A fizikális vizsgálat a megtekintéssel indul, és már ekkor feltűnhet a nyaki folyamat esetén a kényszertartás: ez önmagában is a fájdalom jelzője az izomspasmus miatt, de provokálható is akár aktív mozgással, akár mozgatással – ilyenkor kiváltható vagy fokozható a fájdalom. A különféle mozgások (a fej előre- és hátrahajtása, oldalra fordítása) és a hozzájuk kapcsolódó műfogások segítenek a fájdalom pontosításában. Mind a nyak vagy a fej mozgatása, mind a váll emelése az ágyéki fájdalmak esetében alkalmazott Laségue-jelnek megfelelő provokatív teszt, és hozzájárulnak a magassági kórisme meghatározásához. Fontos tudni, hogy – a lumboischialgiás tünetegyüttessel szemben – cervicobrachialgia esetén a köhögés és az erőlködés nem mindig provokálja a fájdalmat. A betegvizsgálat során az érzéskvalitások vizsgálata elengedhetetlen. A fájdalom (tűszúrás, illetve hegyes tárggyal történő érintés), a tapintás (a bőr érintése vattával) és a hőérzés (hideg vagy meleg vizes kémcsővel) vizsgálata mellett általában az ún. kétpont-elkülönítés alkalmazható. Az egyes gerincvelői gyökökhöz illeszkedő szelvényes érzéscsökkenés területéről a fájdalomlefutás kapcsán már esett említés. Ugyancsak elengedhetetlen az izomzat állapotának felmérése: az egyes érintett izomcsoportok tónusáról (amelyek utalhatnak a fájdalmas, nyomásra érzékeny spasmusra) tapintással, míg az egyes izomcsoportok tömegének megkevesbedéséről (atrophiájáról) rendszerint az ellenoldallal történő összehasonlítással, illetve a kar körfogatának mérésével győződhetünk meg. Egy izomcsoport vagy mozgás zavara, gyengülése attól függ, hogy melyik gerincvelőgyökér érintett: ez a leggyakrabban az 5. és a 6. motoros rost. Ha a C 5. gyökér érintett, a m. supra- és infraspinatus, a m. deltoideus, a m. biceps, a m. brachioradialis és a m. supinator által vezérelt mozgások gyengülnek, míg ha a C 6. gyökér, akkor a m. triceps, a m. pectoralis major, a m. latissimus dorsi, a csukló és az ujjak extensorainak működése károsodik.