Ladányi Mária, Tolcsvai Nagy Gábor (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXII.

Tanulmányok a funkcionális nyelvészet köréből

1 Nyelvtörténeti módszertani ismeretek hiányáról árulkodnak általában a szűkebb vagy tágabb szövetkörnyezet nélkül idézett–elemzett degrammatikalizációs példák. A magyar is elem értelmezéséhez annak számtalan, egymástól csak finom árnyalatokban eltérő funkciója miatt elengedhetetlen (lenne) a pontos kontextus (l. az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tárból vett példákat, SzT. 790–797). Nem túl szerencsés a degrammatikalizációsnak mondott példák olyan szűkszavú — azaz pusztán tényközlésre szorítkozó —, a részletes ismertetéstől eltekintő bemutatása sem, ami Newmeyer munkájára tulajdonképpen végig jellemző (Newmeyer 1998: 264–272). Ezt nem menti az sem, hogy a szerző munkája egy pontján ezt le is szögezi (i. m.: 263). Az is példáján jól szemléltethető, hogy a többszörös átvételek és a részletektől való eltekintés semmilyen munkában nem szerencsés. (A részletességtől függetlenül Newmeyer érvelése és levezetése nyelvtörténeti tényekkel megcáfolható volt).