Az ellenzék – elsősorban az SZDSZ – kezdeményezte, hogy az üggyel foglalkozzék parlamenti vizsgálóbizottság, de az akkori többség ezt – a házszabály és az alkotmány megsértésével – megakadályozta. Ezért csak az akkori ellenzék képviselőiből álló, de országgyűlési felhatalmazással nem bíró parlamenti „rész-vizsgálóbizottság” foglalkozhatott vele. A bizottság, amelynek Bauer Tamás volt a vezetője, 16 oldalas jelentést készített A Magyar Országgyűlés ellenzéki képviselői által az ÁPV Rt., illetve a Magyar Fejlesztési Bank teljes vagy részleges tulajdonában álló gazdasági társaságok anyagbeszerzése esetleges politikai befolyásolásának vizsgálatára felállított rész-vizsgálóbizottság jelentése címmel. A bizottság arra jutott, hogy nyilvánvaló az összefüggés a miniszterelnöki döntések és a miniszterelnök édesapja cégének piaci térnyerése között; a jogtalan előnyszerzés és hátrányokozás tényállási körülménye megállapítható. Ennek ellenére a vizsgálatnak jogi következménye nem lett, a közvélemény túlnyomó többsége az ügyre fel sem figyelt, vagy ha igen, hamar elfelejtette.

Volt Orbánnak egy második ügye is, amely 2000–2001 között bonyolódott, de az igazán kellemetlen részletek csak 2005 tavaszát követően kerültek – fokozatosan – napvilágra.4 A szerteágazó történet lényege az, hogy Orbán Viktor miniszterelnök és felesége a Szárhegy dülő-Sárazsadány-Tokajhegyalja Kft. résztulajdonosaként irreálisan alacsony áron vásároltak szőlőtelepítésre alkalmas földterületeket, majd állami támogatást igénybe véve ezekre szőlőt telepítettek. Az is aggályosnak tűnt sokak szemében, hogy Orbán Viktor miniszterelnök eme családi vállalkozását 145 M Ft erejéig ugyancsak a Postabank finanszírozta – igaz, ekkor már nem Princz Gábor, hanem az Orbán család jó barátja és üzlettársa, Madarász László állt a bank élén.

1998 és 2002 között, vagyis Orbán első miniszterelnöksége idején zajlott a felcsúti földek és a környékbeli vízrendezés históriája. Itt az volt a probléma, hogy a miniszterelnök felesége éppen ezen a környéken vásárolt igen jelentős földterületeket és később itt épült fel az Orbán család vidéki kúriája is.5 Orbán 2. és 3. miniszterelnöksége idején közvetlenül nem vetődött fel semmiféle korrupciógyanú, annál több támadást érte őt veje, édesapja és közvetlen baráti, illetve politikai támogatói körének gyors meggazdagodása miatt.

Az V. kerületi önkormányzat 1991 márciusában kötött szindikátusi szerződést az Oberoi Hungária Rt.-vel, a HungarHotelsszel, valamint az Idex Rt.-vel a leromlott állapotú Gresham-palota hasznosításáról. A projekt azonban nem tudott beindulni – hírek szerint az MSZP-s képviselők ellenkezése miatt. Az 1998-as önkormányzati választások után azonban megváltozott a testület összetétele – így már megszületett a szálloda építésének engedélyezését jelentő döntés. Ekkor lépett be a képbe a korábbi beruházó helyére a Gresco Rt., amely a Four Seasons szállodalánc megbízásából kívánt szállodát építeni.7

Ez volt az az ügy, ami miatt négy évvel később Bencsik András, a Magyar Demokrata című hetilap főszerkesztője, illetve Szerdahelyi Szabolcs, az Apüsz elnöke, továbbá egy magánszemély tett feljelentést befolyással való üzérkedés gyanúja miatt. A rendőrség el is rendelte nyomozást, amely fokozott ügyészi felügyelet mellett folyt. A médiának kiszivárogtatott hivatalos gyanú szerint vagy az történt, hogy Medgyessy cége a kapott pénzből képviselőket vesztegetett meg, vagy pedig az, hogy a 100 ezer dolláros támogatás ellenében a tanácsadó cég valójában semmit sem teljesített. Medgyessy viszont sajtópereket indított, és felidézte, hogy pár hónappal korábban, amikor már ismert volt, hogy miniszterelnök-jelölt lesz, betörtek cége irodájába, ahol feltehetően számos iratot lemásoltak. Ennek az ügynek nem lett folytatása, de a sajtópert Medgyessy március 26-án megnyerte a Magyar Demokrata, illetve a Magyar Nemzet ellen. A választásokat követően, május 14-én a rendőrség bűncselekmény hiányában megszüntette a nyomozást.8

A Fidesz ezt nem hagyta annyiban és Polt Péter legfőbb ügyészt interpellációval próbálták meg más belátásra bírni. A rendőrségi megszüntető határozatot Polt – egyebek között – azzal indokolta, hogy a büntető törvénykönyv 2002. április 1. óta érvényes módosítása alapján kizárólag a jogtalannak minősülő előny kérése vagy elfogadása tekinthető bűncselekménynek. Szavai szerint a tanúk meghallgatása alapján az volt megállapítható, hogy a kapcsolat kizárólag megbeszélésekre, valamint információk kérésére korlátozódott, s ez „nem irányult a másik fél, az önkormányzat, illetve a képviselők szándékolt céljának módosítására, sem pedig meghatározott szavazási magatartásra”.9

2004-ben Medgyessy Pétert újabb támadás érte – megint csak a média részéről. Itt sem privatizációról, hanem szolgáltatásvásárlásról volt szó, ráadásul nem is a miniszterelnök, hanem családja volt a gyanú célkeresztjében. Napvilágra került ugyanis, hogy a miniszterelnök fia – Barát Etele miniszter fiával közösen, a tulajdonukban álló TGG & Partners nevű, brüsszeli székhelyű lobbicégen keresztül – sok száz millió forintos tanácsadási szerződéseket kötött három olyan magáncéggel (OTP, Matáv, Vegyépszer), amelyek szoros kapcsolatban álltak a kormánnyal is.10

Az eredménytelenségnek persze más oka is lehetett. Például az, hogy a konkrét személyekhez köthető magánvagyonok akár évekig, évtizedekig egy-egy megbízható stróman nevén szerepelhettek. Ez Orbán Viktor bizottsági meghallgatásán – lehetőségként – konkrétan fel is merült, de nem nyert bizonyítást.15 A gyanú alapját azok a dokumentumok szolgáltatták, amelyek Szász I. Attila ügyvéd, az Orbán család barátja és üzlettársa – nagy nyilvánosságot kapott – válóperes ügye nyomán kerültek napvilágra. A feltételezések szerint ugyanis a válóper miatt szükséges vagyonmegosztást a Szász családban azért nem lehetett elvégezni, mert a férj nevén szereplő vagyontárgyak egy része vélhetően valójában Orbán és/vagy más prominens Fidesz-vezetők tulajdonát képezték.16 Orbán Viktor feltételezett vagyonosodása nem meglepő módon 2. és 3. miniszterelnöksége idején is közbeszéd tárgya volt. Olyannyira, hogy egy 2017 novemberében végzett közvélemény-kutatás szerint a teljes szavazókorú népesség körében 39% nagyon valószínűnek, további 41% elképzelhetőnek tartotta, hogy az olyan nagyvállalkozók, mint Garancsi István, Mészáros Lőrinc vagy Andy Vajna valójában Orbán Viktor strómanjai. Még a Fidesz-szavazók körében is magas volt ez a két arányszám: a „nagyon valószínű”-t 13% választotta, míg az „elképzelhető”-t az önmagukat Fidesz-szavazónak mondó felnőttek 51%-a.17