Ladányi Mária, Tolcsvai Nagy Gábor (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXII.

Tanulmányok a funkcionális nyelvészet köréből


1 Az ige és az igemódosító inverziója óhajtó mondatokban az elképzelt tényállás valószínűségével, a remény mértékével is összefüggésben állhat (realis – irrealis): a Bárcsak meghívná Marit! mondat azt fejezheti ki, hogy a beszélő erősebben átéli, megvalósulható tényként konceptualizálja a remélt szituációt, míg a Csak hívná meg Marit! kevesebb meggyőződést, illetve reményt tükröz. Hasonló okra vezethetjük vissza—mindamellett, hogy az intonáció vagy a kérdő partikula elégséges jelölést biztosít — az eldöntendő kérdések igemódosító–ige szórendjét (Meghívtad(-e) Marit?): a kérdés mintegy megelőlegezi a (többnyire preferált) pozitív választ. Ugyanez kiegészítendő kérdésekben természetesen nem lehetséges ( *KIT meghívtál?), mivel az Igen/Nem válaszlehetőségeket biztosító eldöntendő kérdéstípussal szemben ez esetben nyitott kérdésekről van szó, így a válasz nem előlegezhető meg. Végül ugyancsak ehhez a témához tartozik az egyenes szórendű parancs felszólító vagy akár kijelentő módban, mely a hallgatótól elvárt cselekvést szinte megvalósult tényként konceptualizálja (Meghívod!).

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXII.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 229 7

Hivatkozás: https://mersz.hu/altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxii//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave