Ladányi Mária, Tolcsvai Nagy Gábor (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXII.

Tanulmányok a funkcionális nyelvészet köréből


10 Timberlake (1977) és Harris–Campbell (1995: 176–182) azonban azt próbálta megmutatni, hogy az újraelemzés „graduálisan is megnyilvánulhat. Ezt a graduális megnyilvánulást nevezik aktualizációnak” — írja Haspelmath (1998: 340). Ez az ún. újraelemzés–plusz–aktualizáció modell. Ez a megoldás számos szempontból vitatható, legfőképpen amiatt, hogy semmi nem indokolja azt, hogy az aktualizációt, azaz egy nyelvi változás elterjedését— amely akár több száz évig is eltarthat — szükségszerűen az adott változás részeként kezeljük. Ez a gondolatmenet ráadásul odáig vezet, hogy ha az aktualizációt beépítjük a nyelvváltozások elméletébe, minden nyelvváltozást graduálisnak kell tartanunk, hiszen nincs köztük olyan, amelyik ne fokozatosan terjedne szét a nyelvközösségben. Az újraelemzést így az egyik leglényegesebb vonásától fosztjuk meg, és a nyelvváltozások irányosságával kapcsolatos állítások is erejüket vesztik (l. Haspelmath i. m.: 341).

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXII.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 229 7

Hivatkozás: https://mersz.hu/altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxii//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave