Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon III.

Viták, megoldások, értékelések

9.7.3. Korrupcióval meggyanúsított politikusok a volt szocialista országokban

Vietnámban két államelnök is megbukott. 2023 elején Vietnámban Nguyen Xuan Phuc köztársasági elnök kényszerült lemondásra korrupció gyanúja miatt. Meglepő módon utóda, Vo Van Thuong egy évvel később ugyanilyen helyzetbe került. Mindkettőjük ellen pártvizsgálat folyt, bírósági ítéletről nem volt hír.1

Miniszterelnökök bukása. Horvátországban történt a legsúlyosabb – ráadásul magyar vonatkozásai miatt is fontos – eset. 2012-ben, első fokon összesen 10 év börtönbüntetésre ítélték Ivo Sanader volt horvát miniszterelnököt, a Horvát Demokrata Unió párt elnökét, akit ebben a perben háborús nyerészkedés, hivatali visszaélés és vesztegetés bűntettének elkövetésével vádolt a horvát ügyészség korrupció és szervezett bűnözés elleni irodája. Egyrészt azzal vádolták, hogy 1994–1995-ben, még külügyminiszter-helyettesként, mintegy 0,5 M € jutalékot fogadott el a Hypo Alpe Adria banktól azért, hogy Horvátország az osztrák pénzintézettől vegyen fel kölcsönt csaknem 10 M euró értékben, illetve lehetővé tette a bank terjeszkedését Horvátországban. A másik vádpont szerint Sanader a Moltól 10 M € euró kenőpénzt kapott, hogy ennek fejében a Mol irányítói jogokat szerezzen az INA horvát olajipari cég felett – a veszteséges gázüzletág kivételével. A Hypo-ügyben 3 év 6 hónap, az INA–Mol-ügyben 7 év 6 hat hónap büntetést szabott ki a bíróság. Az egyesített per összesített ítélete 10 év börtön és a jogtalanul szerzett pénz elkobzása volt, ám ezt az ítéletet 2015 júliusában a horvát Legfelsőbb Bíróság eljárási hibákra hivatkozva megsemmisítette. 2013 májusában Sanader ellen egy újabb per is indult azzal a váddal, hogy a kormányfő 2008-ban nyomást gyakorolt az állami villamosenergia-cég vezérigazgatójára annak érdekében, hogy a cég előnytelen hitelszerződést kössön egy horvát üzletemberrel. 2014 márciusában Sanader egy pártfinanszírozással összefüggő csalási ügyben – ugyancsak első fokon – 9 év börtönt kapott egy zágrábi bíróságtól. Mindezzel együtt, illetve mindezek ellenére Sanadert 2015 novemberében a bíróság szabadlábra helyezte, miután a sorozatos felmentések és perújrakezdések miatt nem maradt ellene egyetlen jogerős, elmarasztaló ítélet sem hatályban. 2020-ban viszont Sanadert vesztegetés elfogadásáért (első fokon) 8 év börtönre ítélték, és (ugyancsak első fokon) 6 évet kapott a Mollal kapcsolatos perben.

Pavlo Ivanovics Lazarenko 1996/1997-ben volt Ukrajna miniszterelnöke. Az Ukrán Legfőbb Ügyészség 1998. szeptember 14-én indított eljárást ellene az állami vagyon kárára különösen nagy értékben elkövetett sikkasztás ügyében. Később egy svájci bíróság is vizsgálatot kezdeményezett ellene pénzmosás gyanújával. 1998 decemberében a francia–svájci határ átlépése után a svájci hatóságok le is tartóztatták. Rövid fogva tartás után 3 M USD óvadék ellenében bocsátották szabadlábra. Lazarenko ekkor érvényes panamai útlevéllel utazott Svájcba. 1999-ben végleg külföldre menekült. De nem volt szerencséje, 2006-ban az Egyesült Államokban pénzmosásért ítélték börtönbüntetésre: 9 évet kapott, de csak 3 évet volt börtönben.2

Egészen más történt, egy későbbi ukrán miniszterelnök Julija Timosenko esete, aki egyébként korábban Lazarenko politikai szövetségese volt. Őt 2011 augusztusában tartóztatták le, majd 2012-ben hatáskör túllépésének vádjával, arra hivatkozva ítélték jogerősen 7 év szabadságvesztésre – és kötelezték mintegy 137 M € kártérítésre –, hogy második miniszterelnöksége idején, 2009-ben Ukrajna számára hátrányos gázmegállapodást kötött Oroszországgal. Ez nyilvánvalóan konstruált per volt – az egész nemzetközi közösség így ítélte meg.3

2012 nyarán a román legfelsőbb bíróság 2 év letöltendő börtönbüntetésre ítélte Adrian Năstase volt miniszterelnököt. Năstasét, aki 2004-ben volt kormányfő, egy illegális kampányfinanszírozási ügyben befolyással való visszaélésben találta vétkesnek a román kúria. A volt kormányfő befolyása alatt álló személyek építésügyi konferenciát szerveztek, amelyen – részvételi díj álcája alatt – a politikus választási kampányára gyűjtöttek pénzt. A büntetés kétharmadát a román politikus le is ülte.4 2014 januárjában újabb jogerős ítélet – 4 év börtön – született Năstase ellen egy lakásfelújítással kapcsolatos korrupciós vád alapján.

47: Románia külön eset

A korrupció elleni harc jegyében Romániában a bíróságok 2013-tól szinte sorozatban gyártották a magas rangú politikusok elleni büntető ítéleteket. 2015 elején már 13 egykori miniszter kapott jogerős, elmarasztaló ítéletet, és további 15 miniszter ügye volt bírói szakaszban. Politikai elemzők szerint a leleplezések számának növekedése mögött egyfelől a korrupcióellenes ügyészség (DNA) és a hírszerző szolgálat (SRI) félig nyílt, félig titkolt együttműködése állt, másfelől pedig az a nem is titkolt kormányzati szándék, hogy a korrupció elleni eltökéltség bizonyításával Romániát az EU beengedje az ún. schengeni övezetbe. Szerepet játszott továbbá a történetben, hogy a DNA sajátos jogértelmezése szerint – amelyet egyébként a román Alkotmánybíróság is elvetett – „hivatali visszaélés”-nek tekintették az ún. „hibás” döntéseket is.5 És végül táptalaja volt mindennek az is, hogy – akárcsak Magyarországon –, ebben az időszakban a korrupcióellenesség Romániában is a politikaellenesség szinonimájává volt.6

Traian Băsescu román államfő ellen is éveken át nyomozás folyt. Az ún. flottaügyben a gyanú szerint ő és 79 feltételezett bűntársa a 90-es években áron alul adta el Románia 16 kereskedelmi hajóját egy külföldi cégnek. A flottaügy végigkísérte Băsescu politikai karrierjét, aki 2004–2014 között volt Románia elnöke. Ellenfelei folyamatosan erre az ügyre hivatkozva próbálták lejáratni. Például a szociáldemokrata Victor Ponta miniszterelnök több ízben kifejezte meggyőződését, hogy Băsescu börtönbe kerül, ha lejár elnöki mandátuma. Nem ez történt. Pár hónappal azután, hogy távozott az elnöki pozícióból, az ügyészség a flottaügyben megszüntette az ellene folytatott nyomozást.7 Nem sokkal később viszont egy 2008-as, másik feljelentést vettek elő. A gyanú szerint Băsescu még Bukarest főpolgármestereként 2003-ban egy magánszemélynek jogtalanul szolgáltatott vissza egy ingatlant.8 2015 októberében a román ügyészség a volt elnököt – egy politikai ellenfele által tett 2009-es feljelentés alapján – azzal vádolta meg, hogy egy román újságíró 2005-ös elrablása nyomán az elnök és Vasile Blaga akkori belügyminiszter elsikkasztott 4 M USD-t a feltételezett – ám hivatalosan soha meg nem erősített – 12 M USD váltságdíjból, amelyet a román állam a feljelentő szerint kifizetett a túszok kiszabadításáért.9

Később, 2015 júniusában a DNA Ponta miniszterelnököt is „betámadta”: többrendbeli okirat-hamisítással, pénzmosással, adócsalásban való bűnsegédlettel és összeférhetetlenséggel gyanúsították meg, elsődlegesen Ponta 2007–2008-as ügyvédi tevékenységével kapcsolatban. A vádirat szerint a turceni és a rovinari erőmű privatizációjában Ponta – parlamenti képviselőként – papíron egy ügyvédi irodának dolgozott, de ténylegesen nem végzett jogi munkát, ám ennek ellenére felvett 40 ezer € honoráriumot és ajándékképpen egy Mitsubishi Lancer típusú autót is kapott. Erre való hivatkozással az államfő Pontát nyomban lemondásra szólította fel, de Ponta hivatalban maradt. Perében 2018 májusában született elsőfokú döntés: a Legfelsőbb Bíróság felmentette a vádak alól

Nem sokat késett a politikai támadás a 2014-ben megválasztott Klaus Johannis államfő ellen sem. Egy oknyomozó újságírócsapat szerint az egykori nagyszebeni polgármester a 90-es évek elején úgy szerzett jelentős ingatlanvagyont, hogy hamis dokumentumokat gyártva visszaperelte az államtól a város egyik értékes ingatlanát, amelynek eredeti tulajdonosa örökös nélkül halálozott el.10

2018-ban – első fokon – 3 év és 6 hónap letöltendő börtönbüntetésre ítélte a román legfelsőbb bíróság hivatali visszaélésre való felbujtásért Liviu Dragnea szociáldemokrata (PSD) pártelnököt, és elrendelte korábbi felfüggesztett ítélete letöltését. Egy korábbi, 2017-ben megfogalmazott ügyészségi gyanúsítás szerint 2001-ben Dragnea, Teleorman megye önkormányzati elnökeként, az ügyben szintén gyanúsítottként szereplő 8 bűntársával együtt bűnszövetkezetet hozott létre, amely magántulajdonba játszotta át a TelDrum önkormányzati közútépítő és karbantartó vállalatot, majd az annak törvénytelenül juttatott közpénzek egy részét elsikkasztotta vagy pártja finanszírozására fordította. 2019 májusában a legfelsőbb bíróság jogerősen 3 és fél év jogerősen letöltendő börtönbüntetésre ítélte a politikust. Dragneának ez volt a második ügye, ami miatt bíróság elé kellett állnia, és amiért jogerősen elítélték. 2016-ban 2 év felfüggesztett börtönbüntetést rótt ki rá a Korrupcióellenes Ügyészség választási csalásra való felbujtás miatt. Dragnea az ügyei miatt az elmúlt években a kormányban már nem vállalt tisztséget, de a párt elnökeként addig is ő gyakorolta az informális hatalmat a román kabinet mögött.

Minden bizonnyal igaza volt Markó Bélának, aki szerint 2010 után – lényegében a 2. Orbán-kormány hatalomra jutásával egy időben – „Romániában a háborús közérzet fenntartásának leghatékonyabb eszköze a korrupció ellenes küzdelem [lett], amely folyamatosan éleződik, mint annak idején az osztályharc.”11

2013 elején korrupciós vádak miatt kellett lemondania Janez Janša szlovén miniszterelnöknek, aki kétszer is betöltötte ezt a pozíciót. Első fokon két év letöltendő börtönt kapott, miután a bíróság bizonyítottnak látta, hogy miniszterelnökként a finn Patria cégtől fegyvervásárlásokhoz kapcsolódóan 2006-ban 2 millió € kenőpénzt kért. A 280 millió eurós üzlet végül nem valósult meg, és a kenőpénz sem lett kifizetve.12 Ennek ellenére börtönbe került, ahonnan az Alkotmánybíróság közbeavatkozása nyomán tudott kikerülni 2014 decemberében, ahol akkor már fél évet töltött. A taláros testület azért döntött így, mert a nyomozás során Janša jogai sérültek. Ezt követően viszont az ügyészek új eljárást indítottak ellene. A korrupcióellenes bizottság szerint ugyanis 2005-ben – szintén miniszterelnöksége idején – áron alul adott el egy építési területet az Imos építőipari cégnek, majd ugyanettől a cégtől vásárolt egy impozáns lakást a fővárosban. Az említett cég ebben az időszakban jelentős megrendeléseket kapott az államtól, vagyis a szlovén kormánytól. Janšát összeférhetetlenséggel, hatalommal való visszaéléssel és befolyással való üzérkedéssel vádolták, valamint azzal, hogy önmaga és a cég számára is jelentős anyagi hasznot szerzett. Végül ügyeit elévülés miatt lezárták a szlovén nyomozó hatóságok, Janša pedig folytatta politikai pályáját: 2020 márciusában már ismét miniszterelnök volt.

2005 áprilisában a frissen hivatalba lépett Stanislav Gross 36 éves cseh miniszterelnök lemondásra kényszerült, miután nem tudott számot adni lakásvásárlásának forrásairól. Szeptemberben azután a Szociáldemokrata Párt vezetéséről is le kellett mondania, mert kitudódott, hogy az Unipetrol olaj- és vegyipari vállalat privatizációjához kapcsolódó vesztegetési ügyben valahogyan érintett lehetett.13 Ezzel szemben 2013 júniusában egy korrupciónak kikiáltott politikai alku miatt kellett lemondania Petr Nečasnak, a Polgári Demokratikus Pártból érkező cseh miniszterelnöknek. A média azért kiáltott korrupciót, mert a kormányfő állami tulajdonú cégekben jelentős tiszteletdíjjal járó pozíciókat ajánlott három parlamenti képviselőnek, ha lemondanak a mandátumukról. Mindhárom képviselő ellenezte ugyanis a kormány tervezett gazdasági megszorító intézkedéseit.

48: „Az ilyen üzlet a politika szükséges tartozéka”

Ilyen ügyben csak Csehországban merült fel egyértelmű nyíltsággal a korrupciós vád – méghozzá a hivatalban lévő miniszterelnökkel szemben, nálunk soha. Nečas kormányfőt azzal vádolta meg a cseh ügyészség, hogy „megvesztegett” három, saját pártjába tartozó országgyűlési képviselőt. Az alku tárgya az volt, hogy három képviselő nem volt hajlandó megszavazni a kormány adóemelési javaslatát,14 viszont készek voltak lemondani mandátumukról, ha cserébe jó megélhetést biztosító állást kapnak. Amikor a miniszterelnök éppen e miatt az ügy miatt lemondani kényszerült, azzal védekezett, hogy az ilyen üzlet a politika szükséges tartozéka.

Az alku megszületett, és így a kormány keresztül is vitte a szükséges törvényeket a képviselőházon. Rövid vizsgálati fogság után a három képviselőt felmentették a gyanú alól, mert az alkut a parlamentben kötötték. Nečas és kabinetfőnöke (egyben szeretője) ellen 2014 februárjában kezdeményezett bűnvádi eljárást a prágai rendőrség.15 Nečas nem is került bíróság elé, kabinetfőnökét pedig 2015 májusában tisztázta a bíróság a hatalommal való visszaélés vádja alól.16

2014 tavaszán az egykori grúz miniszterelnököt, Ivane Mirabisvilit egy helyi bíróság 5 év börtönre ítélte pártfinanszírozással összefüggő bűncselekmények és egy villa kisajátítása miatt. Mirabisvili elítélésekor a legnagyobb ellenzéki párt, az Egyesült Nemzeti Mozgalom elnöke volt, korábban pedig a korábbi grúz elnök, Szaakasvili szövetségese. Az ítéletet megelőzően a grúz ellenzéki politikus 10 hónapot már előzetesben töltött.17

2015 őszén a korábbi moldovai miniszterelnököt, Vlad Filatot azzal a gyanúval vették őrizetbe, hogy az EU felé orientálódó, liberális politikus közreműködött az országot pénzügyileg romba döntő, 1 Mrd USD-s bankcsalásban. Az elsőfokú ítélet 2016 nyarán született meg: hatalommal való visszaélés miatt Filat 9 évet kapott.18

2015 decemberében korrupciós vádak alapján egy regionális bíróság 10 év börtönbüntetésre ítélte Serik Akhmetovot, aki 2012–14 között volt miniszterelnök Kazahsztánban. A bíróság szerint a politikus sikkasztás és állami pénzek helytelen felhasználásával követett el bűncselekményt. Akhmetov, aki mindvégig tagadta bűnösségét, az utolsó szó jogán bocsánatot kért Nurszultan Nazarbajev elnöktől, amiért „hanyagsága korrupcióhoz vezetett a karagandai régióban”.19,20 Kirgizisztánban 2020-ban korrupció miatt 11 éves börtönbüntetést kapott Almazbek Atambajev elnök, míg korábban az ő egyik miniszterelnökét, Szapar Iszakovot 18 évre ítélte el egy helyi bíróság.

2017 kora őszén Dzsargaltulga Erdenebat mongol miniszterelnök egész kormányát leváltotta a Nagy Népi Hurál, mert kiderült, hogy a kormány 328 M USD értékben írt alá szerződéseket három olyan céggel, melyek három kormánytaghoz köthetők. A miniszterelnök és a kormány leváltását még a kormánypárt, a Mongol Néppárt képviselőinek többsége is támogatta, 33 kormánypárti képviselő mellett kilenc ellenzéki és egy független szavazott a 76 fős parlamentben a kormány távozására. A botrány azután robbant ki, hogy a kormány az igazságügyi miniszter építési vállalatával szerződött. De egy államtitkár útépítő cége és a szociális és munkaügyi miniszter családjának bányavállalata is kapott megbízásokat. A kormányfőt emellett azzal is vádolták, hogy nyáron az elnökválasztási kampányban dollármilliókat osztott szét gyerekes családoknak, hogy a kormánypárt jelöltjére szavazzanak.

2018 októberében 2 év börtönre ítélték a volt macedón miniszterelnököt, aki 2006–2016 között töltötte be ezt a pozíciót. A vád szerint Nikola Gruevszki 2012-ben törvénytelenül vette rá a belügyminisztert egy 580 ezer eurós Mercedes beszerzésére, amit azután a magánútjaira akart használni. Gruevszki annak ellenére, hogy börtönbüntetést kapott, képviselő maradhatott, mert a szkopjei képviselőház nem szavazta meg képviselői mandátumának visszavonását. A börtön elől – az Orbán Viktorral jó viszonyt ápoló – Gruevszki 2018 november elején Magyarországra menekült. 2022 áprilisában, távollétében, Szkopjében további 7 év börtönre ítélték pénzmosás és az állami vagyon megkárosítása miatt.

2022 márciusában az Európai Ügyészség kezdeményezésére Szófiában egy napra őrizetbe vették Bojko Boriszov egykori bolgár miniszterelnököt és több munkatársát az EU-pénzekkel kapcsolatos korrupció gyanúja alapján.

Miniszterek börtönben. 2013 nyarán Kínában Liu Cse-csün vasútügyi minisztert, akinek működése idején kolosszális méretű vasúti korszerűsítési programok zajlottak az országban, korrupció miatt halálra ítélték. Két év múlva életfogytiglant kapott. Azzal vádolták, hogy 11 embert segített előléptetéshez vagy előnyös szerződéshez, és ezért 1986–2011 között összesen több mint 11 M USD-nek megfelelő kenőpénzt fogadott el.21

2016 novemberében Oroszországban tettenérés nyomán korrupció vádjával letartóztatták a szövetségi gazdaságfejlesztési minisztert, Alekszej Uljukajevet. A hatóságok szerint 2 millió USD kenőpénzt fogadott az állami tulajdonú Rosznyefty olajcégtől. 1953 – Berija bukása – óta egyszer sem volt példa arra, hogy hivatalban lévő orosz (szovjet) miniszterrel szemben bármilyen bűnvádi eljárás induljon. Uljukajev, aki mindvégig tagadta az ellene felhozott vádakat, 2017 decemberében – ilyen ügyben – párját ritkítóan szigorú büntetést, 8 év letöltendő fegyházat kapott.

2002-ben Kazahsztánban Mukhtar Abljazov energiaügyi minisztert marasztalta el egy helyi bíróság. A hivatali ideje alatt elkövetett korrupciós bűncselekmények miatt 6 évre ítélték, amelyből azonban csak 10 hónapot töltött le.22

Lengyelországban 2007-ben Barbara Blida egykori építésügyi minisztert egy magát menteni igyekvő vállalkozó vallomása alapján belekeverték egy bányával kapcsolatos korrupciós ügybe. Az ellene indított médiakampány a politikusnőt annyira kiborította, hogy amikor a nyomozók házkutatási paranccsal a lakására jöttek, egy óvatlan pillanatban öngyilkosságot követett el. A későbbi vizsgálatok nyomán csaknem bizonyossá vált, hogy a volt miniszter asszony ártatlan volt. Az ügynek súlyos következménye lett. A Központi Antikorrupciós Irodát (Centralne Biura Antykorupcyjnego – CBA) irányító Mariusz Kaminskit a következő kormány bíróság elé állította, ahol első fokon 3 évet kapott.23 2012-ben egy sportminisztert, Tomasz Lipiecet korrupcióért 3 és fél évi börtönbüntetésre ítéltek, mert tárcavezetőként – egyebek között – legalább 100 ezer złoty kenőpénzt követelt és fogadott el a varsói központi sporthivatal igazgatóhelyettesének kinevezéséért.24

Horvátországban is csuktak le minisztert, méghozzá a fentebb már említett Sanader-ügyhöz kapcsolódóan. 2013-ban Petar Čobanković agrárminiszter 1 év börtönbüntetést kapott, amiért közreműködött egy ingatlan minisztérium részére történő törvénytelen megvásárlásában, s amiért – a vád szerint – Sanader 17 M horvát kúna (≈ 680 M Ft) kenőpénzt kapott.25

2018 őszén, Jerko Ivanković Lijanovićot, Bosznia-Hercegovina egykori mezőgazdasági miniszterét ítélték – első fokon – 12 évnyi börtönbüntetésre különféle gazdasági bűncselekmények vádjával.

Romániában, a fentebb már bemutatott korrupcióellenes kampány keretében, 2013-ban Victor Babiuc volt védelmi miniszter és Dumitru Ciolfina volt vezérkari tábornok kapott 2–2 év szabadságvesztést, egy államot megkárosító 1999-es telekcsere ügyében, amellyel a bukaresti Steaua futballklubnak kedveztek.26

Egy évvel később – bűnrészesként, hivatali hatalommal elkövetett visszaélés miatt – jogerősen 5 év letöltendő börtönbüntetésre ítélte a román legfelsőbb bíróság27 Relu Fenechiu volt közlekedési minisztert. A vád szerint 2002 és 2005 között az általa birtokolt vagy vezetett cégek egy állami áramszolgáltató vállalatnak használt transzformátorokat adtak el olyan feltételek mellett, mintha újak lettek volna, és így mintegy 6 M lej (≈ 400 M Ft) kár érte az állami vállalatot. 2014-ben jogerősen 2 év 8 hónapra ítélték Sorin Pantiș volt liberális távközlési minisztert az ún. Rompetrol ügyben, amikor is a miniszter a bukaresti törvényszék szerint a tőzsdei bevezetés idején felelős volt a piac manipulálásáért, illetve egy nagyobb bűnszövetkezet támogatásáért.

2015 elején a román legfelsőbb bíróság jogerősen 4 év leöltendő börtönbüntetésre ítélte Nagy Zsoltot, a liberális Tăriceanu-kormány egykori távközlési és informatikai miniszterét az ún. stratégiai privatizációk ügyében. A vád szerint bizalmas információkat adott ki külföldieknek magánosításra váró állami vállalatokról. Először hazaárulással is vádolták, de ez alól felmentették. Az ügy további vádlottjai28 – például – Codruţ Şeres volt gazdasági miniszter 4 év 8 hónapot, Kerekes Gábor távközlési államtitkár, az RMDSZ29 egykori gazdasági alelnöke 4 évet kapott.30 Korábban az ún. postaperben Nagy Zsoltot 3 és fél év felfüggesztett börtönre ítélték, ami a második ítélet nyomán letöltendővé vált. Ebben a korábbi perben Nagyot és Tudor Chiuariu volt igazságügyi minisztert azzal vádolta az ügyészség, hogy 2005–2006-ban egy kormányhatározattal segítettek magántulajdonba átjátszani egy – a reális érték törekére értékelt – bukaresti állami ingatlant, amelyet a Román Posta tőkeapportként vitt be egy magáncégekkel közös vállalkozásba. Az ügyészség szerint ezzel 8,6 M €-s kárt okoztak az államnak.

A 2000 és 2004 között közlekedési és közmunkaügyi miniszteri posztot betöltő szociáldemokrata politikus, Miron Mitrea 2015 februárjában, jogerősen, 2 év börtönt kapott közel 1 millió lej (≈ 70 M Ft) megvesztegetés elfogadása miatt.31 A megvesztegető személy, Irina Jianu, a Bákó megyei építési szakhatóság vezetője volt, aki ezért 5 évet kapott. Jianut egyébként a Năstase-perben – lásd feljebb – már korábban elítélték egy 2004 előtti, másik korrupciós bűncselekmény miatt is.32

Még ugyanebben a hónapban korrupcióért jogerősen 5 év letöltendő börtönbüntetésre ítélte a román legfelső bíróság Monica Iacob Ridzi volt ifjúsági és sportminisztert. Ridzi asszonyt – aki 2009-ben fél évig volt tárcavezető, mint a jobbközép Demokrata Liberális Párt (PDL politikusa – hivatali visszaélésben találták vétkesnek, mivel állítólag fiktív szolgáltatásokért, versenytárgyalás nélkül utalt ki magáncégeknek több mint 600 ezer eurót az államkasszából. Ugyanebben a perben a minisztérium egyik volt tisztségviselőjét és egy üzletembert letöltendő, hét másik vádlottat pedig felfüggesztett börtönbüntetésre ítéltek az ügyben. A korabeli sajtókommentárok szerint a Ridzi-ügyben az államfő lánya is érintett lehetett. A volt ifjúsági és sportminiszter ugyanis Elena Băsescunak, az exelnök lányának közeli barátnője volt, aki 2009-ben függetlenként szerzett európai parlamenti mandátumot. Egyes lapok azt feltételezték, hogy a korrupciós ügy során Ridzi valójában Elena Băsescu EP-választási kampányához szerzett törvénytelenül pénzt.33

2015 októberében első fokon 4 év letöltendő börtönbüntetésre ítélték Stelian Fuia volt mezőgazdasági minisztert, egykori liberális párti politikust, akit azzal vádoltak, hogy 2005 és 2007 között a funduleai gyógynövény-kutatóközpont igazgatójaként elmulasztotta megtenni hivatali kötelességét, és ezért elárverezhetővé vált a kutatóintézet több épülete, aminek révén anyagi haszonhoz jutott a miniszter sógorának cége. Ezáltal az államot 1,6 millió lejjel (több mint 358 ezer euróval) károsították meg. Fuia a Mihai Răzvan Ungureanu vezette rövid életű jobbközép kormánynak volt a tagja 2012 elején.34 2022 tavaszán 6 évi börtönt kapott Elena Udrea egykori turisztikai miniszter, Traian Băsescu volt államfő egyik legfőbb bizalmasa. Többrendbeli megvesztegetés elfogadása, hivatali visszaélés és európai alapok eltérítése volt a vád.

Szlovákiában 2008 novemberében két volt minisztert jogerősen is elítéltek hatáskörrel való visszaélés és 100 M €-s közbeszerzés befolyásolása miatt. Marián Janusek és Igor Stefanov 2007-ben egymás után vezette az építésügyi minisztériumot. Bár személyesen egyikük sem húzott hasznot egy szabálytalan EU-pályázatból, az összeg nagysága miatt 11, illetve 9 év fogházat kaptak, és még 30 ezer euró pénzbírságot is kellett fizetniük.

* * * * *

Mint korábban már említettük, Magyarországon és több más volt szocialista országban is számos példa volt arra, hogy bűnüldözés helyett boszorkányüldözés folyt: a korrupcióellenes kampány célja a kormány vagy a kormányzó párt ellenfelei voltak. Szelényi Iván találó kifejezésével: „szelektív kriminalizáció” folyt és folyik.35 Ennek kezdetei – noha ez mára már elfelejtődött – valójában az 1980-as évek elejéig, Andropov és Gorbacsov idejére nyúlnak vissza. A Szovjetunióban 1982 és 1989 között korrupciós vádak alapján több mint 4 ezer embert zártak börtönbe, így például az egykori szovjet belügyminiszter-helyettest, Jurij Csurbanovot, a korábbi pártállami vezető, Leonyid Brezsnyev vejét is az ún. üzbég gyapotcsalások ügyében.36

Magyarországon a rendszerváltás előtt ilyesmi csak kivételesen fordult elő. Ilyen volt Onódy Lajos ügye, amelynek keretében 1964-ben egy sikeres budapesti vállalatvezető, az Éttermi és Büfé Vállalat igazgatója37 lett egy gazdasági bűncselekményként beállított koncepciós per áldozata,38 vagy a „meggymagos” Demeter Béla kálváriája 1971-ben (3 év két hónapot kapott39). A rendszerváltás után – bár Ónody kérte – nem rehabilitálták, de az MSZMP-ből történt kizárásáról az MSZP mint utódpárt kimondta, hogy „koncepciós jellegű volt”. Hasonló sorsra jutott 1972-ben a Mezőgazdasági Gép- és Alkatrész-kereskedelmi Vállalat (Megév) igazgatója, majd 1975-ben Kovács Alajos, a pesthidegkúti Rozmaring Mezőgazdasági Tsz. elnöke is.40 Ezek a viszonylag jól ismert történetek. Az viszont teljesen feledésbe ment, hogy a 70-es évtized első felében több mint ezer (!) termelőszövetkezeti vezető ellen indult eljárás, ami – Varga (2012) kutatásai szerint – azt jelenti, hogy a vezetői gárda 10-15%-a volt érintett. Arról pedig egyáltalán nem volt és nem is lehetett tudomása a korabeli közvéleménynek, hogy ezeket a koncepciós ügyeket az MSZMP erre a célra felállított titkos testülete, az ún. Koordinációs Bizottság kezdeményezte, amelynek a KB adminisztratív titkára, a belügyminiszter, az igazságügyi miniszter, a legfőbb ügyész, valamint a Legfelsőbb Bíróság elnöke volt tagja.41

Amint az alábbiakban bemutatjuk, a rendszerváltást követő, bizonyítható korrupciós ügyek leleplezésével párhuzamosan nemcsak Magyarországon, de Oroszországban, Bulgáriában, Csehországban, Kínában, Lengyelországban, Romániában és Szerbiában42 is egymást érték a gyanúsan lejárató célú, korrupcióra hivatkozó letartóztatások. És persze nem volt ismeretlen a szelektív kriminalizáció a magyar történelem sötét korszakaiban sem (1.1.16., 1.1.21.).

9.7.4. Az ORTT privatizációs tranzakciói

Mint erre e könyv Bevezetőjében is utaltunk, a rádió- és tv-frekvenciák koncesszióba adása soha nem tartozott a privatizációs szervezetek hatáskörébe. A frekvenciák privatizációját – a szociálliberális koalíció kormányzása idején konszenzusos alapon elfogadott (1.) média-törvény43 alapján – az 1996-ban létrehozott Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) intézte – gyakorlatilag minden külső ellenőrzés nélkül.44 Mire a bíróság igazat adott a pályázat vesztesének, addigra már a piaci helyzet egészen megváltozott. Erre több példa is volt, és minden esetben az történt, hogy az ORTT politikai alapon delegált tagjai kompromisszumos háttéralkukat kötöttek – egyes pályázók előnyére, illetve mások hátrányára. Évekkel később ezekről az alkukról azután a bíróság is kimondta, amit minden hozzáértő az első perctől kezdve sejtett: a politikai konszenzuskeresés jegyében súlyos csalások történtek – de egyetlen esetben sem történt korrupció (senkit sem vesztegettek meg pénzzel!), mindegyik történetben hivatali visszaélés nyomait fedezhetjük fel.

A TV3 botránya. Az 1997-ben meghirdetett frekvenciahasználatra vonatkozó, 10 éves koncessziós pályázatok meghatározó fontosságúak voltak (a köznyelv ezt médiaprivatizációnak és/vagy médiaháborúnak nevezte), s legalább akkora visszhangot váltottak ki, mint az adásvétellel járó vállalati privatizációs tranzakciók.45 A földi sugárzású kereskedelmi tv-frekvenciák koncessziós pályázatán úgy nyert két pályázó – az RTL Klub46 és a későbbi TV2 tulajdonosai47 –, hogy 8-8 Mrd Ft-ot ajánlottak, miközben az akkor már kábelcsatornákon 1994 óta TV3 néven sugárzó csapat, a Baló György-féle Írisz TV tulajdonosai48 – az amerikai Central European Media Enterprises (CME) csoport – 12 Mrd Ft-ot ígértek már az első fordulóban is. Mint erről Révész (2016) utólag találóan írta: „A jobboldal lelkesen üdvözölte, hogy a nemzetidegen jenkiktől megvédték a magyar nyilvánosságot.”

A vesztes pert indított, csakhogy mire a pert 2000 februárjában a CME megnyerte volna, a piaci folyamatok már visszafordíthatatlanná váltak. A vesztes pályázó gyakorlatilag tönkrement, a TV3 adását be kellett szüntetni, így a cég tulajdonosai végül is jobban jártak azzal, hogy minimális anyagi kompenzáció, 16 millió USD ellenében a céget eladták a TV2 tulajdonosának, aki – miután birtokon belülre került – visszavonta a bírósági keresetet. Mielőtt a TV3 tulajdonosai visszavonták volna keresetüket, a Legfelsőbb Bíróság 1999 februárjában már kimondta, hogy az ORTT jogszerűtlenül járt el, amikor a Magyar RTL Rt. alakilag érvénytelen (!) pályázatát elbírálta, a műsorszolgáltatási szerződést megkötötte, és eltért a pályázat értékelésének a kiírásban rögzített módjától. Előbb döntöttek arról, hogy ki fog nyerni, és utána ennek alapján pontozta a zsűri a pályázatokat.49

Az LB ugyanakkor azt is kimondta, hogy mivel a médiatörvény szerint a pályáztatásban az ORTT közigazgatási hatóságként járt el, az ítélettel nem lehet a testületet a szerződés felmondására kötelezni. Ha a grémium mégsem tesz eleget a törvényi kötelezettségének, azt legfeljebb az ORTT-t felügyelő Országgyűlés szankcionálhatná.50

Nagyjából az eseményekkel párhuzamosan jól érzékelhető volt, hogy mi történt a színfalak mögött. Az MSZP–SZDSZ-kormány miniszterelnöke, Horn Gyula arra készült, hogy az 1998-as választások után majd egyedül kormányoz, és ezért hallani sem akart arról, hogy a liberális médiumnak elkönyvelt TV3 országos kereskedelmi televízióvá váljon. Az ORTT – élén a miniszterelnök bizalmasával, Révész T. Mihállyal, illetve a politikai pártok delegáltjaival – nyilvánvalóan csalárd eszközökkel megtalálta a módját annak, hogy a TV3 pályázatát kisiklassa.

A Duna TV születése és halála. Az „összmagyarság” műholdas televíziójának ötlete a Magyarok III. Világtalálkozóján fogalmazódott meg 1992 augusztusában Budapesten. Ezt követően Csoóri Sándor vezetésével megalakult a Hungária Televízió Alapítvány, és megkezdődtek a televízió előkészületei. A Duna Televízió műsora 1992. december 24-én indult el. 1994 áprilisában, a Boross-kormány egyik utolsó döntésével a Mészáros utca 48–54. sz. alatti, egykori Nikex-irodaházat bocsátották a Duna TV rendelkezésére. A választásokat követően Horn Gyula – minden versenyeztetés nélkül és a koalíciós partner, az SZDSZ megkérdezése nélkül – formálisan is a Csoóri vezette alapítványnak adta át a tv-csatornát. 2011. január 1-én a 2. Orbán-kormány a Duna Televíziót beolvasztotta az egységes állami médiaszolgáltatóba és a székházat is elvonta. A jobboldali médiának ez ellen egyetlen pisszenésnyi kifogása sem volt.

Kereskedelmi rádiófrekvenciák odaítélése. Nagy botrány keveredett abból is, amikor 2005-ben az 1996-ban első ízben megkötött rádiós koncessziós szerződéseket változatlan feltételek mellett 5 évre meghosszabbították,51 majd abból is, amikor és ahogyan az Országgyűlés 2008 végén ötpárti konszenzussal azért módosította a médiatörvényt, hogy ezt a vitatható döntést utólag legalizálja, és így ne kelljen újrapályáztatni két nagyon értékes rádiófrekvenciát (a Danubius és a Sláger Rádió frekvenciahasználatának meghosszabbítását). Ezt a törvényt Sólyom László köztársasági elnök megvétózta. Az elnök közleményében felidézte, hogy az Alkotmánybíróság már egy 2007-es határozatában is megállapította, hogy a műsorszolgáltatási pályázati eljárás szabályai kezdettől fogva súlyos alkotmányossági hiányosságban szenvednek.52 Az AB 2009. július 1-én 100%-ban elfogadta Sólyom kifogásait, és kötelezte a médiahatóságot a szabályos versenyeljárás beindítására.

A 2009 őszén lebonyolított, 7 évnyi időtartamra szóló koncessziós pályázaton a Danubius és a Sláger Rádió is veszített, a – Székely Gábor személyén keresztül – baloldali kötődésű, de a valódi tulajdonosai kilétét soha fel nem fedő Neo FM, illetve a – Fellegi Tamás személyén keresztül – fideszes kötődésű Class FM pedig nyert. A többségi alapon megszületett döntés után az ORTT elnöke, a jogtudós Majtényi László lemondott, a vesztesek perre mentek. A Legfelsőbb Bíróság színe előtt 2011 februárjában a Danubius meg is nyerte a pert, a Sláger Rádió viszont veszített. A magyar bíróságok kimondták, hogy nemcsak az elbírálás, de már a pályázat egyes részei is jogsértőek voltak.53 Vagyis a vesztesek nyertek, csak éppen arra nem kaptak lehetőséget, hogy tovább sugározzák műsoraikat. 2012 tavaszán az ügy újabb fordulatot vett: a Médihatóság csökkentette a Neo FM és Class FM által fizetendő díjat, jóllehet a pályázat megítélésekor éppen az volt a vita tárgya, hogy az ORTT elnöke szerint a két rádió eleve irreális fizetési kötelezettségeket vállalt.54 A Neo FM-nek azonban ez sem volt elég – fizetésképtelenné vált, és 2012. augusztus 7-én az adás is megszűnt. Valójában tehát itt is az a vállalati privatizációs pályázatok történetéből jól ismert probléma került elő, hogy a szépségversenyek logikája alapján lebonyolított, pontozásos eljárással működő pályázatokon lehetséges volt irreális üzleti tervek „beígérésével” magas pontszámot elérni, s ezzel megelőzni a tisztességes pályázókat (9.3.1.). 2013 végén a Class FM már közvetlenül Simicska Lajos üzleti hálójához tartozott, és bőven folyt az állami támogatás is (hirdetés formájában). Ez is magyarázza, hogy ekkor már a 15 évnél idősebb korosztály körében a leghallgatottabb rádió lett, megelőzve a Kossuth adót is.55 A Danubius és a Sláger Rádió nemzetközi bírósághoz is fordult, de egy fillér kártérítést sem kaptak.56

Pár hónappal később, a 2010-es választás 2. fordulója előtt 4 nappal az ORTT 12 évre ingyenesen az MSZP-közeli Klubrádiónak ítélte az utolsó szabad budapesti rádiófrekvenciát.57 Ezt a döntést a 2. Orbán-kormány felülvizsgálta. A Klubrádió ugyan nem hallgatott el, de egy sok éven át tartó politikai és jogi csatározás indult, amely még 2016-ban sem zárult le. Mi több, a 3. Orbán-kormány végül a Class FM-től is elvette az országos frekvenciát, így végeredményben olyan helyzet állt elő, hogy 2016 végén csak állami tulajdonú rádiócsatornák rendelkeztek országos lefedettséggel (10.8.).

1	Az elnöki tisztség nagyrészt protokolláris feladatokkal jár. Más kommunista pártállamoktól eltérően Vietnámnak nincs egy személyben legfőbb vezetője. A hatalomgyakorlás négy „pilléren” nyugszik: a pártfőtitkár, az elnök, a miniszterelnök és a parlament elnöke irányítja az országot.
2	http://www.nytimes.com/2016/07/07/business/international/a-ukrainian-kleptocrat-wants-his-money-and-us-asylum.html?emc=edit_th_20160708&nl=todaysheadlines&nlid=47355860&_r=0
3	Timosenko először 2005-ben, majd 2007. december 18-a és 2010. március 4-e között volt Ukrajna miniszterelnöke. Pár hónappal azután vették őrizetbe, hogy a 2010-es választást – minimális, 3%-os különbséggel – elveszítette. Az általános nemzetközi tiltakozás ellenére több mint két évet töltött rács mögött. 2014 februárjában, a kijevi forradalom hatására, egy gyors törvénymódosítással engedték ki a börtönből, majd az egész eljárást megszüntették bűncselekmény hiányában.
4	Ugyanakkor viszont egy második korrupciós perben 2012 őszén jogerősen felmentették a román politikust, míg egy harmadikban – zsarolás bűntette miatt – felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték (MTI, 2012. szept. 3.).
5	Markó (2017).
6	Parászka (2015).
7	Erdélyi Riport, 2015. jan. 30.
8	NSZ, 2015. máj. 7.
9	http://index.hu/kulfold/2015/10/30/valtsagdijbol_sikkasztott_a_volt_roman_allamfo/
10	NSZ, 2015. aug. 26.
11	Markó (2018: 13).
12	FT, 2013. jún. 6.; HVG, 2013. jún. 22.
13	A cseh állami vállalatot a lengyel PKN Orlen vásárolta meg 540 M USD-ért – ez volt az egyik legnagyobb privatizációs tranzakció Csehországban.
14	Más források szerint a cseh egyházak kárpótlásának megszavazásáról folyt a politikai alku (2.9.10.) (NSZ, 2013. júl. 8.).
15	NSZ, 2014. febr. 13.
16	NSZ, 2015. máj. 30.
17	FT, 2014. febr. 18.
18	HVG, 2016. jún. 30.
19	http://www.rferl.org/content/kazakhstan-prime-minister-jailed-akhmetov-corruption/27421402.html
20	Érdemes volt bocsánatot kérni és azután a börtönben elismerni a bűnösséget, a volt miniszterelnököt 2017 őszén kiengedték a börtönből.
21	NSZ, 2013. júl. 9.
22	Ezt követően a politikus saját üzleti karrierjét építette tovább, BTA néven bankot alapított, amit a hivatalos szervek rossz néven vettek. Bankját államosították, őt pedig csalással vádolták. Ennek az ügynek magyar vonatkozása is volt, mivel a BTA a magyar Eximbank egyik fontos ügyfele volt. Abljazov 2009-ben Nyugatra menekült. 2015-ben egy francia bíróság úgy döntött, hogy ki fogják adni Oroszországnak, de nem adták ki, és 2016 decemberében szabadlábra helyezték. Időközben Angliában 22 hónapnyi börtönre ítélték a bíróság megsértése miatt.
23	Kaminski az első Kaczyński-kormány (2005–2007) egyik fontos tisztségviselője volt. Amikor 2015-ben Kaczyński pártja, a Jog és Igazság ismét hatalomra került, Kaminskit a titkosszolgálat élére állították (NSZ, 2015. nov. 21.).
24	MTI, 2012. ápr. 18.
25	http://daily.tportal.hr/260005/Indictment-against-Sanader-over-cheap-electricity-filed-again.html
26	MTI, 2013. máj. 20.
27	Romániában a képviselők, szenátorok és miniszterek bűnvádi pereiben a Legfelsőbb Törvényszék és Semmítőszék hozza meg az ítéleteket, mind első, mind másodfokon.
28	A monstre perben több külföldi állampolgárt is súlyos börtönbüntetésre ítélt a Legfelsőbb Bíróság és Semmitőszék elnevezésű joghatóság. Ugyancsak börtönbe küldték Mihai Dorinel Muceát, az Ipari Privatizációs Hivatal (OPSPI) helyettes vezetőjét.
29	2014 tavaszán még további három, vezető RMDSZ-politikus ellen zajlott gazdasági bűnvádi per (Markó Attila képviselő, Borbély Csaba megyei tanácselnök és Olosz Gergely volt szenátor). Markó a restitúciós bizottság korábbi vezetője volt (és csak névrokona az országosan ismert Markó Bélának). A vád szerint a bizottság jogtalanul szolgáltatta vissza a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó-kollégium ingatlanát, s ezért jogerősen a magyar politikusokat 3 év felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték (Erdélyi Riport, 2014. febr. 7., dec. 5.). Emellett azzal is gyanúsítják, hogy 2011-ben a restitúciós testület tagjaként közreműködött abban, hogy egy bukaresti telek után törvénytelenül, valós árának háromszorosát fizessék ki kárpótlásként egy igénylőnek. Ezt követően Markó Magyarországra menekült. 2020-ban egy újabb perben, Markó 5 év letöltendő börtönbüntetést kapott első fokon. Borbély László volt környezetvédelmi minisztert, az RMDSZ politikai alelnökét 2012-ben a DNA azzal gyanúsította, hogy 2011-ben 200 ezer lej értékben ingyenes lakásfelújítási szolgáltatást fogadott el két üzletembertől, akik előnyös szerződéseket kaptak a vízügyi hatóságoktól. A magyar politikus ártatlannak vallotta magát, de lemondott miniszteri tisztségéről.
30	MH, 2013. dec. 3., http://www.szekelyhon.ro/vilag/ot-ev-letoltendo-bortonbuntetest-kapott-nagy-zsolt/print, http://www.jogiforum.hu/hirek/31160, http://www.erdelyiriport.ro/Let%C3%B6ltend%C5%91%20igazs%C3%A1gtalans%C3%A1g-erdelyiriport-1354.html. A per politikai összefüggéseiről lásd http://magyarnarancs.hu/diplomaciai_jegyzet/konstrualt-perek-ott-cinkos-hallgatas-itt-87820; a jogerős ítélet részleteit lásd http://itthon.transindex.ro/?hir=38691
31	NSZ, 2015. febr. 14.
32	Erdélyi Riport, 2014. okt. 24., 2015. febr. 20.
33	MTI, 2015. febr. 16.
34	http://itthon.transindex.ro/?hir=40837
35	Csillag–Szelényi (2015).
36	A katonai ügyészség 650 ezer rubelnyi kenőpénz elfogadásával vádolta a tábornoki rangot viselő politikust, de végül csak 10 ezer R elfogadását sikerült rábizonyítani. Csurbanov 12 évet kapott. A per több más vádlottja – a 16 éven át hivatalban volt szovjet belügyminiszter, Nyikolaj A. Selokov és két üzbég politikus – öngyilkosságot követtek el. Az ügyhöz kapcsolódó másik perben, 1989-ben elítélt Inomzson Uszmonhüzsajev, aki 1983–88 között az Üzbég Kommunista Párt első titkára volt, még megélte, hogy rehabilitálták (RFE/RL’s Uzbek Service, 2016. dec. 9.).
37	6 és fél év börtönre ítélték, amiből 4 és fél évet le is töltött. Egyébként Onódyról tudni lehetett, hogy a vészkorszakban zsidókat, kommunistákat, dezertőröket mentett. 1944 végén a Gestapo letartóztatta, halálra is ítélték, de a szovjet csapatok érkeztével az ítéletet már nem hajtották végre. Tetteinek elismeréseként 1995-ben a Jad Vasem Intézet kezdeményezésére beiktatták a világ igazai közé.
38	Tischler (2004).
39	https://index.hu/belfold/leporolt_aktak/2020/12/25/a_meggymagos_igaz_tortenete/
40	A 70-es évek tsz-elnök pereiről lásd Varga (2012) tanulmányát.
41	Varga (2012: 606).
42	2015 utolsó napjaiban a hivatalban lévő, a Szerb Haladó Párt irányítása alatt álló kormány egyetlen nap alatt 80 személyt vett ilyen vádakkal őrizetbe – többségük az ellenzéki Demokrata Párthoz kötődő közéleti személyiség volt. A Belügyminisztérium indoklása szerint ezek a személyek – továbbá még 39 egyéb vizsgálat alá vont személy – 20, egymástól elkülönülő ügyben 2004–2015 között korrupciós bűncselekményeket, hivatali visszaélést és pénzmosást követtek el – nagyságrendileg 100 millió USD kárt okozva (HVG, 2016. jan. 2. és http://www.voanews.com/content/serbia-arrests-seventy-nine-in-anti-corruption-sweep/3119604.html).
43	1996. évi I. törvény a rádiózásról és televíziózásról. A törvény megszületésének politikai hátteréről lásd Révész (2016).
44	2010 nyarán a 2. Orbán-kormány az ORTT-t jogszabályi úton megszüntette, utóda a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) lett – de ettől semmi sem változott.
45	Az első oknyomozó riportok közül lásd Seres (1997) cikkét.
46	A német RTL csatorna által tulajdonolt konzorcium nevében folyamatosan szereplő személyiségek között ott volt Horváth István bonni exnagykövet, Horn Gyula egykori közvetlen munkatársa és Pártos Ferenc kommunikációs szakember is. A tulajdonosok között ott volt a Pearson Television (Nagy-Britannia legnagyobb független produceri vállalata), a német Raiffeisen-Unicbank és a Matáv is.
47	A csatorna tulajdonosa 81,5%-ban az amerikai hátterű SBS Broadcasting Europe B.V. (81,5), az MTM–TV2 Kft. (16,0%) és a holland Danube Broadcasting B.V. (2%) lett. Az MTM Kommunikáció nevű filmforgalmazó és gyártó céget Tolvaly Ferenc alapította még 1992-ben – vélhetően Josef von Ferenczy erőteljes támogatásával. A nyertes konzorciumot is Tolvaly hozta össze, egyebek között Habsburg György támogatásával. Tolvaly lett az új tv-csatorna első számú vezetője is, mögötte a második ember pedig Pintér Dezső, a Kádár-korszak egyik prominens hírlapírója. Az üzleti modell lényege az volt, hogy a TV2 műsorainak jelentős részét Tolvaly magáncége, az MTM Kommunikáció szállította. A TV2-ből Tolvaly 2002-ben úgy szállt ki, hogy részvényeit a többségi tulajdonos vásárolta meg. 2007-ben a német ProSiebenSat.1 Media AG vállalat viszont a TV2-ben érdekelt európai SBS-csoportot vásárolta fel. Így – közel egy évtizedre – a TV2 német kézbe került. Pintér – Tolvaly utódaként – 2004-ig volt a TV2 vezérigazgatója.
48	A vállalkozásnak Ronald Lauder amerikai üzletember és Mark Palmer volt budapesti amerikai nagykövet cégén, a CME-n (Central European Media Enterprises) kívül tulajdonosa volt még a MediaCom Rt. (Wallis-csoport, Pannon GSM), az InterCom Kft. (Andy Vajna) és DDTV Kft. (Baló György). A projekt fő irányítója Baló volt, nyilvánvalóan ő lett volna az új TV első számú vezetője is. Éppen Baló személye – és 2019-ben bekövetkezett korai halála – volt az egyik oka annak, hogy ez a csalárd döntés emblematikus módon rögzült a média iránt érdeklődők emlékezetében.
49	A TV2 és az RTL Klub nyerését megalapozó döntés 1997. június 30-án Körmendy-Ékes Judit (Fidesz), Kardos Lajos (MSZP), Zelnik József (KDNP), Nahlik Gábor (FKgP) és Debreczeni József (MDF–MDNP) „igen”, Tímár János (SZDSZ) „nem”, illetve Wéber János (MDF) „tartózkodó” szavazatával – vagyis 5:1:1 arányú szavazással – dőlt el (MaNcs, 2009. 46. szám).
50	www.origo.hu, 2000. febr. 23.
51	NSZ, 2005. júl. 25.
52	www.keh.hu, 2008. dec. 29.
53	www.hvg.hu, 2011. febr. 23.
54	NSZ, 2012. márc. 30., http://www.origo.hu/itthon/20120328-mediatanacs-az-advenio-es-az-fm1-mediaszolgaltatasi-dija.html#
55	http://www.galamuscsoport.hu/tartalom/cikk/351920_a_leghallgatottabb_radio_magyarorszagon_a_simicska
56	A hazai jogorvoslati folyamattal egy időben a Danubius és a Sláger Rádió a Világbank mellett működő, washingtoni választott bíróság (ICSID) elé is elvitte az egyenként 10-10 Mrd Ft-os kártérítési követelését (www.index.hu, 2010. nov. 6.). Az első döntés számukra kedvezőtlen volt, a bíróság formai okokra hivatkozva nem fogadta be a keresetleveleket (NSZ, 2011. dec. 14.). A Sláger Rádió tulajdonosa, az indianapolisi Emmis International Holding második kísérlete sikeresebbnek tűnt, az ICSID 2013 decemberében megkezdte panaszuk érdemi tárgyalását (NSZ, 2013. dec. 16.). Végeredményben azonban a bíróság másodízben, érdemi megfontolások alapján is elutasította az Emmis beadványát, mondván, hogy kisajátítani csak vagyontárgyat lehet, szerződés alapján járó jogokat nem (Emmis International Holding, B.V., Emmis Radio Operating, B.V., MEM Magyar Electronic Media Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. v. The Republic of Hungary (ICSID Case No. ARB/12/2), Award, 16 April 2014.).
57	www.index.hu, 2010. ápr. 21.