Bartos Huba (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXIII.

Új irányok és eredmények a mondattani kutatásban


A prozódiai eszközök multimodalitása

Még egy további szempontból került új megvilágításba a szintaxis–prozódia interfész problematikája, mégpedig az ember–ember és ember–gép kommunikáció/interakció általános elveinek tanulmányozása során (vö. Hunyadi 2010; megj. alatt). Az ember–gép interakció technológiai megvalósítása során egyre inkább tért nyer a multimodalitás elve, azaz az, hogy valamely, a kommunikációban/interakcióban megnyilvánuló funkció kifejezésére számos eszköz áll rendelkezésre és ezek az eszközök multimodálisak (egyszerre és opcionálisan több modalitásban, elsősorban a beszédben és a gesztusok több formájában jelennek meg). Az, hogy mikor melyik modalitás (és azon belül melyik eszköz) kerül előtérbe, igen sok, de elsősorban a megjelenítendő esemény alapstruktúrájától nem meghatározott tényezőtől függ (a beszélők szándéka, háttérismerete, maga a pragmatikai helyzet, stb.). Valójában a konkrét nyelvi megnyilatkozások vizsgálata során is azt fogjuk látni, hogy a frázishatárok jelölése is multimodálisan történik: az ilyen határokat nem szükségszerűen szünet jelöli, egyéb prozódiai eszközöket is használunk. Ennek fényében lesz igazán izgalmas az a kérdés, hogy ha a szintaxist úgy fogjuk fel, mint egy formális invariáns szerkezetet és annak derivációit, akkor megengedhető-e, hogy a prozódia feltételezett formális szerkezetét opcionális derivációkkal (opcionálisan választható modalitásokkal és azok kombinációival) állítsuk elő. Ez a kérdés nem kisebb fontosságú, mint a rekurzió prozódiai státusáé.

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXIII.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

Az Általános Nyelvészeti Tanulmányok 23. kötetének központi témája a szintaxis helye a modern nyelvelméletben. A kötet egyúttal tisztelgés is Kiefer Ferenc akadémikus előtt, 80. születésnapja alkalmából.

Az első rész (Elméletek, modellek, univerzálék) tanulmányai részben kevésbé ismert nyelvészeti modellek szintaktikai alkalmazhatóságát mutatják be, részben az általános tipológia szintjén működő információszerkezeti elveket, mintázatokat vizsgálják.

A második rész (Modulok és kapcsolódásaik) a modern grammatikaelmélet egyik legsajátosabb, eredményeit tekintve talán leggyümölcsözőbb vizsgálati módját követő, az emberi elme részeként feltételezett nyelvi rendszer egyes összetevői közötti kapcsolódásokat tanulmányozó cikkekből áll. Találunk itt elemzéseket a szintaxis és a szemantika, a szintaxis és a prozódia együttműködéséről, valamint arról, hogy a szintaxis, a tudatelmélet és az afáziás jelenségek együttes vizsgálata milyen új következtetésekre vezethet.

A kötet harmadik része (A fókusz kérdésköre) három olyan tanulmányt tartalmaz, amelyek a fókuszjelenségek megfelelő értelmezéséről újabban felpezsdült szakmai vitához szólnak hozzá, teljesen új megközelítéseket, elemzéseket, megfontolásokat javasolva. Jól látható belőlük, hogy noha a fókuszálás a magyar nyelvben önálló szintaktikai konstrukció, alkalmazásának feltételeit jól leírni és magyarázni csak a szemantika és a pragmatika felől közelítve, információszerkezeti alapokon lehetséges.

A kötet negyedik része (Elemzések, alkalmazások) esettanulmányokat gyűjt egybe, amelyek az általános mondattani elméleteket a magyar nyelv egyes jelenségeinek kezelésére alkalmazzák.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bartos-altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxiii//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave