tekintve talán leggyümölcsözőbb vizsgálati módját követő, az emberi elme részeként feltételezett nyelvi rendszer egyes összetevői közötti kapcsolódásokat tanulmányozó cikkekből áll. Találunk itt elemzéseket a szintaxis és a szemantika, a szintaxis és a prozódia együttműködéséről, valamint arról, hogy a szintaxis, a tudatelmélet és az afáziás jelenségek együttes vizsgálata milyen új következtetésekre vezethet.

A kötet harmadik része (A fókusz kérdésköre) három olyan tanulmányt tartalmaz, amelyek a fókuszjelenségek megfelelő értelmezéséről újabban felpezsdült szakmai vitához szólnak hozzá, teljesen új megközelítéseket, elemzéseket, megfontolásokat javasolva. Jól látható belőlük, hogy noha a fókuszálás a magyar nyelvben önálló szintaktikai konstrukció, alkalmazásának feltételeit jól leírni és magyarázni csak a szemantika és a pragmatika felől közelítve, információszerkezeti alapokon lehetséges.

A kötet negyedik része (Elemzések, alkalmazások) esettanulmányokat gyűjt egybe, amelyek az általános mondattani elméleteket a magyar nyelv egyes jelenségeinek kezelésére alkalmazzák.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bartos-altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxiii//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave