Ladányi Mária, Tolcsvai Nagy Gábor (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXII.

Tanulmányok a funkcionális nyelvészet köréből

6 A perspektivizáció jelöletlensége okán a szabad függő idézés keretében értelmezhető az ún. belső monológ (l. Kocsány 1996). A belső monológ voltaképpen olyan egyenes idézet, amelyben nincs jelölve, hogy a tudatosság szubjektumaként nem a megnyilatkozó jelenik meg. Az idézés ehhez hasonló eseteit azonban azért nem célszerű külön kategóriába, mondjuk a szabad egyenes beszéd kategóriájába sorolni (l. erről Short 1994), mert 1) az ilyen idézeteket—még ha önmagukban állnak is—a szövegkörnyezet a beágyazott megnyilatkozás körülményeinek ismertetésével az explicit idéző mondat hiányában is kontextualizálhatja (vö. az egyenes idézetekről mondottakkal), 2) az ilyen idézetek azonban nagyon gyakran nem önmagukban állnak, hanem egy hosszabb szabad függő idézet keretében jelennek meg, 3) funkcionális szempontból a tudatosság szubjektumának explicit elmaradása az ilyen idézeteket a szabad függő beszéd/gondolat klasszikus eseteihez teszi hasonlóvá, ezért célravezetőbb azokkal együtt tárgyalni őket.