MeRSZ online
okoskönyvtár
Több száz tankönyv egy helyen.
Online. Bárhol. Bármikor.
Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXII.
Tanulmányok a funkcionális nyelvészet köréből
1
A megnyilatkozás (utterance) fogalmát Harris (1952) vezette be, és olyan beszédegységként határozta meg, amelyet egyetlen beszélő egy időpontban két csend között mond ki. Hasonlóképpen, a nyelvi tevékenység funkcionális egységeként értelmezi a megnyilatkozás (vyskazyvanie) fogalmát Bahtyin (1988), aki kiterjesztette a fogalmat az írott közlésekre. Bahtyin megnyilatkozásértelmezésének magyar recepciójára l. Fehér (2001: 294–298).
Tartalomjegyzék
- Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXII.
- Impresszum
- Szerkesztői bevezetés
- Funkcionális nyelvészet
- 1. Bevezetés
- 2. A funkcionális nyelvelméleti modellek fő jellemzői
- 3. Néhány funkcionális nyelvelmélet bemutatása
- 3.1. A Halliday-féle szisztémikus-funkcionális nyelvtan
- 3.2. Givón biológiai-adaptációs funkcionális nyelvtana
- 3.3. Funkcionális (holista) kognitív nyelvészet
- 3.4. Konstrukciós nyelvtanok
- 3.5. Hálózatelvű nyelvtan, grammatikalizáció, produktivitás: Joan Bybee munkássága
- 3.6. Paul Hopper emergens nyelvtana
- 3.7. Természetes nyelvelmélet
- 3.1. A Halliday-féle szisztémikus-funkcionális nyelvtan
- Irodalom
- Az idézés pragmatikai megközelítése (Az idézési módok vizsgálatának lehetőségei a magyar nyelvű írásbeliségben)
- Önálló nyelvváltozás-e a degrammatikalizáció?
- 1. Bevezetés
- 2. A funkcionalista és formalista irányzatok a nyelvi változásokról és a grammatikalizációról
- 3. Az egyirányúsági hipotézis és a degrammatikalizáció
- 4. A degrammatikalizáció fogalmának értelmezési lehetőségei
- 5. Degrammatikalizációs példák és felülvizsgálatuk
- 6. A degrammatikalizáció szemantikájáról
- 7. Összegzés
- Források
- Irodalom
- 1. Bevezetés
- A figyelem és a beszédaktusok összefüggései a társalgásban
- 1. Bevezetés
- 2. A vizsgálat tárgya
- 3. Elméleti háttér: figyelem, szövegvilág, társalgás, beszédaktusok, explicitség/implicitség
- 4. Elemzés
- 5. Összefoglalás
- Irodalom
- 1. Bevezetés
- Szerkezeti fókusz— pragmatikai típusjelölés?
- 1. Bevezetés
- 2. Szerkezeti fókusz— kimerítő azonosítás: magyar fókusz értelmezésének meghatározó generatív hagyománya
- 3. A fókusz mint pragmatikai típusjelölő
- 3.1. Bevezető megjegyzések: az elemzés gondolatmenete röviden
- 3.2. Az igemódosító és az ige alkotta komplexum mint protoállítás
- 3.3. Az igemódosító–ige sorrend pragmatikája
- 3.4. Az ige–igemódosító sorrend pragmatikája
- 3.5. A fókusz mint pragmatikai típusjelölő
- 3.6. A pragmatikai típusjelölő szórendi tulajdonságai
- 3.1. Bevezető megjegyzések: az elemzés gondolatmenete röviden
- 4. Kiterjesztés: egy morfológiai párhuzam lehetősége
- 5. Összefoglalás
- Irodalom
- 1. Bevezetés
- A lexikai jelentésváltozások okairól holista kognitív szemantikai keretben
- 1. Bevezetés
- 2. Különbségek a szótörténeti elemzések nézőpontjában: a rendszertani szemlélet és a holista kognitív szemantika
- 3. A lexikai jelentésváltozások okainak rendszerezése
- 4. Összegzés
- Irodalom
- 1. Bevezetés
- Az episztemikus modalitást és evidencialitást jelölő módosítószók funkciói és a hozzájuk kapcsolódó műveletek
- A mutató névmási deixisről
- Produktivitás és analógia a szóképzésben: a magyar főnévképzés néhány esete
- 1. Bevezetés
- 2. Az új szavak létrehozása és a termékenység
- 3. A produktivitás további vonatkozásai
- 4. A produktivitás mértékének meghatározása
- 5. A produktivitás mértékének meghatározása természetes nyelvelméleti keretben
- 6. Produktivitás, kreativitás, analógia
- 7. A magyar főnévképzés néhány kérdéses produktivitású esete
- 7.1. -da/-de
- 7.2. -sdi
- 7.2.1. Problémafelvetés
- 7.2.2. A főnévi kiindulású képzés jellemzői
- 7.2.3. Az igei kiindulású képzés jellemzői
- 7.2.4. A -(s)di-vel történő képzés jellemzői, termékenység
- 7.2.5. Tagolási kérdések a főnévi kiindulású képzésben
- 7.2.6. Tagolási kérdések az igei kiindulású képzésben
- 7.2.7. A főnévi és az igei kiindulású képzés—egységes kezelésben
- 7.2.8. A -di képzős derivátumok jelentésének meghatározása
- 7.2.9. A -sdi képző: összefoglalás
- 7.2.1. Problémafelvetés
- 7.3. -ka/-ke és -cska/-cske
- 7.3.1. A -ka/-ke képző a StrMorf.-ban
- 7.3.2. A -ka/ke és a -cska/-cske képző produktivitásának mértéke
- 7.3.3. Mi az oka annak, hogy a -cska/-cske a produktívabb képző?
- 7.3.4. Miért nem kapcsolódhat a -ka/-ke képző egy szótagú szavakhoz?
- 7.3.5. Miért nem járulhat a -ka/-ke képző a és e végű szavakhoz?
- 7.3.6. A két képző használatának alaki jellegzetességei: egy új általános szabály
- 7.3.7. Valóban fennáll-e a -ka/-ke képzőre vonatkozó korlátozás a zárhangra végződő szavak esetében is?
- 7.3.8. A -ka/-ke képző: összegzés
- 7.3.1. A -ka/-ke képző a StrMorf.-ban
- 7.4. A szókincs rétegződése és a szóképzés: idegen képzők
- 8. A főnévképzés vizsgált esetei: összefoglalás
- Források
- Irodalom
- A melléknévi módosítóról
- 1. Bevezetés
- 2. Elméleti modellek: a keretszemantika és a használatalapú szemlélet együttes alkalmazása
- 3. A tulajdonságfogalmakról funkcionális és kognitív megközelítésben
- 4. Módosító melléknév a szintaktikai szerkezetben
- 5. A melléknévi módosító: a jelentésszerkezet
- 6. Összefoglalás
- Források
- Irodalom
- 1. Bevezetés
- Topik, információfolyam, szórend
- Könyvismertetők
Kiadó: Akadémiai Kiadó
Online megjelenés éve: 2026
ISBN: 978 963 664 229 7
Hivatkozás: https://mersz.hu/altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxii//
BibTeXEndNoteMendeleyZotero
gomb segítségével választhatsz, hogy fejezetről fejezetre lapozva vagy inkább folyamatosan görgetve olvasnád-e a könyvet.
