2009-ben azzal vádolták Chirac korábbi francia köztársasági elnököt, hogy a 90-es években párizsi főpolgármesterként pártalkalmazottaknak biztosított fiktív állásokat.11 2011 végén a párizsi büntetőbíróság a 79 éves politikust sikkasztásban és hűtlen kezelésben bűnösnek is találta, és ezért két év (idős kora miatt felfüggesztett) börtönbüntetésre ítélte. Erre egyébként azután került sor, hogy Chirac egyik közeli munkatársát, Juppé volt miniszterelnököt 2004-ben ugyanilyen vádak alapján már egy francia bíróság 14 hónapi felfüggesztett börtönre ítélte. Edouard Balladur miniszterelnök neve 1994-ben sározódott be, de csak 2017-ben, vagyis közel negyedszázaddal később indult ellene ügyészi vizsgálat. A gyanú szerint Balladur és pártja a Pakisztánnak szállított három tengeralattjáró eladása kapcsán részesült „jutalék”-ban, ami akkortájt önmagában még nem is számított bűncselekménynek, de az, hogy a „jutalék” egy részéből Balladur 1995-ös, Chirac elleni elnökválasztási kampányát finanszírozták, már akkor is jogellenes volt.12 Számos korrupciógyanús ügyben bíróság elé került Nicolas Sarkozy is, aki 2007–2012 között volt köztársasági elnök, és a korrupciós vádak miatt 2016-ban kényszerült arra, hogy visszavonuljon a politikától. Több bírósági eljárás is indult, de jogerős ítélet végül csak pártfinanszírozási ügyben született ellene jogerős, hároméves felfüggesztett börtönbüntetés.

Amikor 2010-ben Görögország vészesen közel került az államcsődhöz, a világsajtó hirtelen felfedezte, hogy az egymást követő görög kormányok milyen mélyen fertőzöttek voltak a fegyverzetvásárlással összefüggő korrupciótól.13

Még az amúgy korrupcióügyben patyolattisztának gondolt Finnországban is történtek nehezen védhető dolgok. 2010-ben derült fény arra, hogy építőipari cégek törvénytelen módon finanszírozták Matti Vanhanen miniszterelnök 2006-os választási kampányát.

2011-ben lemondott képviselői mandátumáról és visszavonult a politikától Wolfgang Schüssel, Ausztria 2000 és 2007 közötti kancellárja, miután napvilágra kerültek olyan tanúvallomások, miszerint a néppárti politikus megvesztegetési pénzeket fogadott el a közel 30%-ban állami tulajdonú Telekom Austriától. 2021-ben az ugyancsak néppárti politikus, Sebastian Kurz kényszerült lemondásra egy 2016-os, pártfinanszírozással összefüggő korrupciós ügy kapcsán. Később, 2014 februárjában első fokon 8 hónapos felfüggesztett börtönbüntetést kapott, amiért beavatkozott az állami vagyonügynökség (ÖBAG) elnöki pozíciójának odaítélésébe, majd a parlamenti vizsgálóbizottság előtt erről még 2020-ban hamis vallomást tett.14

Amerikában Clinton elnök már hivatalban volt, amikor korrupciós vádakkal illették korábbi, arkansasi kormányzóként elkövetett, állítólagos visszaéléseit, de végül is semmit sem bizonyítottak rá. Ezzel szemben Spiro T. Agnew alelnök 1973-ban – nem sokkal azután, hogy őt és Nixon elnököt újraválasztották – lemondani kényszerült, miután egy szövetségi ügyész megvádolta, hogy korábbi karrierje során, sőt még alelnökként is több ízben megvesztegették.

2018 tavaszán Abe Sinzó japán kormányfő – megelőzendő a bírósági elszámoltatást – a televízió nyilvánossága előtt mély meghajlással kért bocsánatot a választóktól, amiért kormánya 2016-ban a vagyonértékeléssel megállapított ár hetedéért adott el állami földeket egy feleségéhez közel álló, ultranacionalista szellemű politikai csoportosulásnak, hogy az Oszakában iskolát építsen.15

Dél-Koreában az utóbbi három évtizedben szinte minden elnököt utolért a korrupciós vád. 1987 és 2016 között hat elnököt választottak Dél-Koreában, közülük négy korrupciós botrányok közepette távozott ötéves uralma végén. A Nobel-békedíjjal kitüntetett Kim Dedzsung elnök (1998–2003) két fia is korrupcióért került börtönbe, miként elődei, Cson Duhvan (1980–88) és No Theu (1988–93) korábbi elnökök is. Nem sokkal visszavonulása után, 2009 májusában a korrupciós vádak elől menekült öngyilkosságba No Muhjon, aki 2003–2008 között töltötte be az elnöki pozíciót. I Mjongbak (2008–13) 2018-ban 15 év börtönt kapott, mert a Samsung megvesztegette. Ezenkívül még sikkasztás és adócsalás is szerepelt a bűnlajstromában. Az ország első női elnökének Pak Kunhje (2013–16) bukása nyomán – ő 25 évet (!) kapott –, 2017-ben bíróság elé került a Samsung első embere, Li Dzse Jong is, aki vesztegetés, sikkasztás, adócsalás és hamis tanúzás miatt 2,5 év börtönt kapott.

Fontosak, bár nálunk kevésbé számontartottak a latin-amerikai példák, hiszen ott az egész rendszer velejéig korrupt. Fujimori egykori perui elnököt – például – 2009-ben korrupció miatt 7 és félévi börtönre ítélték el saját hazájában.

Brazíliában 2018-ban jogerősen is 12 év börtönbüntetésre ítélték Luiz Inácio Lula da Silva volt brazil államfőt a részben állami Petrobras olajvállalat keretein belül kialakított, bonyolult vesztegetési rendszerben való érintettsége miatt. A volt elnök állítólag 1,1 M USD-nek megfelelő kenőpénzt kapott közvetett formában, például a São Paulo államban található Guarujá fürdőhelyen lévő lakása felújítása révén. Lula hamisnak tartotta a vádakat. Szerinte politikai ellenfelei így akarták megakadályozni indulását a soron következő elnökválasztáson.

Tajvan 2000 és 2008 között regnált elnökét, Csen Suj-pient és feleségét 2010 novemberében 19 évi börtönbüntetésre ítélték – kenőpénzek elfogadásáért, sikkasztásért és pénzmosásért. Korrupciós vádak miatt került bíróság elé Donald Tsang, Hongkong főminisztere, aki 2005–2012 között töltötte be ezt a – gyakorlatilag kormányfői – pozíciót. A gyanú hivatali idejének utolsó hónapjában merült fel. A nyilvános bocsánatkérés sem segített. Különleges bíróság elé került, 2017 februárjában 20 hónap börtönre ítélték, miután bebizonyosodott, hogy egy kommunista Kínából származó oligarcha egy üzlet kapcsán megvesztegette.

2014 novemberében korrupció, pénzmosás és adócsalás gyanújával előzetes letartóztatásba helyezték José Sócrates egykori portugál miniszterelnököt, aki 2005 és 2011 között állt országa élén, s egyidejűleg a Szocialista Párt főtitkára is volt. A vádemelés csak 2017 őszén fogalmazódott meg: 3 rendbeli hivatali vesztegetés, továbbá pénzmosás, okirat-hamisítás és adócsalás. 2021-ben zárult le a per, a korrupciós vádak alól felmentették, de 2023 őszén a szocialista kormány mégis lemondásra kényszerült. Spanyolországban, 2018-ban, egy 2009-ben napvilágra került korrupció miatt kényszerült távozni a Mariano Rajoy vezette néppárti kormány. A lemondás közvetlen előzménye az volt, hogy egy spanyol bíróság 1995 és 2005 közötti ügyeket vizsgált, melynek során a párt illegális forrásokból szerzett pénzekkel fizette meg saját politikusait.16

Az igazságszolgáltatás malmai persze mindenütt lassan őrölnek. Izraelben – például – csak 2015 tavaszán mondta ki jogerősen egy izraeli bíróság, hogy Ehud Olmert volt miniszterelnök még a 90-es években 150 ezer dollárnyi csúszópénzt fogadott el egy amerikai üzletembertől. Ezért 8 hónap börtönre ítélték. Ettől az ügytől függetlenül egyébként Olmert egy másik perben is elmarasztalták: 2015-ben jogerősen 18 hónapot kapott két rendbeli korrupciós bűntett miatt, melyeket jeruzsálemi főpolgármesterként követett el.17 Benjamin Netanjahu ellen – aki hosszú éveken járt a bíróságra, egy alkalommal le is mondott a miniszterelnökségről, de végül még 2024-ben is kormányfő volt.

Lothar Spath baden-württembergi miniszterelnökről 1990-ben derült ki, hogy nagy német cégektől ajándékot fogadott el, ezért lemondani kényszerült. Ám egy demokratikus jogállamban nem bizonyul minden korrupciónak, ami annak látszik. Ügyében nem is történt végül vádemelés. Hasonló történt a bajorországi kollégával, Max Streibllel 1994-ben. Az alsó-szászországi miniszterelnök, Gerhard Glogowski 1999-ben azzal bukta el hivatalát, hogy egy baráti cégek ingyen szállítottak sört és kávát egy családi rendezvényre. 2001-ben ugyanennek a szövetségi államnak a miniszterelnöke került bajba, amikor kiderült, hogy az IKEA áruház soron kívül 15%-os árkedvezményt nyújtott egy bútorvásárláshoz. Ezt végül úgy lehetett csak elsikálni, hogy a miniszterelnök a 132 DM-nek megfelelő különbözetet befizette a cég dolgozóinak pénztárába. 2012-ben Christian Wulff német köztársasági elnök kényszerült lemondásra, miután a média súlyos korrupcióval vádolta. Másfél évnyi nyomozás után ezek a vádak „előnyszerzésre és előny nyújtására” szelídültek. Már az ügyészség is csak azt a gyanúsítást merte bíróság elé vinni, miszerint Wulff még korábbi tisztségében, alsó-szászországi miniszterelnökként jogosulatlanul vett igénybe egy müncheni szállodaszobát, két vacsorát és más semmiségeket – összesen 770 € (≈ 230 ezer Ft) értékben! 2014 februárjában azonban a tartományi bíróság ez alól a vád alól is felmentette.

I. János Károly spanyol exkirály ellen viszont 2020-ra sok bizonyíték gyűlt össze ahhoz, hogy a király önként külföldre távozzon, miután a spanyol lapok megírták, hogy elfogadta a szaúd-arábiai uralkodó több mint 6 millió €-s „ajándékát”, amikor egy spanyol konzorcium nyerte el a Medinát és Mekkát összekötő vasútvonal építésének második fázisát. Az ügyet súlyosbította, hogy a pénz az exkirály egyik szeretőjének svájci bankszámláján landolt.18

2013-ban derült ki, hogy 1992–2000 között 1 M USD kenőpénzt fogadott el egy marketingcégtől João Havelange, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) brazil származású elnöke, aki 1974–98 között állt a szervezet élén. Igaz, ez csak sok-sok évvel a nyugdíjba vonulása után, 2013-ben bizonyosodott be.23 Később arra is fény derült, hogy a 80-as évektől kezdve Havelange-t folyamatosan vesztegette a német Adidas sportszergyártó cég is. 2014 márciusában a FIFA egyik alelnökéről derült ki, hogy 2011-ben ő és hozzátartozói 2,5 M USD kenőpénzt fogadtak el a 2022-es katari foci-vb helyszínének kiválasztásáért.24 Gyanús, hogy a katari vezetéssel összejátszva hasonló módon – szavazatvásárlás útján – jutott a 2018-as vb rendezési jogához Oroszország is. Visszamenőlegesen árnyék vetült a 2006-os német vb odaítélése során lefolyt eljárásra is, valamint a német foci akkori első számú vezetőjére, Franz Beckenbauerre is. A németek 6,7 millió eurót fizettek a FIFA korifeusainak valamikor 2000 táján.25

Az igazán nagy leleplezést azonban az jelentette, amikor 2015 májusában az amerikai igazságügyi minisztérium 14 FIFA-vezetőt 47 rendbeli vesztegetéssel, csalással és pénzmosással vádolt meg.26 A már említett korábbi ügyeket is ideértve az amerikai nyomozó ügyészek szerint a FIFA egyes vezetői és a FIFA végrehajtó bizottságába delegált nemzeti küldöttek (sokszor egészen kis lélekszámú országok képviselői) évtizedeken át pénzért „árulták” a labdarúgó-világbajnokság rendezési jogának elnyeréséhez szükséges szavazataikat.27 A 79 éves svájci Joseph Blatter, aki 1975 óta (!) dolgozott a FIFA-nak, majd 1998-tól elnöke volt a szervezetnek, a kirobbant botrány hatására 2015-ben le is mondott funkciójáról. A FIFA etikai bizottsága ezt követően Blattert és az ismert francia futballistából lett sportpolitikust, Michel Platinit 8 évre eltiltotta minden sporttevékenységtől. 2020 végén a FIFA büntetőfeljelentést is tett Blatter és Platini ellen a zürichi ügyészségen. 2022 nyarán mindkettőjüket – bizonyítékok hiányában – felmentette a svájci legfelsőbb bíróság.

Hasonlóképpen korrupt módon működött a Forma–1-es autóverseny is. A szervezőcég 25%-os tulajdonosáról és irányítójáról 2014-ben egy német bíróság mondta ki, hogy vesztegetett, de 100 millió euró kifizetése után a brit állampolgársággal rendelkező, akkor 84 éves Bernie Ecclestone megváltotta a szabadságát, miután a bíróság elfogadta, hogy magas életkora miatt nincs értelme a per lefolytatásának. Ugyanebben az ügyben viszont letöltendő börtönbüntetésre ítélték a német Bayerische Landesbank egyik felső vezetőjét.

2015 novemberében robbant az atlétikai botrány. Kiderült, hogy a 2012-es londoni olimpián aranyérmet szerző orosz sportolók jó része, állami segédlettel, évek óta doppingol, az állami laboratóriumokban a mintákat manipulálják, illetve egy alkalommal eltüntették, ráadásul 1 millió dollár kenőpénzt adtak a Nemzetközi Atlétikai Szövetség akkori, 16 éven át hivatalban volt elnökének, hogy mindezek fölött szemet hunyjon.

A 2000-es évhez kötődik minden idők egyik legnagyobb német gazdasági bűnpere, a korrupciógyanút felvető, úgynevezett Mannesmann–Vodafone-ügy. Ebben a 2006 végén lezárult bűnügyben érintett volt – egyebek között – a legnagyobb német pénzintézet, a Deutsche Bank elnöke is.29 2005-ban derült fény a Siemens korrupciós ügyeire. A nyomozás során kiderült, hogy a cég évente 40-50 millió dollárt költött arra, hogy külföldön – így nagy valószínűséggel Magyarországon is – politikusokat és más befolyásos személyeket vesztegessen meg.30 Ebben az összefüggésben persze fontos tény az is, hogy 1999-ig – mint sok más európai országban – Németországban sem számított bűncselekménynek a külföldön elkövetett vesztegetés, sőt az ilyen költségek legálisan elszámolhatók voltak.

Ezzel szemben az Egyesült Államokban már 1977-ben megtiltották az amerikai cégeknek, hogy külföldön vesztegessenek. A korábban már említett Foreign Corrupt Practices Actről van szó (FCPA), ám ezt a gyakorlatban csak 2005-től alkalmazta vasszigorral a két illetékes amerikai hatóság, az igazságügyi minisztérium és a tőzsdefelügyelet. Angliában 2011-ben lépett hatályba egy ilyen célzatú törvény. Az amerikai szabályozás szerint a büntetés, amit a rajtakapott cég fizetni köteles, többszörösen meghaladja a vesztegetés mértékét. A 2001. szeptember 11-i terrortámadás nyomán lépett életbe a Patriot Act, amely a vesztegetési pénzek átvételét egyúttal pénzmosásnak is minősítette; ez a büntetési tételek erőteljes növelését jelenti a gyakorlatban. További jelentős lépés volt 2004-ben, amikor Bush elnök ún. proklamáció formájában31 felhatalmazást adott az amerikai külügyminisztériumnak, hogy korrupciógyanú esetén bármilyen külföldi állampolgárnak megtiltsák, hogy beutazzon az Egyesült Államokba. Ezt a jogi technikát 2014-ben magyar közéleti és üzleti szereplők ellen is alkalmazták – ebből kisebb belpolitikai botrány is generálódott. Trump elnök viszont 2017 elején megkísérelte visszavonatni az FCPA-törvényt. Ez ugyanis egyike volt választási kampányígéreteinek. Ő már évekkel korábban is támadta a törvényt, mondván, hogy megvesztegetés nélkül amerikai cégek nem tudnának üzlethez jutni a nagyvilágban.

Az amerikai hatóságok legnagyobb „fogása” a Siemens lebuktatása volt 2008-ban – hozzá képest a Magyar Telekom korrupciós ügye (9.5.8.) szinte eltörpül. De nem volt jelentéktelen a francia Total olajcég 398 millió dolláros büntetése sem, amit 2013 tavaszán szabtak ki, miután bebizonyosodott, hogy a franciák 1995 és 2004 között Iránban vesztegetés útján jutottak koncessziós jogokhoz, s ennek során 60 millió dollárt használtak fel korrupt módon.32 A Magyar Telekomhoz hasonló, globális összefüggésben merült fel a vád az ugyancsak német Mercedes ellen. Az amerikai hatóságok 2010-ben a gyártó Daimler céget efféle korrupciós ügyek miatt 185 M $-ra büntették, és különféle adminisztratív szankciókat kényszerítettek a német cégre. 2014 decemberében az amerikai hatóságok 772 M USD-re büntették a budapesti metrókocsikat is gyártó francia Alstom céget, miután kiderült, hogy Egyiptomban, Indonéziában, Tajvanon és a Bahamákon sok-sok éven át, 2011-ig helyi tisztviselőket vesztegettek meg, hogy erőművek építésére szóló megbízásokhoz jussanak. A nyomozás során megállapították, hogy a konszern legalább 75 M USD-s megvesztegetéssel mintegy 4 Mrd dollár értékű megrendelésre tett szert, az ebből származó profit pedig csaknem 300 M USD volt – egyszóval megérte. A bírság rekordnagysága részben annak volt köszönhető, hogy az Alstom nem működött együtt az amerikai kormánnyal.33 2022-ben zárult le a svájci székhelyű Glencore nyersanyag-kereskedő cég jogvitája az amerikai és brit hatóságoknál. A svájci cég legfelső vezetői mind a két ország hatóságai előtt elismerték, hogy 2007 és 2018 között folyamatosan vesztegettek kormánytagokat és felelős döntéshozókat számos afrikai és latin-amerikai országban.34

2020 elején az Airbus-konzorcium korábban soha nem alkalmazott mértékű „büntetés” (3,6 USD) megfizetését vállalta a francia, angol és amerikai hatóságok felé a 2004 és 2016 között elkövetett megvesztegetések miatt. Három országban folyt komoly nyomozás – és ők szedik be a büntetést –, de a polgárirepülőgép- és műholdeladásokkal kapcsolatos közbeszerzések során az európai konzorcium legalább 16 országban folyamodott vesztegetéshez, így – például – Japánban, Oroszországban, Kínában és Nepálban is.37 A cég gyanúja szerint az eladások során több százmillió euró folyt el külsős ügynökökhöz, az évtizedek óta alkalmazott rendszer pedig korrupcióra is lehetőséget ad. A saját szervezetén belül lefolytatott vizsgálat eredményeként az Airbus meg is vált csaknem száz alkalmazottjától az etikai előírások megsértése miatt.

1999-ben Magyarországon is volt Lockheed-botrány. Mint azt a Népszava május 19-i száma nyilvánosságra hozta, a Fidesz három államtitkára, 29 országgyűlési képviselője, valamint az FKgP két képviselője levelet írt az amerikai szenátus több tagjának azt javasolva, hogy a Lockheed Martin fegyvergyártó cég Magyarországon is gyakran megfordult vezetője, Steven M. Jones legyen az Egyesült Államok budapesti nagykövete. A levelet aláíró három államtitkár közül kettő – Balsay István és Selmeczi Gabriella – lemondott, a harmadik, akinek amerikai gyógyítási költségeit éppen a Lockheed Martin cég állta, vagyis a legközvetlenebb módon volt érintve, időközben elhunyt. Az ügy hátterében az állt, hogy a Lockheed F–16-os vadászbombázókat akart eladni Magyarországra. Mint sok-sok évvel később kiderült, a Lockheed akkor már évek óta pénzzel támogatta a magyar közélet egyes befolyásos figuráit, például Bayer Zsolt újságírót is, aki akkoriban a Népszabadság munkatársa volt.38

Magyar politikusok megvesztegetésétől a konkurencia, a Gripeneket gyártó svéd holding sem rettent vissza. Lapjelentések szerint „180 millió schilling [3,3 Mrd Ft] volt az összeg, amelyet öt magyar személy kapott megvesztegetés gyanánt a Gripen-lízingüzlet előmozdítására” valamikor 1998 és 2001 között.39 Ebben az ügyben – úgy tűnik – kulcsszerepet játszott az anyagi ágon magyar és grófi címmel büszkélkedő Alfons Mensdorff-Pouilly40 – ő közvetített a svédek és a magyarok között.41 A botrányban a három említett fideszes államtitkár is besározódott, akik az amerikai Lockheed cég mellett lobbiztak. Amint ez kiderült, Orbán nyomban le is váltotta őket. Név szerint: Selmeczi Gabriellát, Balsay Istvánt és Gyuricza Bélát, aki a botrány közepette súlyos betegségben elhalálozott.42

Az amerikai igazságügyi hatóságok gyanúja szerint 2005-ben a Volánbusz Zrt. 31 db-os közbeszerzése során a Mercedes autókat gyártó német Daimler cég magyar állami tisztviselőket vesztegetett meg. A Mercedes buszok ügyét Magyarországon az MNV Zrt. Belső Ellenőrzési Irodája 2010 tavaszán kivizsgálta, de – néhány kisebb szabálytalanságtól eltekintve – nem találta nyomát semmiféle törvénytelenségnek.43 Nyomozott a rendőrség és az ügyészség is, de végül megszüntették a nyomozást. A budapesti Combino villamosok beszerzése ügyében gyanúba keveredett a német Siemens is. A Nemzeti Nyomozó Iroda 2005-ben kezdte meg a vizsgálódást, de nincs hír arról, hogy eljutottak volna a Siemens-vezetők elleni vádemelésig.44

Az amerikai Microsoft tucatnyi országot érintő szoftverlicenc-értékesítési hálózatának vesztegetési ügyei először Romániában kerültek bírósági szakaszba.45 A 2004-re visszanyúló ügyeknek legalább 100 gyanúsítottja volt, köztük 9 miniszter, a vesztegetések összegét 50 millió dollárra becsülték. A legfelső bíróság 2016 októberében hirdetett jogerős ítéletet, a 2–6 év közötti letöltendő börtönbüntetések mellett együttesen több mint 17 millió eurónyi vagyonelkobzást is elrendelt. A legnagyobb, 6 éves szabadságvesztést Gheorghe Ștefanra, Karácsonkő (Piatra Neamt) volt polgármesterére szabta ki a bíróság. Gabriel Sandu volt távközlési miniszter letöltendő büntetését kettőről három évre súlyosbították.

A világ más országaiban, így például Magyarországon (de Olaszországban, Kínában, Oroszországban, Pakisztánban, Szaud-Arábiában, Törökországban, Thaiföldön stb. is) a botrányt úgy sikerült – többé-kevésbé – eltussolni, hogy a Microsoft anyacége és a helyi leányvállalata, peren kívüli megállapodás részeként, az FCPA-törvény megsértése miatt 25 millió USD büntetést fizetett az amerikai államnak. A vizsgálat azt állapította meg, hogy Magyarországon 2013-tól legalább 2015-ig a „cég egy magas rangú vezetője” és több alkalmazottja 4 közvetítő cég (viszonteladó) bevonásával értékesített a kormányzati szféra számára szoftvereket, az ügyletért pedig kedvezményes árakat könyvelt el, ám az állami szervek valójában magasabb áron jutottak hozzá a programok licencéhez, a különbözetet pedig „korrupt célokra használták fel”. Az ügyészek állítása szerint így a cég legalább 14,6 M USD (≈ 43 Mrd Ft) illegális profitra tett szert. Magyarul: a Microsoft magyar vezetése kenőpénzekkel vette rá az államot, hogy az ő szoftvereiket használják, amiért aztán az állam papíron kevesebb, valójában magasabb árat fizetett. Így az amerikai adóhivatalt is veszteség érte. Amint az ügy napvilágra került, a Microsoft Magyarország a cég négy munkatársától is megvált.46 Az EU csalás elleni hivatala nagyjában-egészében 2021 decemberében zárt le a vizsgálódásait.

A már fentebb említett francia Alstom korrupciógyanús ügyletei miatt 2016-ban a brit Súlyos Csalások Elleni Hivatal (Serious Fraud Office, SFO) is vizsgálódott. A hírek szerint négy Alstom-vezetőt azzal gyanúsítottak, hogy 2005–2006-ban a magyar és a litván47 metróeladások során is vesztegettek. Osztrák állampolgárok ügyében Ausztriában is folyt nyomozás a budapesti metróépítés kapcsán korrupcióval meggyanúsított cégek és üzletemberek ellen, de 2017 májusában ez eredménytelenül zárult.48 Budapesten a per első fokon még 2020-ban is tartott.49