1.1. Bar-Hillel (1953) művétől kezdődően számtalan tanulmány érvelt amellett, hogy a rekurzió az az eszköz, amely lehetővé teszi, hogy az emberek potenciálisan végtelen számú, különböző mondatot hozzanak létre. Ha a nyelveket a kifejezések jól formált halmazaiként értjük, akkor ezek a halmazok végtelenek, és nincsen nyelvtani korlátja a lehetséges nyelvi kifejezések hosszúságának (nincsen „leghosszabb” mondat). Ám a rekurziót a nyelvészetben, a kognitív pszichológiában, a matematikában, vagy éppen a számítógép-tudományokban nem azonos módon definiálják, és a neurobiológiai kutatások is új szempontokat vetettek fel (pl. Brisco 2009; Tallerman et al. 2009; Bickerton–Szathmáry 2009). Amint Tomalin (2007), van der Hulst (2010a) és Koschmann (2010) összefoglalják, a nyelvészet keretein belül is többféleképpen definiálták a rekurziót, a neki tulajdonított szerep változásokon ment át az elmúlt ötvenhét évben. Ennek analízise nem célja tanulmányunknak. A következőkben az empirikus vizsgálataink során alkalmazott rekurziófogalmat szeretnénk jellemezni. Az általunk használt specifikus rekurziófogalom Chomsky (2007, 5–6) által ajánlott megközelítésen alapul. Chomsky szerint a nyelv komputációs műveletei rekurzívan konstruálnak szintaktikai objektumokat a szelektált lexikai egységekből és a már megformált szintaktikai objektumokból. Például a Merge művelete számára kétféle nyelvi egység szolgálhat inputként: (i) lexikai egységek, és (ii) a Merge korábbi alkalmazásai által létrehozott frázisok. Mivel a Merge használhatja saját korábbi outputjait inputként, a szabály rekurzív. Egyúttal a szabály kategóriasemleges, tehát a minimalista elméleti keretben minden nagyobb frázison belül előforduló frázis mutatja a szabály rekurzivitását. A szintaktikai objektumok (nyelvi kifejezések) „kisebb” szintaktikai objektumok kombinációjaként definiálhatók. Az ilyen „hierarchikus csoportosítás” értelmében vett rekurzió megengedi a specifikus rekurzió fogalmát, melyet mi is alkalmazunk: egy szintaktikai-szerkezeti összetevő ismételhető beágyazását azonos típusú szerkezeti összetevőbe, pl. vonatkozó mellékmondat beágyazását vonatkozó mellékmondatba, főnévi szerkezet beágyazását főnévi szerkezetbe, vagy hogy egy szót komponenseként tartalmazhat egy összetett szó stb.