Ladányi Mária, Tolcsvai Nagy Gábor (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXII.

Tanulmányok a funkcionális nyelvészet köréből

5 Természetesen nincs arról szó, hogy a vitázó felek minden egyes beszédaktusukat a hallgatóság manipulálásának céljával alakították és alkalmazták volna, ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a hallgatóság figyelembevétele alapvető diskurzusalakító szempontként működött. Vö. „Not all choices are made equally consciously or purposefully. Some are virtually automatic, others are highly motivated” (Verscheuren 1995: 15). E tanulmány a beszélői intencióval nem foglalkozik, csak az adott beszédaktusok lehetséges, ill. feltételezett hatásával a befogadói feldolgozásra. A vitázók nyelvi viselkedése különböző mértékben lehet spontán, ez az előre egyeztetett keretektől is nagymértékben függ. Az 1998-as Horn–Orbán-vita például igen nagyfokú spontaneitást mutatott (kis tematikai behatároltság, moderátor csekély szerepe), a 2006-os Gyurcsány–Orbán-vita ellenben rendkívül szoros keretek között zajlott, nagyon eltávolodott a vita (sőt a párbeszéd) szokásos jellemzőitől, csak kevés és kismértékű spontaneitásra volt módja a résztvevőknek. A különféle szakemberek által végzett részletes előzetes tervezés, felkészítés szintén erősen befolyásolja a produkciót. Ugyanakkor ez a nézők általi befogadást és értékelést nem vagy csak minimálisan érinti.