Ladányi Mária, Tolcsvai Nagy Gábor (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXII.

Tanulmányok a funkcionális nyelvészet köréből

3 Ez a feltevés azt mondja ki, hogy a grammatikalizáció „egyirányú utca”, egyetlen elem sem haladhat visszafelé a grammatikalizációs ösvényen (l. Bybee–Perkins–Pagliuca 1994: 14) (másutt: a grammatikalitási kontinuumon, l. Hopper–Traugott 1993: 6), így például ragokból nem lesznek névutók, névutókból határozószók vagy határozói igenevek, segédigékből ismét teljes értékű igék stb. Az e g yi r á n y ú s á g i h i p o t é z i s t Givón említi először (Givón 1975: 96, idézi Lindström 2005: 354). Szándékosan használom a h i p o té z i s kifejezést, ugyanakkor a szakirodalomban az e g y i r á n y ú s á g i e l v (unidirectionality principle) szókapcsolat is elterjedt. Ez utóbbi azonban véleményem szerint nem szerencsés, mert kiváló táptalaja azoknak a formalista nézeteknek, miszerint a grammatikalizáció egyirányúságát a grammatikalizációkutatók dogmaként kezelik, s empirikus igazolás nélkül építették be a grammatikalizáció definíciójába (pl. Newmeyer 2001: 217). Más kérdés, hogy az utóbbi állítás egyszerűen nem igaz: mint Haspelmath fogalmaz, a grammatikalizáció nem szorul rá a rekonstruált esetekre, hiszen rengeteg írásos példa igazolja a működését (Haspelmath 2000: 248). Fontos látnunk, hogy például Hopper és Traugott (1993) sem kezelte soha az egyirányúságot a grammatikalizációs kutatásokat vezérlő elvként, mindig hipotézisként hivatkoznak rá, tehát nem jogosak azok a kritikák, amelyek a kivételek és a grammatikalizáció definíciójának összeférhetetlenségét kérik számon a szerzőkön (például Cowie 1995: 189).